Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Summások Fejér megyében. – Gedingarbeiter im Komitat Fejér. p. 221–234.

az ilyen részletezéssel —, a munkák és bérezési formák részletes leírása. Az ilyen szerződésrészletek világítanak rá arra a tényre, hogy a summások alkalmazásuk hat hónapja alatt általában egészen eltérő munkafajtákra vállalkoztak, s ezek elvégzése fejében eltérő bérezési formák szerint fizették őket. Esetünkben ezekre két szerződés, az 1929. évi előszállási és a szolgaegyházi tér ki részletesen. Az ufóbbi magát a summás-formát is lehatárolja. ,,A munkavállalók május elejétől az aratás megkezdéséig, valamint a cséplés befejezésétől a kukoricaszedés megkezdéséig havidíjasok, illetve summások lesznek" (ibid., 20). Az aratás megkezdésével tehát átszerveződött minden olyan summáscsapat, amely az aratásra és cséplésre részért szerződött. К о ó s Imre részletesen leírja ezt a munkaszervezési változást. „... megkezdjük az arafást! ...A summásmunka megszűnt ... Ez már olyan érzés, mintha nem is az uraságnak dolgoznánk, hanem magunknak. Legalább is olyan értelemben a magunk gazdája vagyunk, hogy most már sem a summásgazda, sem az urasági pallér nem parancsol... Itt a summásgazda és a pallér csak azért vannak velünk, hogy a munka minőségét ellenőrizzék... nekünk nem csak az a célunk, hogy a termény lábon ne maradjon, hanem minél több szem terményt takarítsunk be. Mert mi abból részesülünk" (ibid., 101). A szolgaegyházi uradalom aratásra aratópáronként 10 kh. terményt (6 kh. őszibúza, 3 kh. szöszös bükköny, 1 kh. ősziárpa) all. szemtermés részért biztosította. Ezért a munkások a termések learaíását, kévébe kötését, keresztbe rakását az osztagba hordását, cséplését, a termény magtárba, a szalma és a íörek kazalba rakását vállalták (ibid., 21). Az előszállási szerződésben az aratást és a cséplést szétválasztotfák. Araíópáronként 12^-16 m.hold gabonát adlak aratásra. Az aratási munkákat szigorúan meghatározták. „A munkások .. .tartoznak a kévéket kévekötő fával a kezelő tiszt által meghatározott nagyságban szorosan összekötni, a kévéket 18 kévés keresztekbe rakni a kezelő tiszt által megadott kepesor távolságra; a tarlót tisztán felgereblyézni s a kotrást összekötni s a kepesorba rakni. Ezen aratási s az időjárás által szükségelt esetleges ismételt szárogatási és betakarítási munkák és az aszfagrakás rendes elvégzéséért a munkások úgy az őszi, mint a tavaszi gabonából cséplés után számítva a 12-dik... szemrészt kapják. Ha a gabonát valami elemi csapás érné, jogukban áll a munkásoknak választani, hogy a fenti 12-dik részért vállalják-e az aratást, vagy m. holdaként 40 kg szemért" (Boros 1967, 286). A cséplést ugyanez a szerződés az összes gabonaneműekre és a takarmánymagvakra is kiterjesztette, az összes járulékos munkák (zsákolás, magtárba hordás, kazalrakás) elvégzése után a kinyert mag 3%-áért (ibid., 286). A cséplés befejezése után ismét summában végzett növényápölási munkák ideje következett. Az őszi betakarítást a két elemzett szerződés egymástól eltérően akkordban, vagy szakmányban, tehát teljesítménybérben, illetve akkordban és részért végeztette. Az előszállási uradalom a takarmányrépa felszedéséért, megtisztításáért, lelevelezéséért, kupacokba rakásáért és letakarásáért magyar holdanként 90 kg búzát, a tengeri mázsájának töréséért és padlásra, vagy góréba rakásáért lófogú kukoricánál 1,5 kg, bánkúti kukoricánál 1,8 kg búzát, a tengeri szárának levágásáért és kévékbe illetve kupacokba rakásáért pedig magyar holdanként 3,20 fillért adott (ibid., 286). A szolgaegyházi summások páronként 5 hold tengerit törhettek 11. részértám ebbe a munkába a szárvágás és kupacolás is beletartozott, valamint azt a kikötést is teljesíteni kellett, hogy a kukoricát a szárán lefosztva kellett letörni. A cukorrépa ásását és a járulékos munkákat, páronként 3 kat. holdon 16, rendkívül rossz időjárás esetén 24 pengőért vállallak (Koós 1960, 21). A szerződések foglalkoztak természetesen a napi munkaidővel és az ünnepnapokkal is. E tekintetben egységesek a megállapodások: a napi munkaidő a munka helyszínén napkeltekor kezdődik és napnyugtával fejeződik be, közben reggeli, ebéd és uzsonnaszünettel. Vasárnap és a piros betűs ünnepeken általában nem kellett a summásoknak dolgozni. Csak kivételes esetekben, ha a termést vagy a gazdaságot elemi csapás veszélyeztetné, akkor volt köteles ünnepnapon is dolgozni a summás. Az előszállási szerződések minden esetben kikötötték azonban, hogy a munkások még pihenő idejükben is csak a kerületi tiszt engedélyével hagyhatják el a gazdaságot. A szolgaegyházi szerződés lehetővé tette a munkaadó és a summások külön megállapodását az ünnepnapi munkavégzésre a hétköznapi bér duplájáért. Mindezen kitételek alól természetesen kivételnek számítanak az állatgondozásra felvett summások, akiknek, mint láttuk a seregélyes! szerződésben, az állatokat ünnepnapon is el kellett látniuk. A szerződések végén foglalkoztak a munkából való távolmaradással és az elbocsájtással a munkaadók. Az érvényben levő törvények értelmében a munkás betegség miatti kiesését 8 napig igazoltnak tekintették, addig bérét Lajosházán megkapta (Boros 1967, 258) 8 napon túl a betegség idejére, bért nem kapott. Előszálláson 8 napi betegség idejére orvosi ellátást, egyszeri orvosságot és kosztot kapott a beteg, bért nem. 8 napon túli betegség esetén a munkást elbocsájtották (ibid., 287). A verekedés, vagy részegeskedés miatti hiányzást igazolatlannak tekintették, miatta a gazdaság bármilyen napidíjat levonhatott a summás addig ki nem fizetett béréből (ibid., 258). Az uradalmak szinte minden esetben fenntartották maguknak azt a jogot, hogy a renitenskedő munkásokat minden kártérítés nélkül azonnal elbocsájtsák. A martonvásári Dreher uradalom munkásai például „a munkásgazdáknak, valamint a felügyelettel megbízott uradalmi parancsolóknak engedelmeskedni tartoznak. Ha nem engedelmeskednek, a munkából minden kártérítés nélkül kitiltandók és azonnal elbocsájthatók. Ugyanez áll a feleselő és izgága munkásokra, valamint azokra, akik a munkahelyet engedély nélkül elhagyták" (LENCSÉS 1982, 75). Az előszállási szerződések szerint az izgága, elégedetlenkedő, és lázító munkás mellett az erkölcstelen is azonnal elbocsájtható, esetleg addigi keresetének megvonásával is (ibid., 70). A seregélyesi szerződés szerint, amely, mint láttuk állatgondozással is megbízta a summásokat, az állatokkal gorombán bánó munkást is azonnal el lehetett bocsájtani (Boros 1967, 290). A tartósan állatok mellé beosztott summásokat egyébként főként a II. világháború idején a bevonultatott béresek pótlására alkalmazták a gazdaságok. Közülük sokan vállaltak ún. téli summásságot is, így egész éven át az állatok mellett voltak. Ők átlagosan 25—50 fillér közötti pótlékot, ún. culág-ot kaptak naponta, ünnepnapokra 15* 227