Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 19. 1979 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1981)
Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Jelesnapi szokások Sárkeresztesen. – Festtagsbräuche in Sárkeresztes. p. 187–199.
A pásztorokkal egyidőben „karácsony este jártak a gyerekek meg a leányok is köszöntenyi. Mikor kimútunk a hatodik osztálybú má nem mentünk. Ablak alá mentünk, asztán beköszöntöttünk." Ha fogadták őket a Szivünk vígsággal ma betölt kezdetű 325. dicséretet énekelték. A végén illendően köszöntek: „Szépen megköszönjük, hogy meghallgatának és tisztességesen minket fogadának. A szívességért is, melyet mutatának, szálljon bőven Istenáldás rajok!" „Ketten mentünk eggy leánnyal" — emlékezett Pap Ferencné. Még a leányok éneke a felszabadulás előtt elhallgatott, addig az elemi illetve általános iskolás gyerekek még az 1960-as években is mentek köszönteni, de már eső innep reggelén. A leányok ablak alatt énekeltek, de a jobbára egyedül járó fiúk bementek a szobába. így azután majd mindenhol kaptak valamit, míg a leányoknak többször kiszóltak, hogy „má vótak!", nem hallgatták meg őket. A legénykék karácsonyi köszöntőjének két csekély mértékben eltérő — valószínűleg iskolai vagy papi eredetű — változata ismert, melyet tagolva, szinte recitálva mondtak el. „Egy kis fülemüle Zenged az erdőbe Én is zengedeznék az Úrjézus nevébe. Sípok és trombiták szépen harsogjatok, Szent karácson este köszöntőt fújjatok ! Mer ha nem fujtok együn végórátok Fölmegy a mennybe fényes koronátok." Változata : „Gyertek köszöntenyi a ragyogó csillagot Kik az égen fényesen ragyogtok ! Sípok és trombiták szépen harsogjatok, Szent karácson estén köszöntőt fújjatok ! Mer ha nem fujtok eljön végórátok, Fölhat a mennybe dicső koronátok!" A köszöntők jutalma néhány fillér, illetve a háború után forint volt. Az est folyamán mutatták be az iskolások vallásos tárgyú, Jézus születésével kapcsolatos színdarabjukat. A II. világháború után már a parasztság életével kapcsolatos népieskedő darabokat játszották. (Pl. Egy fertály föld) Karácsony eső innepén az állatok reggeli etetése után 11 órára újra a templomba mentek. Istentisztelet után úrvacsora osztás volt. Míg ezen a napon inkább a fiatalabbaknak, második innepen az idősebbeknek. Az ebédet követően, két órára ismét a templomba mentek. Karácsony első napja inkább a vallásos áhítaté volt. E nap délutánján nem illett máshoz vendégségbe menni, főleg az úrvacsora miatt. A felszabadulást megelőzően azonban már lazítottak az illem kötöttségén, el-eljártak egymáshoz beszélgetni. A szárazréti (Székesfehérvár) betlehemezőket idegenül fogadták, elzavarták. Ellenszenvvel nézték a katolikus vallású gyerekeket, szépformájú betlehemjükkel együtt. A falu rendjét, a visszafogott viselkedést csak a muzsikus cigányok törték meg. A két háború között Zámolyról az öreg Babai érkezett másodmagával, hegedűvel. A házak ajtajában muzsikáltak egy keveset, s miután kaptak némi pénzt, borral is megkínálták őket, elmentek. Bodajkról szintén szokott 2—3 cigány jönni. A zenészek sokszor megosztották egymás között a falut, hogy ne menjenek mindketten ugyanahhoz a házhoz, mert „nem vót tehetős a nép". Meg kell említeni, hogy a Palócföldön karácsony estéjén a falu muzsikusai járták a házakat, s mindenütt karácsonyi éneket játszottak (MANGA 1979, 205). Második innepen is kétszer mentek templomba, de már több teret engedtek a szórakozásnak, mulatságnak is. „A rokonyok, komák, szomszédok ementek egymáshó vendégségbe, ebeszégetnyi." Az érkezők beköszöntöttek, kívánták, hogy „még sok karácson ünnepet megérhessenek erőbe, egésségbe, békességbe csalággyukka együtt!" A meglátogatónak köszönték, s viszont kívánták. Leültették a vendégeket, megkínálták egy kis étellel—itallal, s elbeszélgettek. Karácsony másnapja (december 26.) egyben Istvány napja, míg János a következő napra esik. A faluban a névnapot régen közel sem tartották annyira számon, mint napjainkban, alig ünnepelték. Különösen így volt ez az asszonynevek esetében illetve nagy dologidőben. Sokszor az sem jutott eszükbe, hogy névnapjuk van, nemegyszer más figyelmeztette őket. A karácsonyi ünnepkör idejére eső István és János nap kivétel ez alól, akárcsak Sándor, József, Gábor. Lajos napon viszont a cséplésre, s nem az ünnepre fordították a figyelmet. A névnapokkal kapcsolatban általában elmondható, hogy a rokonok, szomszédok, de csak a férfiak, ez alkalommal reggel korán felkeresték az ünnepelteket. Kívánták, hogy még sok boldog névnapot megérjen erőben, egészségben, békességben, családjával együtt. A köszöntőknek pálinkát adtak, koccintottak, aztán ment mindenki a dolgára. Ha reggel nem jutott idő, akkor este mentek el köszönteni, s egy kis bor mellett elbeszélgettek. Asszonyoknak nem illett menni, azt tartották, köszöntése szerencsétlenséget von maga után. A rokonok, komák, szomszédok fölköszöntésén túl meg kell említeni az iskolás korúak énekes köszöntését, akik mentek Istványt vagy Jánost köszöntenyi. „Még ki nem mútak az iskolábú", néhányan a gyerekek összeálltak, s mentek az Istvánok, Jánosok ablaka alá. Mészáros István szerint: „Ementünk köszöntenyi többen. Mindig harmadmagammá szoktam emennyi. Kalamár Gáborra meg a Simon Pistivé. Szegény gyerekek vótunk, asztán péz nem vót, köllött a kis cukorravaló Ementünk, asztán beszótunk az ablakon: Aggyon az Úristen szerencsés jóestét! Szabad-e Istvány vagy János estét köszöntenyi. Monták, hogy szabad. Ekesztük : Megjelentünk mostan Azon tiszteiette, Hogy jutottá János Neved estéjére. Kivánnyuk, hogy jussá Több nevednapjáro Vegyen a szerencse A jobbik karjábo ! Míg mulandóságunk Mennyei hazábo A mennyországbo. 190
