Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)
Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Avarkori temető Kajászó-Újmajorban. – Gräberfeld aus der Awarenzeit in Kajászó-Újmajor. p. 317–340.
Nyakék: a 2. sír nyakéke valószínűleg teljes. Legfontosabb darabja a bronzcsövecske. A típus már több VII. század végi temetőből ismert. Az igari két nyakperec térben és időben közel álló párhuzam a VII. század végéről (Fettich, 1929, VI. tábla 3,4). A nyakék többi darabja: az üveggyöngyök és az ólomgyöngyök is a VII— VIII. század fordulójára keltezhetők (KOVRIG 1963, 140; Szabó 1968, 46—47;). A 7. sír egyetlen nagyméretű dinnyemaggyöngye, akár a férfisírokban nem ritka pár szem gyöngyöt jelenti, akár más ékszer egy darabja volt (mint pl. Garam 1978, 3. kép 2.), mindenképpen az előbbiekkel egykorú. Arany fülbevaló: kerek kék gyöngycsüngő vei, formája és technikája alapján a VII. század második felére keltezhető (KOVRIG 1963, 162). Munkaeszközök — használati tárgyak Tűzszerszám: a 6. sír csiholóvastöredéke, kovakövei és a 11. sír kovaköve tartozik ide. Az ilyen típusú csiholó vasak inkább a későavar korban gyakoriak (Bóna 1957, 164). Vaskés: ép állapotban, vagy töredékekben a 2., 5., 8., és 11. sírban került elő. Valamennyi egyélű volt ós fátokban került a sírba. Csontár: a 2. sírban került elő egy csontár hegy töredéke, temetőkből és telepekről is ismert nem korhatározó darab. Sótartó: a 6. sír csont sótartója pontkörös díszével a dunapentelei darab közeli rokona, távolabbi párhuzama az alattyáni darab (MAROSI—FETTICH 1936, 12, 45; KOVRIG 1963, 296. sír). Tűtartó: az 1. sír esztergált csont tűtartója általánosan ismert típusa VIII. századi temetőinknek, használata a VII. század utolsó harmadától gyakori (ERDÉLYI 1958, 66; Bóna 1957, 163). Orsógomb: a 2., 5., és a 10. sír kettős kónikus orsógombjai díszítésükkel és formájukkal a VII— VIII. század fordulóján elterjedő típusok (Csallány 1943, 165, 168). Agyagedények: a 9. sír kézzel formált agyagedénye alakjával és színével, technikai kiképzésével inkább a kósőavarkor kézzel formált edényeihez áll közelebb (Bóna, 1957, 161). A 2. és a 10. sír edénye a legtöbb közép- ós későavar temetőben ismert típus. Arányuk, díszítésük és technikai kiképzésük is ebbe a korba teszi őket. lm September 1979 wurden auf der Schweinefarm Újmajor der landwirtschaftlichen Kooperative Dózsa György von Kajászó (Komitat Fejér) vom Doser ausgelöst, zwei Ablagerungsgruben von großem Ausmaß gefunden. In der Arbeitsgrube Nr. II wurden die Überreste des Grabes A. beobachtet (Abb. 10). Grab 1. wurde von den Arbeitern der Kooperative ausgegraben. Nach der Fundmeldung erschlossen wir bei einer zwei Tage dauerndnen Notausgrabung die Gräber 1—6. Die Gräber 7—11 an die wir infolge der großen Menge Erde bei der Notausgrabung nicht drankamen, wurden von den Arbeitern der Kooperative ausgegraben. Die Funde wurden in das Museum gebracht. Favödör: a 3. sír bizonytalan töredékét nem számítva a 2. sír favödörének bronzveretei említésre méltóak. A fa vödrök használata a VI— VII. században gyakori (Sós 1958, 119; KOVRIG 1963, 120—121), de ritkán a középavar korban is előfordul (Terehegy 1. sír, középavar övvel: Kiss 1975, 149). összefoglalás A kajászói avar sírok kora a leletek alapján 670—720 közé keltezhető. A temetőben a telepet és a temetőt alapító idősebb és egy fiatalabb generáció sírjai kerültek elő. A temetkezések indítása szorosan összefügg a 670 táján lezajlott újabb nópmozgásokkal. Az újonnan beköltöző népességben először László Gyula ismerte fel a Tótipuszta-Igar csoport köznépét (László 1940, 147, 152—153; László 1941, 110—112; LÁSZLÓ 1955, 256—258, 270— 272, 283—293). Az erre vonatkozó-rendkívül gyér-írásos forrásanyagot Szádeczky S. értékelte újra (1968, 84—87). Az új csoport régészeti ismérveinek kidolgozásában újabban Szabó J. Gy. (1968, 29—54), В ó n a I. (1970, 243—261; 1971a, 28—37), és Garam É. (1976, 129—145; 1978, 206—215) végeztek fontos munkálatokat. A temetőben két sircsoportot ismertünk meg részleteiben. A jelentősebb a 3. sír és környezete. A 3. sír elhunytjában a temetőt — és telepet 670 táján újonnan alapító közösség első vezetőjét látom, aki társadalmi rangban a dunapentelei Sírok halottaival csaknem egy szinten állhatott, (társadalmi kérdésekre: BÓNA 1971a, 34—35; Garam 1976, 132—133, 1979). A 4., 5. ós a 6. Sír alkotta csoportrészlet a kajászói vezető fegyveres kíséretét adó családok temetkezéseit rejtheti magában. A sírokat valamivel a temetés után, de még a koporsó tetők beszakadása előtt — amikor a sírhelyek még jól látszottak — kirabolták. A Sírok kirablására akkor kerülhetett Sor, amikor a vezető réteg (Kuber népe) kitelepült a Kárpát-medencéből (Bóna 1970, 259; Szádeczky 1968, 84—87), és újabb belső mozgást zajlott le. A kajászói népességet — amennyiben nem Kubert követte — feltehetőleg más helyre telepítették át. Sírjaikat az újjonnan jött „későavarok" rabolhatták ki valamikor a 700—720 közötti időkben. Fülöp Gyula Kurze Erörterung der Gräber ( x ) 1. Grab: T: 205, L: 200, Br: 70, O: NW-SO 39—7 Strich. Das Grab mit Sarg einer alten Frau, aufgewühlt, ausgeraubt (Abb. 1). Beigabe: gedrechselter KnochenNadelhalter (Taf. I, 1; Taf. X, 15); Eisenfragment. ( 1 ) Die bei der Beschreibung benützten Abkürzungen О : Orientierung, mit dem auf 64 Einheiten eingesteilten Strich-Orientierer; T: Tiefe, L: Länge, Br: Breite; bei der Beschreibung der Gefässe: H: Höhe, ÖD: Öffnungsdurchmesser, FD: Fußdurchmasser. GRÄBERFELD AUS DER AWARENZEIT IN KAJASZÓ ÚJMAJOR 326
