Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Siklósi Gyula: Emberfejes szenteltvíztartó töredéke a székesfehérvári Szigetről. p. 297–302.

Emberfejünk leginkább a somogyvári kaputimpanon arcábrázolásaival rokon. Az I. László által Szt. Egyed tisz­teletére 1091-ben alapított bencés monostorból származó faragványt az eddigi szakirodalomtól eltérően Tóth Melinda és Marosi Ernő szentélyrekesztő mell­védlapjának tartja (1978, 136). Kőanyaga szintén kemény mészkő, datálása a 12. sz. közepe (ibid., 135), tehát a szi­geti töredékével megegyezik. Szent Egyed miséjének (Lévárdy 1968, 166, 168) jelenetében az egymás mögött álló alakok kedves ábrázolásának sorba rakott fejei rend­kívüli hasonlóságot mutatnak az általunk bemutatott tö­redék ábrázolásával. A fejek itt is gömbölyűek, néhány előre fésült, csigákban végződő haj ábrázolás kivételével hajuk hátrafésült, némelyik fejen a haj formájának vona­la—a szigetihez hasonlóan — előre meghúzott ós formá­ját bevéséssel mintázták meg, szemük kiképzése is rokon vonásokat mutat. A homlok kicsiny, kidomborodó, az orr és a szemek vonalai rokon ívelésűek a szigeti töredékével. A fülek ebben az esetben is kicsinyek, jelentéktelenek, bár nem egészen hasonló kidolgozásúak. A száj megmunkálá­sok erőteljesebbek, jobban kidolgozottabbak, az állak előreugrók. Dercsényi Dezső párhuzamaikat a korai felső itáliai szobrászatban véli felfedezni (1950, 126). Levár­dy Ferenc szintén emellett tör lándzsát, hangsúlyozva a dél-franciaországi kapcsolatokat, (a trónon ülő figurát például Martell Károlynak tartja) felfedezve a Saint-Gi­les-i szobrászat gyökereit a római örökségben. E művészi tevékenységet időben a 12. sz. első felére korlátozza. Ana­lógiaként felsőolasz emlékeket sorol fel (Verona, S. Zeno, I. Licinio, Lipicinio és Cresenzio szarkofágja) (1968, 166 — 168). Tóth Melinda és Marosi Ernő viszont megkérdőjelezik feltételezését, mondván, hogy a primitív stílusú megmunkálás miatt fedezhető fel hasonlóság az ábrázolások között (1978, 135 - 136). Aachenben, a dóm Miklós kápolnájának ENy-i sar­kában fekete gránitból készült keresztelő medencét talá­lunk. A 12. században készítették, a szigeti töredékhez hasonlóan. Három lépcsős, hatszögletű talapzaton nyug­szik, mely egy sima, henger alakú oszloptörzs formával csatlakozik magához a medencéhez. A medence fala nem sima, hanem két széthajló, középen összefogott félpal­mettás, néhol emberalakos díszítés borítja oldalait. A medence pereméből a szigetihez hasonló átmenettel négy fej ábrázolás ugrik ki. A kidomborodó fejek közül kettő­kettő átellenben levő szakállas, illetőleg nem visel szakáll­díszt. Ez utóbbiak arc megmunkálása hasonló a Szigeten lelt töredékünk fejének ábrázolásmódjához. A haj feletti peremkiképzés, mely a szakállas fejek esetében hiányzik, az orr- és szemöldök vonalak íve, az arc gömbölydedsége, valamint legszembetíínőbben az apró méretűre alkotott száj és a ferde, mandulavágású szemek mutatnak feltünű hasonlatosságot töredékünkkel (3. ábra). Tóth Melinda és Marosi Ernő megállapí­tása a primitív faragványok összevetésének esetlegességé­ről helytálló a szigeti töredék és az általunk felsorolt analóg példák hasonlóságának vizsgálatakor is, ugyanúgy, mint a pannonhalmi altemplom néhány maszkjának a szigeti fej­jel való összevetésekor. A maszkok ábrázolása kétségtelen hasonlóságot mutat a szigeti töredékével ; a hátrafésült haj az orrig kanyarodó két szemöldökív, a szem és a száj for­májának hasonló vésése viszont felvetheti e rokon vonások szemlélésekor a formakönyvek használatának valószínű­ségét. Siklósi Gyula IRODALOM Dercsényi 1950 FITZ 1957 Győrffy 1952 Lévárdy 1968 TÓTH-MAROSI 1978 D. DERCSÉNYI, Megjegyzések Járdányi-Paulovics István cikkéhez. AÉrt, LXXVII, 126-127. FITZ J., Székesfehérvár. Budapest. GYŐRFFY GY., A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. MTAOK,II. LÉVÁRDY, F., A somogíjvári apátság román maradványai. MüvÉrt, XVII. TÓTH M. -MAROSI E., Árpád-kori kö faragvány ok. IKMK, D/121, 386. 299

Next

/
Oldalképek
Tartalom