Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

171 kh-as birtokához tartozott (Kállay 1979, 20). 1924-ben Herczeg Béla budapesti földbirtokosé, id. Hirschfeld Adolfné özvegyi haszonélvezeti jogával. A föld vételára 1924-ben magyar holdanként 37 q, összesen 579 q búza volt (Adásvételi szerződés, István király Múzeum Néprajzi Adattára, Lelt. sz.: 83.15.). Kovács Gergely abai kőművessel még 1924-ben felépítették a tégla alapú, tömésfalú, cseréptetős tanyát. A lakóépület szoba-konyha-kamrás volt. A konyhában ekkor már nem szabadkéményt, hanem zárt, alul kemencével, felül húsfüstölővel kombinált vindofli kéményt építettek. Ehhez kapcsolódott a szobai dorkókályha füstlyuka is. A dorkókályhát téglából építették, belül agyaggal betapasztották, kívül bevakolták és lemeszelték. A konyhából fűtötték üzékszárral (kukoricaszár). Télen a kenyeret, prószát, töpörtyűspogácsát, rétest, kalácsot, kuglófot is a dorkókályhában sütötték. A tanya építésekor a kajtorhídi dűlő folytatásában a Külső (Gräber)-Kajtor felé vezető dűlőút mellett már ott sorakoztak a Paraszt-Kajtori tanyák. A két szomszéd parcellára már a század elején tanya épült: Csuti István nádtetős tanyája 1900-ban, Csizmadia Lászlóé 1907-ben. Előbbi 10, utóbbi 20 kh-on gazdálkodott. Csép György (60 kh) tanyája 1890 táján, Borbély János (20 kh apja 60 kh-jából) tanyája 1920 körül épült. A dűlőben a tanyák között helyezdektek el a faluból gazdálkodók 10—60 kh-as parcellái is. A tanyai földek az utóbbiakkal együtt alkották ParasztKajtort. Németh Sándor tanyája kb. 1000 П -öles területre épült. A tanyaudvar három oldalára egy sor akácfát ültettek. Lakóépületéhez istálló, a vetőgép, a kocsi és a szecskavágó tárolására szolgáló fészer csatlakozott. Ezután külön építette az öt részes sertésólat, amit a szérű, rakodó követett. Utóbbin külön kazlakban a tengeriszár és a baltacím állt. Az udvarra a lakóépülettel párhuzamosan egy ringló-, körte- és két sárgabarackfát ültetett. A konyhaajtóval szemben ásták a kutat. Lakóépületével párhuzamosan az egy vagon kukorica tárolására méretezett góré és a három részes baromfiól (tyúk, kacsa, liba) helyezkedett el. Ali kh-as parcella 16 öl szélességben a Dinnyés-Kaj toricsatornától északnyugat felé az Abáról Seregélyes-Börgöndpuszta felé vezető régi Budai útig húzódott. A csatornaparti rétet egy kis szántó, ezt a rakodóhely és a tanyaudvar követte a Külső-Kajtori dűlőig. Az út túlsó oldalán egy 1000 О-öles szántó cukorrépa, búza, burgonya számára, majd 500 • -öl szőlő, szilva- és cseresznyafákkal körülültetve következett. A szőlő után még 3, dülőutakkal határolt szántó volt, amelyeken a búzát, kukoricát, baltacimt vagy tavaszi árpát termesztették hármas vetésforgó szerint. A búzát mindig a takarmány, a pillangósok után vetették. A 11 kh föld mellé még 10, 1933 után 20 kh-at béreltek. A 20 kh-on 6 kh őszi búzát, 1 kh rozsot, 7 kh kukoricát, 4 kh baltacimt, 800 П-öl répát vetettek. Hozzátartozott még 1000 • -öl rét, valamint 500 • -öl szőlő. A zöldségfélék számára a szőlő mellett veteményeskertet alakítottak ki. Ebben még 80—100 bokor dinnyéjük is volt. Két lovat és 1—2 tehenet tartottak. Minden évben ellettek egy csikót, amit 2 éves korában a budapesti 1. honvéd huszárezrednek vagy Bábolnára az állami ménesnek adtak el. A földeket a két lóval munkálták meg. A tejet a szomszédos Detrich-gazdaság vette meg. Innen a sárkeresztúri tejcsarnokba szállították. Két anyadisznajuk szaporulatát 50—60 kg-os súlyban eladták hízónak valónak. Rendszerint fehérváriak, úrhidaiak vették meg tőlük. 5—7 malacot is befogtak hizlalásra, s henteseknek vagy a székesfehérvári disznópiacon adták el. 60—80 tyúkot tartottak, a tojást kofák hordták el tőlük. A Németh-tanya szinte teljes egészében családi gazdaság volt. Idős Német Sándor feleségével, fiával és menyével művelte a földeket. Esetleg kapáláshoz fogadtak napszámost, de ehhez is ritkán. A Paraszt-Kajtor tanyái közé 1938-ban építették a tanyai iskolát. Gräber Gyula birtokából vettek meg 1 kh-at iskolateleknek. Egy tanterem és egy két szoba-konyhás tanítólakás épült. A kivitelező Csornai József abai kőműves volt. Anyagát a környező puszták és tanyák tulajdonosai társadalmi munkában fuvarozták. A II. világháborúig Kovács Rózsa tanítónő I—

IV. osztályig tanította itt Külső (Gräber) Kajtor, Csihász-Kajtor, Detrich-tanya és Paraszt-Kajtor pusztai, tanyai gyerekeit. A kajtori tanyák lakóinak mindennapi életéről özv. Rapai Istvánné (sz. 1900) sárosdi lakos visszaemlékezését jegyeztem le: ,,Még járni is alig tudtam, amikor anyámmal, nagybátyámnak, Csuti Istvánnak kajtori tanyájára kerültem. A házuk egészen új volt, vastag nádtető fedte. Ez volt az istállón, a pajtán meg a disznóólon is. A tanyát István bátyám apja, Csuti György vette meg a Fiáth uraságtól. Előzőleg Sárszentmiklóson voltak, de ott eladták mindenüket, hogy ezt a földet megvehessek. Nagyon sokat dolgoztak és beosztással éltek bátyámék. Hamarosan szép jószágállományuk lett, és felszerelést is vettek, még új vetőgépet meg vasgerendölös ekét is. Háromszor is megpurkálták (megekézték) a kukoricát, pedig már akkora volt, hogy mi, gyerekek már nem tudtuk benne a lovakat vezetni, hanem felültünk a hátukra és kantárszárral irányítottuk őket. Nagy telek voltak és néha akkora hó, hogy az ablakig is felért. Ilyenkor az istálló nádereszétől le a hóig vastag jégcsapok lógtak, mert megfagyott a tehenek gőze. István bátyámnak kis termetű, igen gyors, magyar lovai voltak, és csak úgy repültek velünk télen a csöngős szánkóval Abára. A tavaszt is nagyon szerettem ott, mert olvadáskor a Kajtor-csatorna vize odajött egészen a szérűskertünk alá és rengeteg pirosszárnyú keszeg úszkált a vízben. A gyümölcsöskertünkben sok szentistváni édesóma meg árpával érő körte volt, meg aztán tele volt az udvar rétesómával, meg bőrómával. Nem permetezett Pista bátyám egy fát se, mégis annyi gyümölcs volt, hogy a disznóknak is jutott. A házon kis ablakok voltak, és a vastag, vert földfalak is megfogták a hideget. A banyakemencét üszékszárral fűtötték, és az egész éjjel tartotta a meleget a szobában, akármilyen farkasordító hideg volt is odakinn. Nyáron meg a legnagyobb hőségben is hűvösek voltak azok az alacsony mestergerendás szobák, mert a vastag nádtető meg a széles földfalak nem engedték be a meleget. Rengeteg baromfi volt, és mehettek, amerre láttak. Egy szakajtókosár tojást szedtünk össze naponta az ólban meg a kazlak mellől. Aba öt kilométerre volt. A boltba nem sokat jártunk, legfeljebb egy kis sóért, petróleumért meg gyufáért. Pista bátyám még a dohányt is megtermelte magának titokban és meg is vágta. Bizony nem szórták a pénzt, hanem amit csak lehetett mindent maguk megcsináltak. Hiányt azért nem szenvedtek semmiben. Magas, foszlós fehérkenyér meg jóízű kis cipó sült a kemencében. A jó fokhagymás lángosokra is emlékszem, meg a finom mézeskenyerekre, mert István bátyám143