Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Siklósi Gyula: Emberfejes szenteltvíztartó töredéke a székesfehérvári Szigetről. p. 297–302.

jén nem találtam. Pereme felül 2,8 cm vastag, alul a törésfelületnél viszont eléri az 5,5 cm-t is,

aperem a fejábrázolásnál 6,5 cm-re szélesedik ki. Hosszúsága 19 — 20 cm, szélessége kb. 13,6 cm. Külső fala egj^enletes ívben hajlik, míg a belső kb. a 2/3-ánál megtörik és az ellenkező irányba fordul. Külseje belsejével ellentétben elnagyolt megmunkálású, megtalálhatók felületén a spitzvéső nyomai az utólagos elsimítás után is. Pereménél egy kb. 2 cm-es sáv finomabban kidolgozott, „szegélydíszszel" ellátott. A vésőnyomok legalább négy irányúak a felületen. A fej hossza kb. 10,6 cm, szélessége pedig kb. 8 cm. A medence felületéből kb. 4,7 cm-re ugrik ki. Az ábrázolás harminc év körüli férfi fejet tár elénk. A fejen sapkaszerűen húzódik az edény fejhez idomuló, kiszélesedő pereme. Alatta kb. egy centiméteres, a bevésett, kezdetleges módszerrel, realista módon ábrázolt haj, melynek homlok vonalát a mester előzőleg a fülig bejelölte. A haj a homloknál csúcsban végződik és egészen a két fülig fut a keskeny, előre megjelölt sávban. Az ábrázolás hátra fésült hajat tár elénk. A bal homlokon a haj kezdetét zárvány csúfítja el. A homlok vonala enyhe domború ívvel, tagolás nélkül folytatódik az orrban. Az orr kicsiny, egyenes, másodlagosan csorbult, jellegtelen, vonalait a két szemöldökív folytatása határolja körül. Az orrcsúcs eredeti formáit a csorbulás sajnos kivehetetlenné teszi. A legkevésbé kidolgozott, legkevésbé jellegzetes részlete a fejnek a száj vonala, mely mégis jól belesimul a kompozíció egészébe. A szájtól az állcsúcsig enyhe homorú vonal vezet. Innen egy merőleges egyenes fut a „medence" faláig. A száj vonalától lefelé a fej felülete finomabban megmunkált. Az arc gömbölyded, a pofacsontok szélesek. Az arc nem szimmetrikus. Bár első látásra az arc jobb és bal oldali vonala párhuzamosnak látszik, mégis a fej legszélesebb része a homlok. A fej felső felében helyezkedik el az aránytalanul kicsiny, elnagyoltan kidolgozott két fül. A széles állcsúcs jobb oldalán másodlagos csorbulás fedezhető fel. A szemek formáit a szemöldökiv és az orr vonala adja a fül felezőpontjának irányában, a másik oldalukon pedig az orr 2/3-áig. E két pontot a szemek alsó részén egy kevéssé ívelt vonallal köti össze a mester. A jobb szem az orrnál lekerekedik, a bal pedig csúcsban végződik. Különbség még, hogy a jobb szem fül felé eső csúcsa felfelé néz, míg a másik iránya vízszintesebb. A bal szem bogarát vonalas bevéséssel, a másikat a síkból való kidomborítással munkálta meg a mester. A fej plasztikusságát növeli az arc részleteinek kedvező fény-árnyék játéka. (2. ábra). Kevés hasonló rendeltetésű egykorú darabot ismerünk töredékünk mellett Magyarországon. Az egyik legmarkánsabb analóg példányt azonban máris Székesfehérváron, az István Király Múzeumban találjuk, leltári száma 75.1.1 A kő Pátkán került elő, de valószínűleg Székesfehérvárról származik. A szakirodalom keresztelő, illetve szenteltvíztartó medencének nevezi és a 12. sz. első felére datálja (TÓTH-MAROSI) 1978, 112). Anyaga kemény, édesvízi fehér mészkő, megegyezik a szigeti lelet anyagával. Magassága 63,5 cm, a medence mélysége 16,5 cm, átmérője kb. 36 cm. Méreteiben tehát nagyobb lehetett az általunk tárgyalt darabnál. Alul formája oszloptörzsre emlékeztet. Hogy ebben hasonló-e az általunk bemutatott töredékhez, annak hiányos állapota miatt nem tudjuk. Tóth Melinda és Marosi Ernő a legkorábbi szenteltvíztartónak tartják és rokon vonásai miatt a fehérvári bazilikából származtatják, (ibid). A. bazilika építőiben Fitz Jenő lombardiai : milánói és páviai, mellettük magyar mestereket feltételez, éppen a fennmaradt kőfaragványok alapján (1957, 8). Formailag hasonlóbb töredékünkhoz az esztergom. Vármúzeum 1200 körülire datált (TÓTH-MAROSI 1978112) vörösmárvány „kőmozsara", melyet szintén emberfej díszit. Ennek méretei kisebbek, mint az általunk tárgyalt töredéké lehetett. A ,,mozsár" csak három oldalán rendelkezik díszítéssel, ebből a háromból is csak az egyik emberfej ábrázolásos, a másik kettő sima, félhenger alakú, a peremnél egyenes, alul legömbölyödő dudor. A fejábrázolással átellenben nem volt kidomborodó dísz, az edény fala finoman kidolgozott. A fej megmintázása avatottabb kézre vall, mint a szigeti mester alkotása. Az ábrázolás természetesebb, emberközelségű. Az arcvonások melegek, életszernek. A fejnek füle nincs, haja előrefésült. Fején semmi sincs. A szája nagyobb, húsosabb, az orra abszolút méreteiben szintén meghaladja a szigeti fej orrának méreteit. Ez az ábrázolás azonban nem teszi olyan fenségessé a fejet, mint a mi példányunk esetében a kiszámítottabb keleties formavilágú, merev ábrázolás. Mindent összevetve, a szigeti töredék edény formája lehetett hasonló az esztergomihoz, de ennek emberfejes ábrázolása mindenképpen más, fejlettebb stílusra utal. Kora is valamivel későbbi. |—_- u 1. ábra: A 6. sz. árok metszetrajza, az emberfej ábrázolásos kőtöredék lelőhelyének megjelölésével (A), (rajzok: Szittya Gábor) 298