Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

birtokokon végrehajtott parcellázás teremtette meg. A tagosított határban legtöbb esetben csak ideiglenes tartózkodásra alkalmas enyhelyek, kunyhók, s csak kevés ideiglenesen vagy állandóan lakott tanyaépület jött létre. Sokkal intenzívebb a tanyásodás parcellázás esetén, amikor kisgazdák, vagy nyugdíjas állami alkalmazottak építettek elsősorban farmtanyákat. A XIX. század végén és a XX. század első felében végrehajtott parcellázásoknak a parasztság földhözjuttatásában is óriási szerepük volt. Nyomukban több településen a kisbirtok területe megközelítette, elérte vagy meg is haladta a közép- és a nagybirtok kiterjedését. 3. számú táblázat: A kis-, a közép- és a nagybirtok területe néhány, a határukban farmtanyákkal települt mezőföldi községben 1930ban. Terület Ebből Község (kh) kisbirtok (kh) közép- és nagybirtok (kh) Adony Baracs Dunapentele Perkáta Rácalmás Sárbogárd Aba Tác 10 608 10 137 8 837 10 132 9 208 9 014 15 507 10 413 4538 5244 4427 6683 4775 7038 6421 5587 6070 4893 4410 6267 4433 1976 9086 4826 Gróf Károlyi Gyula 1935-ben tette közzé vizsgálatainak eredményét: minden 1000 kh nagybirtok felosztásánál 539 lélek esik el a munkalehetőségtől (Köztelek, 1937. január 13, április 21, 28). Heller András Fejér vármegye tb. szolgabírója, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem falupolitikai szemináriumának előadója 1937-ben éppen egy Fejér megyei tanyás községből hozott adatok nyomán jutott hasonló eredményre: „... Tác község S.(igray) és Z.(ichy) grófi uradalmai 1923 óta a következő változásokon mentek át: a földbirtokrendezés során elvesztettek 1018 kat. hold földet, előzőleg 100 holdat parcelláztak, 690 hold vitézitelket alapítottak. A birtokok 1928-tól 858, 805, 657, 754, 500, 285, 180 kat. holdas középbirtokká morzsolódtak és tíz 50—100 holdas parasztgazdaság alakult rajtuk úgy, hogy 1935-ben területük 806, illetve 345 kat. holddá zsugorodott. Ezen idő alatt a cselédség száma 220-ról 119-re csökkent sőt az egész község lakosságának száma az elvándorlás következtében 2020-ról 1909 lélekre szállt alá. A községi elöljáróság megállapítása szerint pedig a napszám, aratási és egyéb munkaalkalom is csökkent." (1937, 20). A farmtanyás gazdálkodásba kezdők jellemzésére Erdei Ferenc megállapításait idézhetem: „... olyan gyenge vagyoni erejű földművelők, akik éppen a fölemelkedés reményében vállalkoztak ilyen gyarmatosi életre és szerencséjüket keresték az istenhátamögötti pusztákon. Tehát legtöbbször csak úgy tudták megvenni a kiszemelt birtokot, hogy eladták kis földjüket és házukat a hazájukban és néhány növendék állattal és a család munkaerejével megtelepültek a nehezen megszerzett földön... Valóságos hősköltemény az, ami az ilyen pusztai letelepedők életében lejátszódott". (1942,131). Ezeket a vállakozószellemű embereket valószínű, hogy nagymértékben áthatotta az a „tanyavágy", amiről Veres Péter a Szűk esztendőben azt írta, hogy egy-egy jó fekvésű föld láttán még a napszámost is elfogta (1954, 225, 231). Sinka István a Fekete bojtár vallomásaiban tanya-vágyától hajtva így építette fel elképzelt tanyáját : „Néha a könyvek és betűk között azt is elgondoltam, hogy lesz majd nekem Panaszitón egy tanyám és az olyan tanya lesz, hogy olyan nem lesz ottan körül. Volt egy dombhát, azt szemeltem ki, hogy majd megveszem. Sokszor ha jól ellegeltek a birkák, félnapokig elkomáztam ezzel a gondolattal. Nagy lépésekkel kiléptem az udvart, a ház, az istálló helyit; hogy hol lesz a kert, az akácfaerdő, a nagy diófák; elhatároztam, hogy az udvart homokkal és kaviccsal feltöltöm, hogy ott soha ne legyen sár; hogy szőllőt ültetek, pöszmétebokrokat s hogy kicsi gyümölcsfaerdőket létesítek majd a földemen: itt egy csoport körtefa, ott meggy, amott alma, másutt szilvafa, közöttük búzaföld. Hogy a Panaszitónak azt a részét, ami enyém lesz, felárkolom, mély és széles árok lesz, odagyűjtöm a vizet, s partjaira fűzfavesszőt dugdosok — legyen kosárnak való és kerítést fonni elég. A házba nagy kemencét óhajtottam, a ház elé nagy széles tornácot, az udvar közepire kutat, amit majd megfúratok, hogy mindig bugyogjon benne a víz. Nagy górét csináltatok, alatta lesznek majd a disznaim. Az istállóra nagy világos ablakokat számítottam rakni — szinte magam előtt láttam azt a tíz-tizenöt hold földet, amiből én egy kicsi új országot építek magamnak. Már tudtam, hogy hol lesz a lucernaföld, hol az árpa és tudtam, hogy ennyi meg ennyi kendermagos tyúknak kell lenni s azt is, hogy majd hány kappant herültetek. Annyira beleéltem magam néha az ilyen tervezgetésekbe, hogy mikor felocsúdtam belőle és körül hordoztam tekintetem a szomorú, kopasz tájon, valósággal megdöbbentett, hogy nincs, nem igaz semmi" (1943, 154). A Mezőföld területe megkésve kapcsolódott be a tanyásodás folyamatába, nem járta végig annak az Alföldön végigjárt fejlődési fokozatait, hanem a század első felében már a legáltalánosabb farmtanya-formát adaptálta. Az itteni farm tanyák gazdálkodását nem nevezhetjük alföldi értelemben vett tanyás gazdálkodásnak sem, hiszen esetükben nem alakulhatott ki a tanyás gazdálkodás legfőbbjellemzője: a lakó- és üzemhelyek megosztottsága. Ugyanezért a határukban farmtanyákkal települt mezőföldi községeket is csak igen korlátozott mértékben tekinthetjük tanyás településeknek. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy a földrajzi, történeti és néprajzi szempontból számos alföldi vonást felmutató Mezőföldön századunk első felében a Nagy Magyar Alföld településére, gazdálkodási módjára jellemző tanyarendszer, tanyás gazdálkodás kifejlődése elkezdődött. Befejezésül a birtokviszonyok településformáló, a gazdálkodás rendszerét meghatározó szerepére utalok. A XVIII. században a Mezőföldön a terület nagy része nagybirtokosok tulajdonába került, rajta puszták fejlődtek ki, amelyek az uradalmi gazdálkodás színhelyeivé váltak. A kapitalizmus korában tönkrement egykori nagybirtokok területén a parcellázás után paraszti tulajdonba került földeken a lakó- és az üzemhelyet egyesítő paraszti farmtanyák alakultak ki. 152