Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 19. 1979 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1981)
Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Jelesnapi szokások Sárkeresztesen. – Festtagsbräuche in Sárkeresztes. p. 187–199.
Akkor megköszöntük, hogy: Szépen megköszönjük, hogy meghallgatának, a szívességet, hogy minket fogadának. Akkor kigyüttek vagy behítak bennünket, asztán meg hát pézt, hát attak. Ki így, ki úgy, kitű hugyan tellett." A köszöntő valószínű töredékes, és elferdített. Dallama műzenei eredetű, de ezek ellenére a község mennyiségileg nem nagy szokásköltészetének értékes darabja. A köszöntés 1945 után teljesen eltűnt, sőt már előtte is csak a fiatalabb korosztály művelte. Újévtől vízkeresztig A karácsonytól újévig terjedő intervallumot mint két karácson közit tartják számon, jóllehet ismeretlen a kiskarácsony, illetve nagykarácsony megkülönböztetés. A két karácson közötti időszakot nem is annyira ezidőtájt, hanem nyáron, a hajnali munkakezdéskor emlegették a felnőttek, álmos fiaikat biztatva: „Kejjetek fő gyerekek, maj ráértek alunnyi két karácson között". S valóban, ez az időszak a pihenésé volt, nagyobb munkába nem fogtak. Ujjév napjához (január 1.) még fokozottabban tartoztak a szóval, verssel, cselekedettel kifejezésre juttatott bőség, illetve termékenység varázslások, mint a téli ünnepkör többi jeles napjához. Mindenekelőtt ezt szolgálja a Szilveszter (december 31.) esti óesztendő köszöntés illetve a másnapi ujjévi köszöntés. A köszöntők eredete az emberek azon képzetében rejlik, mely szerint hitték, hogy a bizonyos formában elmondott szó megvalósul. December 31-én éjjel, jobbára éjfél fele nyolc-tizenkét éves gyerekek hárman-négyen jártak házról-házra. „Megátunk az ablak alatt, asztán köszöntünk: Aggyon az Úristen szerencsés jóestét! Szabad-e óesztendő estét köszöntenyi ? Ez vót a beköszöntés. Újesztendő vígságszerző Most kezd ujjulni Ujj ul ássál víg örömet Akar hirdetni. Hirdeti már a Messiást Eljöttnek lenni, Legyetek az Úristennek Mindig hívei ! Elmúlt tőlünk óesztendő, Melybe bánkóttunk, Bánatunkba fájdalomra Sokszor jutottunk. Eljő hozzánk újesztendő Melyben vígadunk Vígságunkkal a bánatból Örömbe jutunk. Szépen megköszönjük, hogy meghallgatának, a szívességért, és hogy minket fogadának. Az Isten áldása szájjon reájuk, boldog Ujjesztendőt kívánunk. Vót ahun behítak bennünket, vót ahun nem hítak, hanem kigyüttek. Megkínátak, vót ahun má akkor is megkínátak bennünket borra. Asztán meg pézt attak. Ki hugyan. Vót ahun aszonták, gyertek be, asztán mongyátok e idebe!" A köszöntőnek valószínű teljesebb szövege volt, mivel a már idézett adatközlő, Mészáros István második alkalommal némiképp eltérően adta elő. Tizenkét azonos sor után így folytatta: „Felső kék ég, Magas kék ég, Dicsérd uradat, Urad áldjad nap, hold, csillag Temegtartódat, Megtartódnak táplálója Légy nagy királya, Királyoknak nagy királya Istennek fia!" A szokást a felszabadulás után már nem gyakorolták. A köszöntő szövege régies csengésű. Teljesebb formában az ország majd minden részén ismert, de főleg a Dunántúlon elterjedt (BARTÓK—KODÁLY 1953, 5—14). A szöveg egyébként egyházi eredetű illetve biblikus, míg más felfogás szerint a deák költészet emléke (Szendrei 1980, 27— 30). A fölső kék égre vonatkozó utalás középkori felfogásra vall. A versnek nagyon kevés világi vonatkozása van, (ORTUTAY—KATONA 1975, 113, 636). Január elsején már korán reggel indultak az iskolásgyerekek, de csak a fiúk, hogy a rokonságot végigjárják, köszöntőt mondjanak. Míg az óesztendőt köszöntők szinte válogatás nélkül járták a falut, addig azok, akik ujjévet mentek köszöntenyi inkább csak a rokonokhoz, szomszédokhoz tértek be. A köszöntőkkel kapcsolatban általában el kell mondani, hogy csak egy részük próbálkozott a rokonokon kívül másoknál is, mintegy jövedelemszerzésre használva az alkalmat. Természetes, hogy nem mindenütt fogadták szívélyesen őket. Ismert a faluból olyan család is, amelyik ilyen alkalomra bedrótozta a kapuját, hogy senki ne tudjon bemenni. Az újévi köszöntés hosszú ideig, a hatvanas évek végéig élt a faluban. A jókívánságot tartalmazó vers nem különösebben figyelemreméltó. „Ez újév reggelén minden jót kívánok, Amerre csak nézek nyíjjanak virágok ! Még a hó felett is virág nyiladozzon, Dalos madár zengjen minden rózsabokron ! Minden szép, minden jó legyen bőven mindig, Ebben az új évben ! Boldog új évet kívánok !" „Csak reggé nyóc óráig mentünk. Igyekezett az ember mindig korán kelni, hogy eső legyen, mer annak több pézt attak, meg jobban örűtek a férfinak." Az újév napján történtek meghatározóan hatottak az egész évre vagy annak egy időszakára. Ezért csak férfiembert láttak szívesen, mert az szerencsét hoz. Egyébként nem szerették ha odament valaki máshoz, mert elviszi a szerencsét. Nem volt szabad tyúkot vágni, mert „az hátrakapargya a szerencsét, hanem inkább disznót köll, mer az előre túrgya." Kocsonyának nem ártott lenni, de „vót aki bablevest, más meg sűrűbabot főzött ujjevkor, hogy sok szerencséjük legyen". 191
