Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 19. 1979 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1981)
Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Avarkori kemence Káloz–Nagyhörcsökön. – Awarenzeitliche Backofen von Káloz–Nagyhörcsök. p. 251–258.
4. ábra: A kemence leletei Szürke színű, jól iszapolt, csillámmal kevert, vastagfalú edény töredéke. Kihajló, erősen profilált peremrészlettel (7. ábra 5). Az Árpád-kori leletek a 7. ábra 2 kivételével (I. szelvény 2. ásónyom) a II. szelvény 1—2 ásónyomában kerültek elő. Az ásatási naplóban is említett árok (1. ábra) lehetséges, hogy a kerámiával egyidős és nem II. világháborús lövészárok, mint azt a napló írja. A legömbölyített árokalj amúgy is szokatlan ilyen funkcióban. Következtetések 1. A Törökdomb, leletekkel bizonyíthatóan, a bronzkor első időszakától az Árpád-korig folyamatosan lakott terület volt. 2. Az avar kori kemence leletei több problémát vetnek fel, illetve a kutatásban már felmerült vitás kérdésekhez szolgáltatnak adatokat. A cserépanyag zöme (darabra és kilóra) a VII— VIII. század fordulójára keltezhető temetőrészek kerámia anyagával rokon vagy azonos. Korongolt, nagyméretű fazekak, kihajló peremmel, a perem élén és az oldalán négy-hétsoros fésűvel készült benyomott és vonaldíszek, kaviccsal soványítva. Azonos még az edények arányrendje is : száj-fenék-hasátmérő és magasság arányai. Ékszerekkel keltezhetően előkerült legközelebbi darabok Előszállás—Öreghegy 55. sír, Itsz. IKM 54.19.4, Sárosd ltsz. IKM 59.14.1, Lajoskomárom IKM—1975, stb. Valamennyi VII. század utolsó harmadára keltezett fülbevalókkal, övdíszekkel (V. Ö. BÓNA 1971, 52—54). Az ilyen darabok nincsenek meg a 670-ig tartó temetőkben pl. Csákberény 100-nál több edénye közül egyetlen egy sem ilyen (IKM Népvándorláskori Gyűjtemény, közöletlen; V. ö. BÓNA 1971, 51). A temetőkben ez a fajta kerámia anyag a galambszürke kerámia eltűnése után jelentkezik (Bialekova 1968, 223—225; BÓNA 1973, 74—75; Rosner 1970, 78—85 stb.). A szürke kerámia gyártása a 670-es évek után megszűnik (Ibid.). Telepünkön mégis együtt fordulnak elő, s ugyanígy volt az 1979-ben feltárt Dunaújváros—Alsófoki patak (Simonyi-dűlő) avarkori telepének több házában és kemencéjében. (A szerző és L ő r i n с z B. ásatása, közöletlen anyaga megtekinthető, restaurált, leltározott). Ebből következik: a szürke kerámia egyes darabjai, ha sírba nem kerültek is a VII— VIII. század fordulóján, a háztartásokban mégiscsak használatban voltak. A néprajzi anyagból ismert jelenség lehet ez. Jobb minőségű edényeket esetleg nemzedékek használtak folyamatosan, jóval azok gyártásának divatja és befejeződése után is. A 670-es években áttelepített vagy helyben továbbélő avar népesség háztartásai a politikai változással együtt nem változtattak háztartási eszközeiken és szokásaikon! A műhelyek profilváltása más kérdés, itt nem akarunk és nem is tudunk ezzel foglalkozni. (Vékony 1974, 230 skk) Újabban a sütőharangok avar kori léte vagy nem léte bolygatta meg a kerámia kutatás állóvizeit (Szőke 1980, 187 skk) A S z ő к e В. M. által felvetett kérdést nemcsak káloz-nagyhörcsöki töredék leletünk igazolja, de a már említett Dunaújváros—Alsófoki patak menti telep több objektumának darabjai is. Egy másik ilyen leletünk, amelyet korábban nem értékeltünk súlyának megfelelően, sőt nem is ismertettünk, mert kézzel formált durva edény töredékének véltük, Rácalmáson került elő. Rácalmás. Régi vasútállomás VIII— IX. századi telepének ásatásán 1977-ben a B. kemence fenéktapasztásában sütőharang több töredéke került elő VIII. századi leletekkel. Leírásukat és képüket most kiegészítésképpen közöljük: barnás-szürke színű, kaviccsal és növényi adalékokkal (pelyva) kevert, kézzel rétegesen gyúrt agyag (8. ábra) (V. ö. Fülöp 1979). 253
