Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Erdélyi István: A verebi honfoglaláskori sírlelet egyes tárgyainak Don-menti analógiái. – Analogie de vestige sépulcraux pres du Don avec ceux de Vereb de l'époque de la conquete Arpadienne. p. 287–292.
A VEREBI HONFOGLALÁSKORI SÍRLELET EGYES TÁRGYAINAK DON-MENTI ANALÓGIÁI Az első Szovjet-magyar régészeti expedíció 1975. évi munkálatai Során, igen figyelemre méltó leletek ötlöttek Szemünkbe a Voronyezsi Múzeum raktári anyaga között. A sírlelet — mert nyilvánvalóan arról van szó — még 1900-ban került elő D. I Popov, a neves tájkutató — régész révén, a Voronyezsi terület, Pavlovszki kerültében fekvő Bujlovka falu mellől. Sajnos a feltételezhetően megvolt dokumentáció a II. Világháború alatt elveszett, vagy megsemmisült. Ám ennek ellenére, maga a lelet így önmagában is megérdemli a figyelmet és a vele való beható foglalkozást. A leletet (LtSz. 302) összesen 6 db. vékony szarulemez alkotja: 1 db. hosszúkás, téglalap-alakú, vésett, két hoszSzanti Szélén kanyargó indával díszített lemez, amely talán tegezdísz lehetett, egyik sarkán kis lyuk látható (82x30 mm). Egyik sarka és vége hiányzik. Mintája némileg a beregszászi vaskengyel ezüst-berakására emlékeztet. 4 db. vésett, fól-palmettás dísszel; 3—3 kis felerősítőlyukkal ellátott, pajzsalakú övveret (30x26 mm); 1 db. korong-alakú, jobbra néző szarvast ábrázoló veret. Keretén két felerősítő-lyukkal, alsó része hiányos. Peremét körökkel tagolt, keskeny palmettalevelek díszítik, ahogy ez gyakran előfordul a honfoglaláskori veretek peremén is. A háttér mélyített, melyből a szarvas laposan kiemelkedik (átm: 46 mm). A Szarulemezek vastagsága egységesen nem haladja meg az 1—1,5 millimétert. Leírás híján Sajnos nem tudjuk, hogy még mi tartozhatott a lelethez, nem ismerjük a sirritust Sem. Reméljük azonban, hogy később, a helyszíni kutatások hoznak még újabb, hasonló leleteket. A leletre két okból figyelhetünk fél. Egyrészt, mert rendkívül emlékeztet a hazai verebi (Fejér m.) sírleletre, melyet még 1853-ban találtak, egyedülálló lovassírban( v ), másrészt azért, mert a lelőhely a Don völgyében, jóval Voronyezs alatt helyezkedik el, ahol őseink a IX. Században kétségtelenül megfordulhattak. Nézzük meg röviden az alábbiakban — emlékeztetőül — a verebi leletet. A sírban 20—24 év körüli férfi feküdt, aki fejsérülésével még legalább egy évig élhetett, a sérülés helyét ezüstlemezzel takarták el. A publikáló véleménye Szerint a mellén talált tizenkét db. átlyukasz(1) ÉRD Y J., A verebi pogány sir. A Magyar Tudományos Akadémia Evkönyvei, IX, 1876, 1—28; PULSZKY F., Magyar Pogányhori sírleletek. Bp., 1891, 10—12. tott (2—2 lyukkal) érem, egy kalandozó hadjárat révén került hozzá. Megjegyezzük, hogy a 12 db. érem közül 7 db. Berengár érme (888—924), a többi — a publikáció Szerint — Kopasz és Együgyű Károly, valamint SergiuS pápa érmeit képviseli. Később Hampel J., Rét hy L. nyomán már csak 6 db. érme képét tudta közölni( 2 ), és szerinte az egyik Provencei Hugóé, azaz 926—945 között készülhetett. Jelenleg a MNM Középkori Osztályán csupán 8 db. érmét őriznek, és ennyi szerepel a leltárkönyvben is. A tasakokon levő meghatározás szerint 2 db. Kopasz Károly érme (840—877), 1 db. I. Miklós pápáé és II. Lajos császáré (858—867), 2 db. IX. János pápa és I. Berengár érme (888—900), 1 db. IV. Benedek pápáé (900—903), 3 db. pedig I. Berengáré (888—924). A sírban talált veretek két- (illetve három-) féle stílust, illetve változatot képviselnek (összesen 31 db.), közülük két kis bronzpityke (10,5x8 mm), a br. nagy Szíjvég (h: 6,5 cm) és a bronzcsat (h: 5 cm) teljesen megegyezik — formájában és kidolgozásában — a bujlovkai pajzS-alakú veretek vóSeteivel. Feltűnő, hogy ezekből van a kevesebb a verebi leletben, tehát feltételezhető, hogy egy régebbi, már hiányos garnitúra darabjai (a 29 pityke, ill. övveret közül csak 4). Hasonló véreteket a Kárpátmedencéből máshonnan nem ismerünk. Vereben még egy Szaltovói típusú, karikacSüngőS, aranyozott övveret is előkerült, palmettás, szaltovói jellegű dísszel. Ez is keletről hozott, garnitúra-részletnek tekinthető. Régebbi voltára utal, hogy így egymagában van más típusú veretek között. A mástípusú, a honfoglaló magyaroknál általánosabb pitykékből összesen 24 db. van a leletben. Ezekből kerekebb formájú 17, hosszúkás pedig 7 db. van (h: 1,6, ill. 1,9 cm). Rajtuk kívül hasonló stílusban készült, két db. áttört pityke szerepel még (h: 1,6 cm). Az említett övvereteken kívül Vereben még egy (elveszett) gyűrűt, 1 db. sima, br. és egy ezüst karperecet ÓS egy hajkarikát is találtak, (az ezüst karperec elveszett). A verebi sírban volt még: 6 db. vasnyílhegy (a meglevők hossza 6,9 ; 6,1 és 5,8 — ez törött — cm), karikás vaszabla (h: 26 cm), és két vaScsat (az egyik elveszett). A találók szerint a lócsontok (részleges lovaSSír) kissé magasabban voltak, mint a lószerszámok, és Szintben alattuk volt az emberi váz, Ny-i tájolásban. (2) HAMPEL J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig, 1905, III, 346—348. 287
