Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Horváth Jolán, B.: A Dunaújváros-öreghegyi honfoglalás kori temető. – Der landnahmezeitliche Friedhof von Dunaújváros-Öreghegy. p. 275–296.
társaságában 2 fülesgomb volt. Á hódmezővásárhely-szakálháti"temető 47. sírjában (Bálint 1936, 213, LXXI. t.) 12 rombusz alakú, hátoldalán kétfülecses, rosszezüst pityke fedte a nyaktájékot, a csontváz bal vállától a jobb kulcscsontig, elszórtan két sorban a nyakban. Két fülesgomb tartozott az öltözékhez. Az egyik a nyaknál, a másik a mellről került elő. A bodrogszerdahelyi temető 4. sírjában is fülesgomb volt a nyaknál, amelyet kerek, továbbá szív alakú kettős csüngős veretek ékesítettek (Erdélyi 1961, 12. kép b. A veretek fényképes közlése: Dienes 1970, 10, 7. kép). A 2. sírban eltemetett nő halotti öltözékének tehát ék alakú nyakkivágása volt, amelyet minden valószínűség szerint bőrpánt szegélyezhetett. Arra szerelték a díszítő (részben másodlagosan felhasznált) véreteket. A ruha (ing) baloldalt 2 gombbal záródott, egy a nyaknál (a vállon), egy pedig a mellkason oldalt gombolta az inget. Temetőnk 17. sírjában — amely kisleány bolygatott sírja volt — a medencetájon találtunk egy plasztikus koncentrikus kör díszű, 2,7 cm átmérőjű préselt bronzkorongot (III. t. 10.). Peremén öt — eredetileg négy, egymástól nagyjából egyenlő távolságra levő — lyuk volt; a korong egy helyütt behasadt, a törés szélén ütöttek egy-egy lyukat, hogy a lemez továbbra is használható legyen. Kísérő lelete mindössze egy kerek keresztmetszeti!, vastagabb tömör bronzhuzalból oválisra hajlított, nyitott végű karperec volt (III. t. 11.). Hasonló díszítmónyeket — többnyire ezüstből — ruhaszegélyre (avagy pártára, süvegre) erősítettek, általában varrtak (LÁSZLÓ 1944, 15 kép; Dienes 1965, 146, 6. ábra, 149. 9. ábra). A derék táján előkerülő darabok textilből készült övet díszíthettek (Dienes 1965, 147). Másik sajátosságuk, hogy egy-egy sírban, vagyis egy-egy öltözeten több példányban vannak jelen. A szeged-bojárhalmi temető 3. sírjából például nagyobb méretű, közel 5 cm átmérőjű ezüst korong 16 példányát ismerjük, szélükön a felvarrásra három lyuk szolgált. Ugyanabban a sírban kisebb, gyöngykörös mintázatú, préselt darabok is előfordultak (LÁSZLÓ 1944, XL t, 1 -5; Reizner 1891, 190, III. t. 7, 15, 16.). Vezekény (Vozokany, Csehszlovákia) 1/41. sz. feldúlt sírjában — egyebek, pl. kettős csüngők töredékei mellett — 6 db 4,5 cm átmérőjű, trcbelt ezüst ruhadíszítő korong volt, szélükön 4 — 4 lyukkal a felvarráshoz; felületükön aranyfólia maradványa látszott (Tocík 1968, 63, LIII. t. 18, 22-26). Ugyanabban a sírban volt egy 2,2 cm átmérőjű ezüst lemezkorong is, bemélyítéssel a közepén, négy lyukkal a szélén (ibid., LUI. t. 17). Egyedüli bronz „boglár" volt Szentes-Szentlászlón, Kánvási Sándor földjén a 3. sírban (a sír hossza 160 cm, talán női sír), ,,a bal medencén alul", gyűrű társaságában (Széli 1941, 245, IX. t. A. 3). A szakonyi temető 4. sz. gyermeksírjában — 4,5 — 5,5 éves leányka nyugodott benne — is egyetlen korong volt, a jobb váll tájékán (Dienes 1969, 117; 1962, 266; DIENES 1972, 3. kép). A rácalmás-göböljárási temető egyik megbolygatott kislány sírjában a 1 7. sírénál valamivel nagyobb méretű, aranyozott ezüst, poncolt szélű lemezkorong feküdt a jobb kulcscsont fölött, az állcsúcshoz egészen közel. Peremére 4 helyre felvarrásra szolgáló lyukakat ütöttek( 15 ). A felsorolt darabok — a szentesi kivételével — kislányok sírjaiból valók. Legkézenfekvőbb lenne ezeket az egyedüli korongocskákat varkocsdísznek tartani( 1(i ). A hátlap nélküli, egyszerű korongokon azonban hossztengelyben, alul-felül van 2 — 2 (vagy 2 — 3) lyuk, a felerősítésre, illetve a sallangok felfüggesztésére( 17 ), míg temetőnk 17. sírjának korongján — és a rácalmásin is — a peremen körben, nagyjából egyenlő távolságban, négy helyen találunk felvar(15) В ó n a I s t v á n és a szerző ásatása, 1976, 72. sír. (16) A hajadonok egyetlen varkocsba fonták hajukat. (Fodor 1973 35., 24. jegyz.) (17) A szakonyi korong is varkocsdísz volt, alul-felül 2—2 lyukkal. Dienes István utólagos szíves tájékoztatása. Közöleilen. ráshoz való lyukasztást. Szolgálhatott a korong a kisleány övének egyetlen díszéül. Kínálkozik azonban egy másik magyarázat is — különösen a rácalmási analógia ismeretében — , amelyet Dienes István egy korábbi gondolatával támogathatunk meg: a magányos korongokat a rontás elhárítására varrták a kisgyermekek ruhájára (Dienes 1969, 117). Egyéb mellékletek Keskeny pengéjű vaskést találtunk a 39. sírban (IV. t. 14.). Nem tudni, mihez tartozhatott, vagy mi lehetett a 31. sír sérült vaskarikája (IV. t. 6.), valamint a 37. sír piciny vastöredéke (IV. t. 11.). Ismeretlen rendeltetésű a 2. női sír fanyelű vaseszköze (I. t. 8.). Széles, de rövid pengéjű tárgy, valamilyen vágóeszköz. Gyantaszerű anyag tapadt a pengéjéhez. A jobb felkarcsonttal párhuzamosan, annak külső oldalán feküdt a sírban. A mözsi temető 8. női sírjában, a jobb könyök belső hajlatában fekvő, „tompahegyű, árszerű", középen kiszélesedő testíí, fanyelű vastárgy emlékeztet rá legjobban (Mészáros 1973/74, 80, 21. kép 6). Állatcsont melléklet Temetőnk egyetlen sírja őrizte meg a túlvilági útravaló adásának pogánykori szokását: a 2. sírban disznó (házisertés) jobboldali medencefelót találtuk a bal combcsont külső oldalán. Honfoglalás kori sírokban aránylag kis számban fordulnak elő állatcsont maradványok, mint a halottnak útravalóul adott étel maradványai. A kevés leletből szokványosnak mondható a juh combcsont. Ezt találtak pl. a bashalmi, X. század eleji temető A sírjában (Dienes 1956, 246.). Juh combcsontja maradt meg az öttevényi lovassírban is (Uzsoki 1962, 22). Egyéb állatok csontjait is mellékelték (ibid., 19). Letkés-Téglaégető 91 sírós temetőjében egyetlen sírban (86. sír) találták étehnelléklet maradványát: marhalábszárcsontot (Bakay 1975, 27)( 18 ). A szob-kiserdei temető (82 sír) két sírjában volt állatcsont. A 82. sír 4 marhabordán kívül egyéb mellékletet nem is tartalmazott (ibid., 41). A 35. fegyveres férfisírról (íj, tegez) csak annyit tudunk, hogy a halott jobb keze mellett állatcsontok voltak (ibid., 35, csak a térképen jelölve; Nemeskéri 1946 — 48, 383). Temetőnk disznócsont lelete más szempontból is fontos: a közösség letelepült életmódjának bizonyítéka. Temetkezési rítus, kopcrsós temetkezések Az öreghegyi temető halottainak többnyire szabályos téglalap alakú, sarkain lekerekített gödröket ástak; némely esetben a sírgödör formája oválisba hajló vagy ovális (pl. a 4. síré), máskor trapéz alakú (mint az 5., 37. sír). A csontvázakat — a megfigyelhető esetekben — nyúj tott helyzetben, hanyatt fekve találtuk a sírokban. Különbségeket a karok helyzetében észleltünk (a megdúlt-kirabolt sírok jelentős hányadában nem volt megállapítható). Legtöbb esetben az egyik, vagy mindkét (18) Az állatcsont a sírfenék fölött 25 cm-re került elő. E sír a temető tömbjétől elég nagy távolságra lévő kis sírcsoport tagja. 288
