Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Horváth Jolán, B.: A Dunaújváros-öreghegyi honfoglalás kori temető. – Der landnahmezeitliche Friedhof von Dunaújváros-Öreghegy. p. 275–296.

nyakperec hiányzó darabját pótolhatták (Pálóczi Horváth 1971, 17. kép). Mözs — Szárazdombon négy gyermeksírban voltak rátétes díszű pasztagyöngyök (Mészáros 1973/74, 33). A gyöngyszemek közül kitűnt egy nagyobb méretű, hengeres, négy karéjos keresztmetszetű, fekete-sárga berakott zegzug-mintás gyöngy. Hasonló példány van a Székesfehérvár-demkóhegyi temető 24. sírjának gyöngynyakláncában (Bakay 1965/66, XXV. t. 1.), a rádiótelepi temető 66. sírjában (ibid., XXXV. t. 20.), Szentes-Szentlászlón, a 75. és 76. sírban Cyprea-csigák és gömbölyű pasztagyöngyök közt is előfordul egy-egy szem (Széli 1941, VI. t. A, VI. t. B. 1.), Hódmezővásárhely-Kopáncs 14. sírjának gyöngysorában szintén (Párducz 1943, 185, LXII, 30.). Karperecek Temetőnkben két típusuk jelentkezik: a tömör bronzhuzalból hajlított, nyitott — olykor hegyesedő — végű ós a több vékony bronzhuzalból fonott karperec. Tömör huzalkarperec volt a 2., a 17., a 19. és a 37. sírban (I. t.ö- 7., II. t. 11., 12 -13., IV. t. 12 - IS.). E nyitott végű karperecek a honfoglalás kori — köznépi — női viselet jellegzetes tartozékai. Szőke Béla arra gondolt, hogy — mivel többnyire párosával fordulnak elő — nem mint karperec, hanem a ruha ujjának összefogására szolgáltak (SZŐKE 1962, 66.). A 2. sír egyik karperecéhez textilmaradványok oxidálódtak, a 37. sírban ugyancsak. Az előbbinek párját két darabra törve találtuk (mindkettőt az alkaron). E sírban még egy harmadik karperec fél darabja (!) is előfordult, mégpedig a jobb felkaron. A karperec kettótörése, illetve megcsonkítása valamiféle babonás okkal magyarázható (Tettamanti 1975, 110, 113. jegyz.). E karperecek kísérő leletei általában fülesgombok, kéttagú csüngők. A 2. sírban fülesgombokat és kettős csüngők ruhadíszkónt felhasznált felső tagjait találtuk. Egy-egy sima huzalkarperechez néha fonott karperec járul párnak, ritkán páratlanul fordulnak elő (SZŐKE 1962, 66.). Temetőnk 17. kislánysírjában is páratlanul találtuk a kisméretű, kerek keresztmetszetű, nyitott, de nem hegyesedő, hanem egvenesre levágott végű karperccet (III. t. Székesfehérvár-Demkóhegy

en több sírban fülesgombbal, fonott karpereccel, kettős csüngő felső tagjával, pasztagyönggyel, sima, nyitott hajfonat karikával (Bakay 1965/66, XVI, XXIV - XXVI, XXVIII, XXX. t.), Rádiótelepen sodrott nyakpereccel együtt vannak meg (ibid., XL. t.). A Sárkeresztúri úti temetőből több példányuk ismeretes (ibid., XLIII, XLV. t.), csakúgy a Szárazrétről (Bakay 1967/68, XVII-XXI. t.). A Sárbogárd-Tringer tanyán feltárt temetőben is előfordul (Éry 1967/68, XXXIV. t, 4.). A 6. sír fonott karperecét 4 vékony bronzdrótból fonták oly módon, hogy egy szál végződést a végeken körültekercseltek (II. t. 11.). Karperecünk végződései töredékesek. Pödrött végű hajfonat karikák ós nyitott pántgyűrűk voltak még a sírban (II. t. 6 — 10.). Szőke Béla szerint a fonott karperecek viselete a Kárpát-medencében a X. század első kétharmadában volt szokásban, de megtalálhatók egészen a század végéig (1962, 69.). Analóg darabokat a közeli temetőkből SzékesfehérvárSárkeresztúri útról (Bakay 1965/66, XLIII. t. 8, XLIV. t. 1.) (zárt állatfejes karpereccel, hurkos-kampós nyakpereccel, sima huzalkarikával), Rádiótelepről (ibid., XL. t. 1 — 2.) (párosan, egyik hurkos-kampós végződésű) ós Szárazrétről ismerünk (Bakay 1967/68, XXI. t. 4.). A szakcsi gyermektemetőben is fellelhető volt egy három szálból fonott példány (Mészáros 1962, 202, 3. kép). (12) Egyetlen esetben — 38. sír, IV. t. 5. — zárt karikagyűrűt találtunk; nem sorolom külön típusba. Nyitott pántgyűrűk Temetőnkben a legegyszerűbb, díszítetlen típusának darabjait találtuk. Laposak, külső oldalukon domborúak, vagy háromszög keresztmetszetűek. 7 sírban fordultak elő, 2 esetben (6., 38. sír) három-három gyűrű, egy esetben (15. sír) párosával, négyszer pedig egyesével (

12

). (11., 14., 27., 29. sír) (II. t. 1., 3., 8-10., III. t. 4-5., 8., 14., IV. t. 3-5.) Viseletük megszűnik a X. század végére (SZŐKE 1962, 63.). Ruhadíszek Az alaposan kirabolt temetőben mindössze két sírban maradtak meg a ruházat ékességei: a 2. és a 17. sírban. A 2. sírban aranyozott ezüst díszekkel felszerelt öltözékű nő halott feküdt a koporsóban, pontosabban: a koporsóként alkalmazott deszkák között. Ez a sír temetőnk egyetlen, leletekben „gazdagabbnak" mondható sírjáéi., 4. ábra). Érintetlennek látszott. Ruhája nyakkivágásának díszei nagyjából ék alakban, helyenként két sorban fedték a mellkast, a kulcscsontoktól lefelé csaknem a mellcsont aljáig. Egy veret a gyökérbolygatás következtében kimozdult a sorból, a mellkasra felhúzott bal alkar orsócsontja mellett feküdt. A koncentrikus körökkel díszített, öntött, aranyozott ezüst veretek száma 21 db, a 22. egy aranyozott ezüst rozetta volt (I. t. 10.), a bal oldali veretsor legfelső tagja. A veretek közül 6 db (9. a., b.) (I. t. 12., 13.) eredetileg kettős csüngő felső tagja volt, itt a többi verettél összhangban alkalmazták^

3

). A rozettát valószínűleg egyeiveszett korong alakú veret helyébe varrhatták a ruhára. Hasonló felhasználásban találták kettős csüngő veretek alsó és felső tagjait a bánkeszi (Bánov, Csehszlovákia) temető 6. sírjában (kerek gombokkal együtt), a vállaknál, s a kulcscsontoktól lejjebb (Tocík 1968, 18)(

14

). Valamennyi aranyozott ezüst, a felső tagok plasztikus koncentrikus körökkel díszítettek. Szókesfehérvár-Demkóhegy 35. sírjában kettős csüngős veretek magányos felső tagjai (és két magányos alsó tag) voltak együtt kettős csüngőkkel (Bakay 1965/(56, 52 — 53, XXIX. t.) A leletek sírbeli helyzetéről nincsenek adataink. A 2. sír ezüstveretei alatt bőrre emlékeztető szerves anyag foszlányait találtuk, akárcsak Dienes István a tiszavasvári temető 11. sírjában, amely a mi 2. sírunkban észleltek legjobb párhuzama (1972, 264). A tiszavasvári síihalottjának inge V-kivágású volt, a nyakkivágást bőrpánt szegélyezte, erre erősítették fel a korong alakú ruhadíszeket. A ruhadíszek V-alakban való elrendezését — vagyis az ék alakú nyakkivágást — korábban is megfigyelték már a honfoglaló nők ruházatában, de rombusz alakú ruhadíszekkel. Orosházáról a Pusztai Ignácné-féle tanya melletti temetőből Dienes István mutat be ilyent, rombuszvéretekkel (1965, 147, 149, 7. ábra, 9. ábra). A rádiótelepi temető 43. sírjában is V-alakii ingnyak-kivágást díszítettek a rombusz alakú aranyozott veretek (Bakay 1965/66, 60, XVI. t. 1 -5. Eredetileg 8 db volt). Az öreghegyi 2. sír nő halottjának ruházatához 2 db bronz fülesgomb is tartozott (I. t. 3 — 4.). Vagy az ing begombolására szolgáltak, vagy az ing fölött viselt ruhadarab tartozókai lehettek, sírbeli helyzetükre (4. ábra) azonban az utóbbi esetben nem tudok elfogadható magyarázatot adni. Az első megoldást támogatja, hogy ingnyakveretekkel együtt gyakoriak a fülesgombok a nyak tájékán, többnyire kettő, néha egy darab (SZŐKE 1962, 79.). Szegvár-Oromdűlő 3. sírjában (Széli 1943, 180, LX. t. 1-4, 7-11, 19-22, 25-27) 11 db kerek pityke, valamint ugyanolyan felsőrószű kéttagú csüngős veretek (3) (13) A kettős csüngős veret gyakori dísze — többek közt — az ingnyaknak is (LÁSZLÓ 1944, 152—153). (14) A különböző verettagok száma eltér, különben valamennyit összetartozónak vélhetnénk. 287