Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

nak sok méhe is volt. Esténként, főleg télen mindig jött valaki beszélgetni a tanyai szomszédok közül. Nem unatkoztunk sohasem. Én szerettem a tanyán." Abától délre tanyás terület Sárbogárd határa is, ahol az egykori középbirtokok felparcellázott földjein alakultak ki a paraszti farm tanyák. A község északnyugati részén 1935ben parcelláztak özv. Steiner Vilmosné 603 kh-as birtokából. Még a harmincas évek közepén tanyásodott ez a terület. A parcellázások eredményeként Sárbogárd 9014 kh-as határából 1930-ban már 7038 kh volt kisbirtokosok, s csupán 1976 kh közép- és nagybirtokosok kezén (Kovács 1938, 250). Ugyanebben az évben a népszámlálás adatai szerint Sárbogádron 56 fő élt tanyákon (MStatKözl, LXXXIII,245). Alapon Cs. Juhász Sándor így emlékezett vissza tanyai gazdálkodásukra: „Ehhez a tanyához 19 hold szántó és 19 hold legelő tartozott, meg a ház. 1941-ben vettem Fried Mór felparcellázott birtokából 500 pengőért holdját. 500 pengőért akkor egy kisebbszerű tehenet lehetett venni. A legelőn jobbára teheneket neveltünk, de azért mindig volt birkám is. A háború előtt és utána is volt kötelező növény. A háború előtt a napraforgó és a szójabab. Ez mindig igen jól sikerült, szerettem vele foglalkozni. A háború után a kender, a napraforgó és a cukorrépa volt ilyen, na és a kenyérgabona vetésterületét is meghatározták: 4—5 holdat mindenkinek kellett vetni, akinek több földje volt. A legrosszabb a ricinus volt, az soha nem termett; de a cukorrépát is csak lassan, később tanultuk meg. Aztán már nekem mindig nagyon jól bevált, mert itt volt annak megfelelő talaj. A kendert Tolnanémedire vagy Pálfára vittük felvásároltatni, a cukorrépát pedig vasúton kellett elszállítani. Azért a pénz mindig a jószágtartásból lett. Negyvenkettőben álltunk jobban rá a jószágtartásra, akkor kölcsönt is vettünk föl hozzá a hitelszövetkezettől." Cs. Juhász Sándor 1960-ban lépett be a termelőszövetkezetbe. Tanyájában ma háztáji gazdálkodást folytat. Mezőföld délnyugati részén, a Felsőireghez (Tolna m.) tartozó Muth-pusztai tanyákról Féj a Géza 1934-ben a Magyarországban megjelent cikkéből értesülünk (1984, 49—52). Muth-puszta eredetileg gróf Zichy Rafael 1100 kh-as birtoka volt, az I. világháború után a vagyonváltság fejében sajátították ki tőle. A birtok bérleti szerződése 1931-ben járt le, ekkor vehették meg a jászárokszállási telepesek, akik előzőleg otthon kis házukat, földjeiket eladták. F éj a a Muth-pusztai tanyákról ezt írta: „De végre is a földet szétosztották, a község körvonalait kijelölték, s megkezdték az építést. Ám a telepesek nagy része nem épített — szerencséjére — a falu belterületén házat, hanem tanyát csinált a földje mellett a maga két kezével és a földművelési minisztérium 400 pengős hosszú lejáratú kamatmentes kölcsöne segítségével. Igaz, hogy szegényesen, lőrésszerű ablakokkal, egészségtelenül, de legalább nem szedtek újabb terhet a vállukra" (1984, 50). A Sárvíztől keletre jellegzetesen tanyás terület Székesfehérvár mai határának déli, Tác határának északkeleti része. Tác határában gróf Zichy János birtokainak jó részét az 1920-as években eladta, illetve felparcelláztatta. Fövénypuszta egy része (813 kh) 1927-ben a korábbi bérlő, Witz István, Külső-Fövenypuszta egy része (394 kh) 1925-ben Dr. Molnár János székesfehérvári ügyvéd kezére került. Gróf Zichy János Föveny- és Pötöllepusztai birtokából (6096 kh) az I. világháború után több alkalommal is parcelláztak (RADENICH 1924, 89; F. SZABÓ 1932, 330; Gazdacímtár 1937, 103). FÖvenypusztán mérték ki a 8 táci vitéz egyenként 15 kh-as vitéztelkét. Felparcellázták a Murvás (300 mh), a Rokkantdülő (100 mh), a Telepi szőlő (150 mh) és a Körtélesi dűlő (200 mh) területét 1924—25-ben. Fövénypuszta Vigyázódülöjében 100 mh-at adott el 2—50 mh-as parcellákban a Földhitelbank Részvénytársaság 1927-ben. A parcellázás során több Amerikát járt ember is vett földet, ezeket amerikás földeknek, nevezték. A Vigyázó-dűlőben a parcellázás után három tanyát építettek. Fisi Sándor (sz. 1887), az első tanya tulajdonosa is Amerikában, egy New-York melletti gumigyárban kereste meg 1913—20 között a földvásárláshoz szükséges tőke egy részét. Az egykori Zichy-birtokra 1904-ben telepített Kisláng községből vándorolt ki az Egyesült Államokba, s hazatérése után is itt dolgozott 1927-ig. A Vigyázó-dűlőben vásárolt 22 mh föld árának felét a vételkor, másik felét 25 évi részletre kellett megfizetniük az Országos Földhitelintézetnek. Minden év áprilisában és októberében 125 P-t fizettek a banknak. Fisi Sándor 1928-ban építtette fel a ma is meglevő tanyát. Az L-alakú lakóépület első szobájában velük együtt élő sógornője (özv. Nagy Péterné) számára boltot is nyitottak. A másik két tanya tulajdonosai Seregélyesről származtak. Csetényi János házát és 8 mh-as szesszióbirtokát, Szűcs József 15 mh-ját, házát és szőlőjét adta el Seregélyesen, hogy a fövenypusztai parcellát megvehesse. A Csetényi-tanyához 22 mh, a Szűcs-tanyához 50 mh föld tartozott. Mivel Székesfehérvár határában nem volt nagybirtok, itt nem kerülhetett sor parcellázásra. A fehérvári Felső- és Alsóváros gazdái ezért a határukkal szomszédos táci határban, Külső-Fövenypusztán vettek parcellákat, amelyekre tanyákat is építettek. Egy részüknek a városban háza, földje volt, tanyájukban csak a cselédek laktak állandóan. Szatmári István és József fehérvári nagygazdák tanyájában a cselédek éltek, de a tulajdonosoknak is volt kinn lakása, ahol a nagyobb munkák idején laktak. Fodor Pap Imrének háza volt Fehérváron, tanyája csak egy szobából és istállóból állt. 6 is csak a több napig tartó munkák idején lakott itt. A fehérváriak között akadt olyan is, aki a város határában eladott földjei árából vett parcellát a táci határban, így vette 20 mh-as parcelláját Lakmár József Pötöllepusztán, amire farmtanyát épített és ott élt. Székesfehérváron és a környező településeken (Sárbogárd, Seregélyes, Kisláng, Szabadbattyán) kívül az ország távolabbi vidékeiről is telepedtek le a táci határ farmtanyáira, így Csöke Mihály Szolnokról jött, előbb feles dohányos volt a fövenyi uradalomban, majd 12 mh-on tanyát épített. Kis Béla kubikos a Csongrád megyei Öttömösről érkezett a táci repülőtér építésére, majd 5 mh-as tanyát vett, ahol gyümölcsöst telepített. A táci farmtanyák népe a szomszédos puszták, elsősorban Fövenypuszta lakóival együtt használta a jól szervezett uradalom intézményeit, létesítményeit. Fövenynek 1930-ban 375 lakosa volt (M.Stat.Közl. LXXXIII, 248). A pusztán hat cselédház állt, mindgyikben 11 család lakott. A cselédházak mellett két dohányosház, kocsisház, béresház, iparosház, intézőlakás, a parádéskocsis és a kertész háza állt. Föveny keleti végében a bérlő, később a tulajdonos, Witz István kastélya emelkedett. Az állandóan foglalkoztatott cselédek mellett 120—250 Heves és Zala megyei hat hónapos summás is dolgozott itt. Rajtuk kívül aratás és cséplés idejére abai, úrhidai részesaratókat is felfogadtak. 144