Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Lukács László: Népi építkezés a Velencei-hegység szőlőiben. – Volksbauten in den Weingarten des Velencer Gebierges. p. 299–343.
bejelentve, nyertek vele aranyérmeket a borversenyeken^ 9 ). A pincék és présházak egy része a Pincevölgyben helyezkedik el. A terméskő homlokfalú pincék szép pincesorba rendeződnek itt (XVI. tábla, 1). A kőboltozatú, kívülről földborítású épületek egy részében elől a Szélesebb présház, mögötte a keskenyebb pince kap helyet. Ilyen Bodola Gyuláné présháza, amelyet Urházi Péter református lelkipásztor építtetett, még a XV11I. század végén (1. ábra, IV). A 11x3 m alapterületű kőpincéhez 5 m hosszú 2 m széles mellékág, kölökpince csatlakozik. A présházajtó régi srófos zára ma is működik. A Pincevölgyben áll Sára Szűcs Lajos Szép arányú présháza (XV. tábla, 2). Az előreugró oldalfalú épület védett népi műemlék. Találunk présházakat, pincéket a hegyen az egyes Szőlők végében is. Ezek homlokfalukkal általában dél felé tekintenek, itt helyezkedik el bejáratuk is. Mögöttük kővel boltozott pince található. Néhány présházban az ablak melletti sarokból kis Szobát választottak el. DömSödi József présházához kőboltozat nélküli lyukpince tartozik (1. ábra, V). A présház előtti kövek ülőhelyül szolgálnak. Több kő bélés nélküli lyukpincéhez nem présházat, hanem kis nádpincesípot építettek. A velencei szőlőhegyen ajtó nélküli, elöl náddal (XVIII. tábla, 1), vagy vályoggal beépített nádpincesíp is található. Az 1960-as évek végén—másodlagos primitívségként — egész sor partoldalba fúrt, épület nélküli lyukpince jelent meg a Sárgaföldes-dűlőhen. Itt kaptak pincehelyet azok a Szőlőtulajdonosok, akiknek a Szőlőhegyet kettészelő M 7-es autópálya építésekor lebontásra került a régi pincéjük. A bemutatott épülettípusokon kívül a velencei szőlőhegyen találunk még pince nélküli nád Szőlőskunyhókat ( 40 ), vályogból, kőből tapasztott napraforgószárból készült szerszámoskamrákat is. Feltűnően primitív épület a venyigéből készült szőlőskunyhó (XVIII. tábla, 2). A fenti épületek a velencei nagygazdák, kisparasztok, iparosok, halászok, napszámosok szőlőhegyi hajlékai voltak. Rajtuk kívül a falu társadalmában a XV111. Század végétől jelentős kis- és középnemesi réteggel kell Számolnunk. Az 18411. évi nemesi összeírás idején Velencén 88 nemesember élt( 41 ). A nemesek nagy része paraszti sorban élő armális nemes, kisebb részük jelentős földbirtok tulajdonosa. 1865-ben 11 nagybirtokos osztozott a velencei határ nagy rószén( 42 ). Gazdaságukhoz 10—15 kh-as szőlőbirtok is tartozott. Az uradalmi szőlőkben álló nemesi eredetű présházak csak fokozzák azt a formai Sokféleséget, amely a velencei szőlőhegy népi hajlékait jellemzi. A földbirtokos Meszlényi-családnak két présháza is volt a velencei szőlőhegyen. A hegytetőn levő uradalmi Szőlőkben található meg a régebbi, nagyobb borház (XVII. tábla, 2). A kőből, téglából és vályogból vegyesen épült, kontyolt nádtetővel ellátott épület két oldalán faoszlopos tornác fut végig. Térbeosztása még eredeti: kis, nyitott kéményű konyha, nagy szoba, hatalmas szőlőfeldolgozó helyiség tartozik hozzá. A présházban a 6 m hosszú főfás borsajtó (Rákóczi-prés), a szobában egy falitéka érdemel figyelmet. Az épülethez aránytalanul kicsi kőpince tartozik. Maga a borház fa oszlopos tornácával, kontyolt tetejével feltűnően hasonlít a Meszlényi-család falubeli kúriájához és a velencei katolikus parochiához. Az ezekkel egykorú (XVIII. század vége, XIX. Század első fele) klasszicista jellegű kúriák, uradalmi ispánlakok Velencén, Kápolnásnyéken ma is megtalálhatók. A Meszlényi-család kisebb présháza a Pincesorban, közvetlenül az M 7-es út mellett áll (XIX. tábla, 1). A vályogból épült présházhoz 30 m hosszú kőboltozatos pince tartozik. A főágból két 5 m-es mellékág, kölökpince nyílik. (39) Cf., a 9. sz. jegyzettel. (40) Egy velencei nád szőlőskunyhóról közöl fényképet: BARABÁS J., Ethn, LXII, 1951, 154. (41) SCHNEIDER M., Fejér megye 1843. mii nemem összeírása. Székesfehérvár, 1936. 31—32. (42) MMÁ., 120—121. A présházat Sátortetős, hegyes tetejéről csúcsosnak nevezik. Kétszárnyas, erős deszkaajtajának vasalása igen szép kovácsmunka (XIX. tábla, 2). A levelekkel, virágbimbókkal díszített vasaláson a készíttető nevét és a készítés évszámát is feltüntették: M P 1818 (MeSzlényi Pál). Mindkét épületet, 12 kh Szőlővel együtt a múlt század végén Cseh Ede budafoki nagykereskedő vásárolta meg Meszlényi Mórtól. A Csúcsoshoz hasonló épület a kápolnásnyéki Vörösmarty-család egykori présháza is, amelyben — férje halála után — sokáig élt a költő édesanyja. Az épületet az 1960-as évek végén állították helyre. Falára a következő szövegű tábla került: „MŰEMLÉK JELLEGŰ PRÉSHÁZ. Épült a XVIII— XIX. század fordulóján. Egykor Vörösmarty Mihályé volt." A velencei Szőlőhegy legrégibb épülete, egykori dézSmapincéje, a kő ajtóbélésbe vésett évszám tanúsága Szerint 1781-ben épült (XVII. tábla, 1). A 28x9 m alapterületű présházhoz kétágú pince tartozik. Kontyolt tetőszerkezetét eredetileg fazsindely fedte, e fölé csak 1920-ban raktak nádat. Térbeosztása: nagy Szoba + eredetileg nyitottkéményes konyha + kamra + Szőlőfeldolgozó helyiség. A présházban említést érdemel az 1780-as évszámmal ellátott, főfás, kőhúzós borsajtó. Nadap A kis hegyi faluban 1865-ben 106 kh, 1935-ben 52 kh a szőlőterület nagysága( 43 ). Nadap Fejér megye északi, hegyvidéki részének német települései közé tartozott. A falut 1719—1730 között Fleischmann Anzelm lovasberényi és nadapi földesúr a Schwarzwald vidékéről jött bajorokkal telepítette be( 44 ). A XVIII. századi telepítés elve még Századunkban is meglátszott: ahogy a falu utcáján egymás után következtek a házak, a határban ugyanúgy Sorakoztak egymás után a hozzájuk tartozó földek is. A falusi Szomszédok a határban is szomszédok voltak. A németek a falutól keletre emelkedő Csúcsos-hegy (Spitze-Berg) déli lejtőjén folytattak Szőlőművelést. Minden Szőlőparcellához a dűlők mentén álló présház tartozott. A présházakhoz a sárgaföldbe fúrt vagy kővel kiboltozott pince kapcsolódott. Kinn a szőlőhegyen dolgozták fel a szőlőt, tárolták a bort. A falusi telken csak krumplis pincék voltak. A II. világháborút követő kitelepítések után a nadapi németek helyét magyar telepesek, főként Salgótarján környéki bányászok foglalták el. Az új birtokosok nem értettek a földműveléshez, a kezükbe adott kisparaszti gazdaság vezetéséhez. A Szakértelem hiánya a Szőlőhegyet is tönkretette. A telepesek csak néhány évig próbálkoztak a Szőlőműveléssel, majd műveletlenül, parlagon hagyták a Szőlőparcellákat. Ma már csak hárem présház álla Csúcsos-hegyen. A többit lebontották, anyagukat eladták. Az elhagyott, Szétszedett présházak, pincék romokban hevernek (XXI. tábla, 1, 2). A megmaradt három épület közül az első a termelőszövetkezet Szépen rendbehozott présháza a falutól a Csúcsoshegyre vezető út baloldalán (XX. tábla, 1). A második Kerpach Ferenc sárfalú, cseréptetős épülete (XXII. tábla, 1). A harmadik az előző Szomszédságában álló, kidőlt csúcsfalú, nádtetős vályogprésház (XX. tábla, 2). A régi nadapi pincék hossztengelye általában merőleges az eléjük épített présház hossztengelyére. A présházak bejárata az épület hosszanti, oldalfaláról nyílik. Ilyen volt a XXI/1 táblán bemutatott romos présház is. Ezt az „épületet" Szinte régészeti feltárást végezve sikerült felmérni, (43) MMÁ., 120—121; MF., 27. (44) KÁROLY J., o. c, V. 1; NAGY L., Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történeléhez (1543—1768). Alba Regia, I, 1960, 88. 309
