Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

500 kh került kisgazdák kezére (Kállay 1979, 20). E területen a Kajtorhidi dűlőben a parcellázás előtt Aba község 1881-es kataszteri térképének tanúsága szerint még csupán egyetlen tanya, a Tolnai-tanya állt. A parcellázás után a megvásárolt 10—60 kh-as parcellák egy részére farm tanyák épültek. Itt alakult ki a két szomszédos uradalmi puszta (Gräber— Kajtor és Detrich—Kajtor) névadási formájához hasonlóan Paraszt—Kajtornak nevezett határrész, ahol a Kajtorhídi­és a Külső-Kajtori dűlőben 16 tanya állt. Közülük a leg­korábbi az 1890-es években, a legújabb 1945-ben épült. Egy kivételével valamennyi állandóan lakott farmtanya volt. Egyedül Dobos József 99 kh-as gazdának volt a falu­ban is háza, tanyájában csak két bérese lakott. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a Kajtori tanyákon 98 fő élt (MStatKözl, LXXXIII, 245). Az Aba-Felsőkajtori tanyák közül Tolnai Sándor (86 kh-as+120 kh bérlet) és Németh Sándor (11 kh+20 kh bérlet) tanyáját mutatom be. A Tolnai-tanya épületeit már az 1881-ből való kataszteri térkép is feltünteti (4145 hrsz.). 1893-ban idős Tolnai Sándor birtokában 191 kh föld volt (Kállay 1979, 20). A gazdacímtár adatai szerint 1895-ben Tolnai Sándor és társa (Tolnai Gábor) tulajdonában 180 kh-as birtok volt, amelyből 142 kh-at szántóföldként, 1 kh-at kertként, 10 kh-at rétként, 1 kh-at szőlőként, 11 kh-at nádasként hasz­nosítottak. A birtokból 15 kh földadó alá nem eső terület volt. Mindössze három cselédet foglalkoztattak. Egy vető­gépük, gabonarostájuk, 6 ekéjük, 1 szecskavágójuk, 1 hen­gerük, 4 igás szerük volt. Állatállományukhoz 16 szarvas­marha, 3 ló és 60 sertés tartozott (Gazdacímtár 1897,78— 79). Két fia az I. világháború után, 1922-ben osztozott meg a birtokon. Sándor 86 kh földdel a régi tanyában maradt, Ádám ettől délre új tanyát épített. Tolnai Sándor (sz. 1881) már gyermekkorát is a tanyán töltötte. A tanya kb. 3000 • -öles területen helyezkedett el. Lakóépülete 2 szobából, 1 konyhából állt. A kisebb gazdasági épület lakóház felőli végében még nyárikonyhát és egy kis szobát rendeztek be. Lakóépületei jelentéktelennek tűntek a jól kiépített tanya gazdasági épületeihez képest. A lakóház padlásfeljárója után a lovak, tehenek és borjak számára épült istálló, és a kandi (takarmányos fészer) következett. Külön állt a pajta, hozzáépített színnel, amiben a szecskavágót és a kukorica­darálót üzemeltették. A lakóépületre merőlegesen húzódó hosszú gazdasági épületsorban nyárikonyha, kisszoba, kamra, árnyékszék, kanászkonyha, pince, présház, kocsi­szín, tyúkól állt. A kanászkonyhába épített katlanon főzték a disznóknak a krumplit. Előtte az ásott kút volt. Vele szemben a hatalmas disznóól (10 anyadisznó, a süldők, 20 hízó számára) és az 5 vagon kukorica tárolására alkalmas góré állt. A disznóól mögött a trágyagödör, a növendék­marhák és a csikók nyári állása, valamint a szérű (kukorica­szár-, széna-, szalmakazlak) következtek. Négy cseléd­család számára épült cselédház a tanyán. Ebben 2 db szoba­konyhás és 2 db szoba-közöskonyhás cselédlakás volt. A cselédház mellett húzódott a cselédek disznóóla. A tanya és a Dinnyés—Kaj tori-csatorna közötti terület rét, azon túl a Székesfehérvár—sárbogárdi vasútig szőlő és szántó volt. Északkelet felé a szántóföld a seregélyesi hatá­rig húzódott. A 86 kh saját tulajdonú, 1927-ig Herceg Bélától bérelt 165 kh majd a Sárközy-testvérektől bérelt 120 kh földön Tolnai Sándor gabonát, kukoricát és takar­mányt termelt (RADENICH 1924, 64; F. SZABÓ 1932, 267; Aba község képviselőtestületi üléseinek jegyzőkönyve, 1928. július 5. Fejér megyei Levéltár). A bérlet kanálísparti részén bolgárkertészetet alakítottak ki, amit egy bolgár felesbe művelt. A kanálisból benzinmotors szivattyúval öntözött. Csányból (Heves m.) feles dinnyést is foglakoz­tattak. A tanyatulajdonos megtrágyáztatta, felszántatta a földet, amíg bele lehetett menni, addig ekekapával meg­ekéztette, a többi munkát a felesdinnyés végezte, aki egész nyáron a dinnyeföldre épített dinnyéskunyhóban lakott. A 40 kh dinnyeföld termését vagonokban Budapestre szállították, ott értékesítették. Az 1930-as években a tanya állatállományához 8 ökör, 5 ló és 5—6 tehén, 10 anyadisznó és 20 hízó tartozott. A hízókat abai és sárkeresztúri cenzárosok közvetítésével budapesti kereskedőnek, vagy a székesfehérvári vásáron adták el. A pesti kereskedő teherautóval szállíttatta el a hízókat. Csibéket, kövérkacsákat a fehérvári piacra vittek. Libákat csak addig tartottak, amíg a tollra szükség volt a lányok stafirungjához. A tojást egy sárkeresztúri tojásszedő asszony kocsival hordta el. Vittek tojást és vajat a fehérvári üzletekbe (Illés-bolt, Héjj-testvérek boltja) is. A tejet egy­lovas csézával reggel-este az abai tejcsarnokba hordták. Két pár lóval és kétszer négy ökörrel szántottak. Három ló húzta a 24 soros vetőgépet. Gabonahordáskor a két pár lóval és a két négyökrös fogattal dolgoztak. Az 1930-as években Tolnai Sándor egy falubeli kováccsal és cséplőgép­tulajdonossal együtt traktort is vett, de mivel maga nem tudott vele dolgozni, ezért eladták. Két lovaskocsijuk, 2 ökrösszekerük, egy csézájuk volt. Felszerelésükhöz egyes-, kettesekék, nehézfogasok, magtakarófogasok tartoztak. Előbb lovasjárgánnyal, majd benzinmotorral hajtották a szecskavágót és a kukoricadarálót. A tanyán 5 cseléd dolgozott: 1 kocsis, 1 tehenes, 1 ka­nász, 2 béres. Utóbbiak a falubeli Sárközy-udvarban lévő cselédházban laktak. A feladatukhoz a szántás-vetés mellett az állatok etetése is hozzátartozott. Voltak esztendők, amikor a pajtában 400—500 juhot is tartottak. Ezek mellé juhászt is szegődtettek. A tanyán lakó cselédjeik a kon­vencióban egy anyadisznót és a szaporulatát tarthatták. Az anyadisznó ki is járhatott a tanyához tartozó legelőre. A felesdinnyés az eladhatatlan, éretlen dinnyén disznókat nevelt. A cselédek, a dinnyés és a bolgárkertész konvenció­jához napi egy liter tej is tartozott. Az állandó cselédek mellett 5 pár részesaratót foglalkoz­tattak. Ők az aratáson kívül a növényápolási munkákba és a betakarításba is bekapcsolódtak. Napszámért kapáltak, takarmányt kaszáltak, gyűjtöttek, kukoricaszárt vágtak, télen a kukoricamorzsolásnál dolgoztak. Részért krumplit szedtek, kukoricát törtek. A cséplést a masinásbanda a falu­beli cséplés elvégzése után a tanyán részért végezte. A tanyához tartozó 1 kh szőlőt az aratók kapálták, per­metezték, a kötözést a tulajdonos feleségének közreműkö­désével a cselédasszonyok végezték napszámért. Tolnai Sándor családjával együtt a tanyán élt és dolgo­zott. A gazdaság irányítását, a vásárlást és értékesítést maga végezte. Télen-nyáron félórával korábban kelt, mint cselédei, a zabot minden reggel ő adta oda a lovaknak, s egész nap a közreműködésével folyt a tanyai munka. A Németh-tanya a kisparaszti farmtanyák csoportjába tartozott. Idős Németh Sándor (sz. 1891) csóri földműves tagosítatlan szesszióbirtokát és házát adta el 1924-ben, hogy az Aba Felső-Kajtori dűlőben a 11 kh-as parcellát meg­vehesse. Ez a földterület 1893-ban már Hirschfeld Adolf 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom