Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

oldalra építették fel a 6x3 m-es alapterületű enyhelyet. Az enyhely falábra épült, szalmatetős épület volt. Sarkain 4 ágasfát ástak le, amelyek a körbefutó talpszelemeneket (koszorúgerendákat) hordták. A koszorúgerendák a szarufákat tartották. Léc helyett karvastagságú akácfákra került a héjazatul szolgáló teregetett zsúp. Az ágasokat vízszintesen is husángokkal kötötték össze, amikhez kukorica szár-kévéket támogattak. Az épület egyik végét csak félig építették be. Ez az ajtó nélküli bejárat olyan széles volt, hogy a kocsit, vetőgépet is betolhatták rajta. Az enyhely egyetlen berendezése a jászol volt. Ezek az enyhelyek elsősorban eső, szél elleni menedékül szolgáltak ember, állat és a mezőgazdasági szerszámok számára. Ha munka közben eleredt az eső, akkor az állatokat a jászol elé kötötték, betolták a kocsit, felültek rá, s rendszerint evéssel töltve az időt, várták az eső végét. Jó időben a gyümölcsfák alatt ettek. Az enyhely mellé kutat ástak. A kút melletti itatóvályúnál itatták az állatokat. A szomszéd bérlő is itt etetett-itatott. Ezek az épületek a munka közbeni ideiglenes tartózkodáson kívül nyáron át csupán a mezőgazdasági szerszámok (eke, fogas, vetőgép, henger) tárolására szolgáltak. Ha zárható ajtajuk volt, akkor télen is itt tárolták, ha nem, akkor télre hazaszállították a szerszámokat. A bemutatott enyhely a tanyakialakulás során a legegyszerűbb változat. Csupán ideiglenes tartózkodásra vertfalú, vályogfalú, szalma- vagy cseréptetős, gyakran kétosztatú (szoba+istálló) tanyákat is építettek. Ezek használata igen változatos képet mutat. A Szilasi úti 3. dűlőben Vida József tanyájában legény fia lakott. Ő gondozta a tanya körüli legelőn tartott teheneket. Tóth F. Lajos tanyájában a felesdinnyés lakott, Paksi Lajos és Tóth István tanyájában csak néha laktak kinn a nagyobb munkák idején. Utóbbi istállójába 4—5 állatot is be lehetett kötni. Balogh Imre református lelkész tanyájában a felesbérlő lakott. A Szélescsapási dűlőben Kovács József és Tóth F. István 100 kh körüli birtokkal rendelkező fiatal gazdák állandóan a tanyán laktak. Mindkét tanyán cselédlakás is volt, a cselédek itt laktak. Téli kinnlakásra az állattartás miatt volt szükség. Utóbbi két fiatal gazda szülei és iskolás gyermekei a falusi házban laktak. A Szélescsapási dűlőben még Balogh Péternek, Kiss Józsefnek, Simon Jánosnak volt földfalú, cseréptetős, csak ideiglenesen lakott épülete. Rajtuk kívül ebben a dűlőben még számos falábra épült, szalmatetős enyhely szolgált munka közbeni ideiglenes tartózkodásra. A tanyák, enyhelyek köré a legtöbben gyümölcsfákat ültettek, szőlőt telepítettek. Kutat minden esetben ástak, ahol a szomszéd, nem tanyás birtokos is itathatott. A tanyát bérlőkön és a tanyán lakó cselédeken kívül Enyingen ritka esetnek számított az, ha valakinek csak tanyai háza volt. Ilyenek voltak Szabó Gyuláék, akiknek a házát a község az 1920-as évek végén kisajátította, mert egy új utca nyitásánál útban volt. A falusi házért kapott pénzen a mezőszilasi úton fekvő földjükön vertfalú, cseréptetős, szoba-konyha-istállós tanyát építettek. Innen művelték 20 kh-as földjüket. A tanya mellé gyümölcsöst, szőlőt is telepítettek. Sárkeresztesen 1942 őszén került sor a tagosításra, amelynek rendező elve az volt, hogy a nagyobb földterülettel rendelkezők választhattak tagosított parcellákat később, így földjük a község belterületétől távolabb esett. A nagygazdák, középparasztok közül többen a falutól távoli tagosított földjükön kunyhót építettek: ágasfát ástak le, rá szelement tettek, tetejét megrakták szalmával, kukoricaszárral, az oldalát kukoricaszárral, napraforgószárral rakták be. A kunyhóban a gazdasági eszközöket tárolták, az időjárás viszontagságaitól így védték, munka közben eleredt eső elől ide menekültek. A

II. világháború előtt 10—15 ilyen kunyhót építettek a sárkeresztesi határban. Bérényi Gábornak (25 kh) az Újkútnál, a Szilvölgyi dűlőnél Csikesz Szabó Józsefnek (10 kh) az Alsókútnál, a Székesekben, Szűcs Gábornak (25 kh) és Czakó Jánosnak (10 kh) a Kukoricaföldeknél, Nagy Szűcs Jánosnak (35 kh) a Kilencedesekben volt kunyhója. A kunyhók száma a II. világháborút követő földosztás hatására emelkedett. Sárkeresztesen a tagosított földre egyedül Mészáros Péter János 38 kh-as gazda épített tanyát. Mészáros Péter János a tagosítás során a községtől messze, a Sárkeresztes— Zámoly—Székesfehérvár határának találkozási pontjában fekvő Farkas-tanyától nyugatra kapott földet. A tagosított földön vályogból szoba-konyhás lakóépületet, istállót, baromfiólakat építettek 1943-ban. Mivel 1944 karácsonyán Sárkeresztes területe a front vonalba került, ezért sem ideje, sem anyagi ereje nem volt a nagyobb építkezéshez. Fiai sem segíthettek neki, mivel az egyik katona, a másik diák volt; de nem is igyekeztek segíteni, mivel mindkettőt „úriasan" nevelték. Mészáros Péter János a sárkeresztesiek véleménye szerint magának való, a nagy földterület ellenére gyengén gazdálkodó, gazdaságát elhanyagoló rapsickodó (orvvadász) ember volt. Anyagi helyzetét már korábban megrendítette sikertelen vállakózása a cséplőgépekkel. Egy benzines és egy szívógáz motoros cséplőgépet vásárolt, amelyekkel az 1929—33-as gazdasági világválság idején tönkrement, ezért gépeit a harmincas évek végén el is adta (Gelencsér 1978, 346). Rossz minőségű terményei (pipacsos búza, mácsonyás árpa) miatt Sárkeresztesről már részesaratót sem kapott, ezért kénytelen volta hegyvidéki Csókakőről aratót szerződtetni. A tanyára 1943-ban feleségével együtt költözött ki, míg szülei a falusi házban maradtak. Tanyájukon időnként egy szolga is dolgozott. Két ló, négy-öt szarvasmarha, időnként két ökör tartozott gazdaságához. Tanyáját 1944 nyarán egy Zsuppán nevű székesfehérvári festő lefestette. A festményen a tanyaépületen, ólakon kívül a ház végében a szarvasmarhák négy fa ágasra épített, kukoricaszárral fedett nyári állása látható, alatta 4 szarvasmarhával. A szérűn 5 szalma-, illetve szénakazal áll, a tanya körül sok baromfit örökített meg a festő. A képen a tanya elég sivár, az építkezéstől számított rövid idő alatt még a fák sem nőhettek meg körülötte. Mészáros Péter János tanyája 1944—45 telén a Margit-vonalba esett, a harcok során teljesen megsemmisült. Mészárosék sárkeresztesi háza is hasonló sorsra jutott. Mindkét fiúk elhagyta az országot, így sem a tanya, sem a falubeli lakóház nem épült újjá. A parcellázás hatása a tanyásodásra A farmtanyák kialakulásának lehetőségét a Mezőföld több területén a századfordulótól kezdve egészen a II. világháborúig az eladásra kerülő vagy a tönkrement középés nagybirtokok parcellázása, vállalkozó szellemű parasztoknak való eladása teremtette meg. Abán az elszegényedett báró Fiáth Imre 888 kh-as birtokából az 1890-es években