Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)
Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Kakasütés a Dunántúlon. – Rooster beating in Transdanubia. p. 209–220. t. LXXIV–LXXVI.
Alba Regia, XXI, 1984 LUKÁCS LÁSZLÓ KAKASÜTÉS A DUNÁNTÚLON A kakasütés (fr fauchent le coq, ném Hahnenschlagen, szik stítianie kohúta) Európában a román, a germán és a nyugati szláv népeknél a jeles napi-, a lakodalmi- és az arató szokásokban jelenik meg. Ügyességi játék, ahol az arra jelentkező személy szemét bekötik, kezébe kardot, kaszát, csépfát vagy botot adnak, amivel a nyakig földbeásott, cserépfazék alá tett, létrára, állványra, karóra kötözött kakas fejét kell egy ütéssel levágni, vagy az állatot agyoncsapni. A sikeres ütést valamilyen cím, megbízatás elnyerése, elismerés, ünneplés vagy ajándék követi. Lakodalomban a vőlegény, a menyasszony vagy a vőfélyek kakasütése eredetileg termékenységvarázsló célzattal, később a násznép szórakoztatására történt (GENNEP 1947, 1/3,958; Giese 1937; FEHRLE 1920,77—78; 1955,176—177; HOFFMANN—KRAYER — BÄCHTOLD— STÄUBLI 1930—31, 1943, BEITL 1974, 317—318; HABERLANDT 1959, 49—50; REINSBERG—DÜRINGSFELD 1861,52—53,61,391,415—416, 419; Horváthová 1972, 201; KOMOROVSKY 1976, 273—275; Újváry 1979, 708—709). Szokásunk középkori eredetét bizonyítja, hogy egyik formáját idősebb Pie ter Brueghel németalföldi mester is megörökítette Gyermekjátékok című festményén 1560ban. A bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött képének középső részén két vakfazekast játszó fiú látható. Egy sapkával befedett szemű gyerek a kezében tartott doronggal megpróbál eltalálni egy felfordított, kormos cserépfazekat. A másik suhanc egy nagykés pengéjével kopog a cserépfazék fenekén, hogy befedett szemű játszótársa a hang irányába tájékozódhasson. Gyakran élő kakast rejtettek a fazék alá, ilyenkor a cél egyetlen csapással a fazék összetörése, a kakas agyonütése volt (HILLS 1957, 30). A fazékütés (au casse pot) játék szerepel François Rabelais 1534ben megjelent Gargantua című könyvében. (RABELAIS é. n. I, 62). Ez azért is figyelemre méltó, mert Rabelais egy korabeli francia népkönyvből merítette Gargantua történetét. Rabelais művét Johann F i s с h a r t dolgozta át és jelentette meg németül 1575-ben Geschichtklitterung címmel. Gargantua játékainak sorában Fischart is felsorolta a fazékütést (Brich déri Hafen) (1969, I, 250). Megtalálható a fazékütés az 1426-ban keletkezett NÖrdlinger Spielgesetzben is (Hafen zu schlagen) (HILLS 1957, 30). A Kárpát-medencében az egykori Felső-Magyarország elsősorban német és szlovák anyanyelvű, evangélikus vallású városi polgárságától maradtak ránk a kakasütésre vonatkozó első adatok. Késmárkon (Käsmark, Kezmarok) 1596-ban az iskola elöljárósága a diákok Gál-napi (október 16) kakasütését eltiltotta, mert a szokás előkészületeinek izgalma elvonta az ifjúságot a tanulástól, másfelől pedig a kakasütés lebonyolítása során a kisebb gyermekeket fenyegető balesettől féltek (BÁLINT 1977, II, 381). A besztercebányai (Neusohl, Banská Bystrica) szlovák diákság Gálnapi kakasütését Johann von Csaplovics 1829-ben Pesten megjelent Gemälde von Ungern valamint Ján Kollár 1835-ben ugyancsak Pesten kiadott Národnie spievanky című könyvében írta le (CSAPLOVICS 1829, II, 240—241; KOLLÁR 1953, II, 107—108, 587—592). A török elleni felszabadító háború után a XVIII. században a dunántúli falvakba telepített német és szlovák lakosság eredeti lakóhelyéről magával hozta a kakasütés szokását. Néhány községben a szokás századunk első felében is élt, a baranyai Mozsgón ma is gyakorolják. Terepmunkám során a Dunántúl hét nemzetiségi településén derítettem fel a kakasütést: a szlovák Sóskúton (Pest m.) és a magyar—német—horvát Mozsgón (Baranya m.) a hamvazószerdái illetve a húsvéthétfői elsőlegényválasztás ügyességi játékaként, a német Pusztavámon (Fejér m.), a német—szlovák—magyar Lajoskomáromban (Fejér т.), a szlovák Ösküben (Veszprém m.), Tárnokon (Pest m.) és a szlovák eredetű, elmagyarosodott Tordason (Fejér m.) lakodalmi szokásként élt. Veszprém megyében a Káli-medence néprajzi kutatása során Köveskálon és Szentbékkállán bukkantam a kakasütés nyomára. Ezekben a magyar lakosságú községekben a kakasütés a hamvazószerdát követő csonkacsütörtöki illetve farsangvasárnapi cigányzenész avatáshoz kapcsolódott. Újváry Zoltán a magyar és az európai kakasütésről 14 Alba Regia XXI. 209
