Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Lukács László: Népi építkezés a Velencei-hegység szőlőiben. – Volksbauten in den Weingarten des Velencer Gebierges. p. 299–343.
Sukoró Sukorón 1865-ben 199 kh, 1935-ben 132 kh volt a Szőlőterület nagysága( 33 ). Fényes Elek kiemeli, hegy a falu ,,fő gazdasága jó bort termő szőlőhegyében а11( 34 ). Keleti Károly szőlészeti statisztikája Szerint 1 873-ban a község 203 kh szőlője 168 Szőlőbirtokot alkotott, amelyen ebben az esztendőben 1500 akó fehér, 750 akó Siller bor termett ( 35 ). Sukoró jellegzetessége, hogy igen sok szőlőterülete van : nyugati, északi és keleti oldalról szőlők veszik körül. A falu délkeleti részén levő szőlők a Kormosok. Velencei oldalukat halastó folyási Körmösöknek nevezik. Sukcrótól keletre találjuk a Páskomokat (Hosszi páskom,, Széles páskom, Birkás páskom) és az^ Újhegyet, északkeletre a Gécit ( Felső-Géci, Belső-Géci). Északon, a hegyi erdők és a falu között, helyezkedik el a Hosszihát és a Gsöntör, távolabb az Öreghegy. Északnyugati irányban van a Csöpögő és a Gsiderek, nyugatra a Gádé és a Janicsárok. A pincék a faluhoz és a Szőlőkhöz közeli Borjúvölgyben, a Sorpincéknél és a Gécihen találhatók. A többi területen is akad néhány présház, de többségük e három területen épült. Egy gazdának több helyen is lehet szőlője, pincéje azonban csak egy helyen, a Borjúvölgyben vagy a Sorpincéknél . A Borjúvölgyet és Sorpincét a falu egykori zSellérSoráról, a Szilvás-Sorról közelíthetjük meg. A Borjúvölgy elején a szűk és meredek hegyoldalban nincsenek szőlők, csak a présházak Sorakoznak egymás mellett (V. tábla, 2). A Sárfalú, nádtetős présházak (VI. tábla, 1, 2; VII. tábla, 1) mögött partoldalba fúrt, hosszú, keskeny lyukpincék nyílnak. Ezek nagyrésze kőboltozat nélküli. Többnek csak a bejárati szakasza, kb. 1 m-es darabon kővel vagy téglával boltozott. Bori Sándor borjúvölgyi présházának homlokfalába faSzegeket vertek. A kb. 20—25 cm-re kiálló faszegek tartják a falra felfutó szőlőlugast (VI. tábla, 1). A sárfalú présház kő alapja, kőből rakott Sarka, a kétszárnyaS deszkaajtó, az ablaktáblák és az ajtó melletti macskalik jól látszanak a képen. Kollár János és Németh JózSef borjúvölgyi hajlékán nincs ablak (VI. tábla, 2). Moll Tibor és Hardtmann Rezső présházán az ablakot keresztvas nélküli szellőzőlik helyettesíti (VII. tábla, 1, 2). Seffer Ferenc pincéje kővel boltozott, eleje kő homlokfallal lezárt, présház nélküli épület. A Szőlő feldolgozása a pince előtt, rossz idő esetén a 3 m szóles pincében történik. Horváth Sándor féhaja a kő pince elé nádból épült (VIII. tábla, 1). A féhaj lapos nádtetejét faoszlopok tartják. Az épület előtt egy fatörzs Szolgál ülőhelyül. Szűcs Mihály féhaja, sárfalú, palatetős épület, zsaluzott ajtóval, keresztvassal ellátott ablakkal. A féhajhoz sárgaföldbe fúrt pince tartozik. Steigli János pincéje előtt nádból készült gúny hó áll (VIII. tábla, 2). Gulyás János borjúvölgyi pincéje előtt Semmiféle építmény nincs, egyszerű likpince (IX. tábla, 2). Az agyagos partoldalba fúrták, elejét deSzkaajtóval zárták le. Csóka József présházán a nádtetőt néhány évvel ezelőtt cserépre cserélték ki. A sárfalú épülethez keskeny (1,65 in), de igen hosszú (11,5 m), kőboltozat nélküli fúrt pince tartozik (1. ábra, III). Figyelemreméltó a pince egyszárnyaS tölgyfa ajtaja. Az ajtó négy darab bárdolt deszkából készült. Két szál széles deszka alkotja az ajtó lapját. Az egyik deszka Sarkaiból alakították ki az ajtó fa csapjait is. A két deszkát két keskenyebb heveder fogja össze. Ezt faszegekkel erősítették az ajtó deszkáihoz. A faSzegek kb. 2 cm-t kiállnak a hevederből. A pinceajtó magassága 1,35, Szélessége 1,15 m. A présházajtó Szemöldökfája íves hajlású. A présház kis ablakán fa ablaktábla (33) MMÄ., 120—121; MF., 27. (34) FÉNYES E., Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851. (35) KELETI K., Magyarország szőíőszeti statisztikája. Budapest, 1876, 300. van. Az épület padlás nélküli, csupán néhány gerendára tettek deszkát, nádpadlót. Az így kialakult padlástérben a pince körül kaszált szénát tartották. Ma is használják az 1890-eS évszámmal ellátott, díszesen faragott borsajtót. A hajlék tórbecsztását, berendezését az 1/111. ábrán mutatom be. A Sorpincéknél a meredek partoldalban sűrűn egymás mellett sorakoznak a pincék, présházak. Zólyomi Mihály szép formájú épülete a Borjúvölgyből bemutatott Csókaféle présházzal azonos típusba tartozik (IX. tábla, 1). A Sorpince kő homlokfalú épületeit vastag terméskő támfalakkal támasztották meg (X. tábla, 1). Erre a magas part nagy nyomása miatt van Szükség. A sukorói Szőlőhegy egykori dézsmapincéjét is a Sorpincék tözött találjuk (X. tábla, 2). Érdekessége, hegy a 3 m Széles, tágas pince kő bélés nélküli. Eredetileg kb. 30 m hosszú volt. Az 1930-as években a vége két helyen is leszakadt. Tulajdonosa, Széli Jenő kővel elfalazta a leszakadt részeket, így ma 12 m hosszú. Bejárata a II. világháború előtt kapta az ajtó körüli kő falat és a tégla bolthajtást. Eredeti bejárata a szomszédos lyukpince bejáratához hasonló volt (XI. tábla, 1). A pincében Semmiféle tüzelőberendezés nincs. Alkalmi tűzhelyként az előtte levő mélyút partoldalába kő katlant építettek (XI. tábla, 2). A Sorpince utolsó épülete Kovács István alacsony oldalfalú, elől vályoggal beépített hajléka (XIJ. tábla, 1). A présházajtók, ablakok közül egy kétSzárnyas, íves Szemöldökfája ajtót (XII. tábla, 2) és egy kétszárnyas, vasrácsos, deszkából kifűrészelt díszítésű ablakot mutatok be (XIII. tábla, 2). Az ajtóra krétával húzott vonalak a présházba puttonnyal behordott Szőlő mennyiségét jelölik. A Borjúvölggyel és a Sorpincékke] ellentétben a Géci területe magas dombhátakból és laposokból áll. Itt a szőlők között elszórtan, az egyes parcellák végében állnak a présházak, pincék. A Gécihen sok az előreugró oldalfalas présház (XIV. tábla, 7, 2; XV. tábla, 1). A XV/2. táblán a Gécihől egy kő bélés nélküli lyukpince Kijárata fölé épített nádpincesípot mutatok be. Sukoró szőlőbeli építkezésének változatosságát a múltbeli társadalmi-gazdasági különbségeken kívül a különböző természeti földrajzi adottságokkal rendelkező szőlőterületek nagy Száma okozza. Velence Velencének 1865-ben 189 kh, 1935-ben 158 kh szőlője volt( 36 ). 1873-ban a község 210 kh-as Szőlőterülete 167 szőlőbirtokot alkotott, amelyen ebben az évben összesen 3420 akó fehér, 62 akó vörös és 76 akó siller bor termett( 37 ). Velence Szőlőhegye a községtől északnyugatra a Bencevagy Gécsi-hegy déli lejtőin helyezkedik el, amelyhez a Ferenc- vagy Kis-hegy Szőlőterülete kapcsolódik. A velencei szőlőket csak a Halastófolyás nevű dűlő választja el a Sukorói Kormosoktól. A múltszázadi filoxérapusztítás után két velencei birtokos : MeSzlényi Mór és Cseh Ede a pákozdi Külső-szőlőkből hozattak vesszőt a hegy újratelepítéséhez. Meszlényi Mór Pesty Frigyesnek küldött leírásában így ír a velencei Szőlőhegyről: ,,e' Bencze hegy a'legjobb bort termő része a' Velenczei Szőllőhegynek ; — 's örül mindenki, — a' ki a' Bencze hegy oldalában szőllő részt birtokolhat ; — mert a Bencze hegyi velenczei bor kiállja a'versenyt a' hazai asztali borok bár melyikével is!!"( 38 ). A velencei Szőlősgazdák közül az idősebbek ma is emlegetik, hogy a móriak 1912-ben Cseh Ede pincéjéből vettek bort, és mórinak (36) MMÁ., 120—121; MF., 27. (37) KELETI К., О. C, 300. (38) PESTY F., Helynév gyűjtemény. Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár, Foi. Hung. 1114. 308
