Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A kálózi koracsászárkori sírok revíziója. – Die Revision der frühkaiserzeitlichen Grber von Kálóz. p. 269–280.
Az 1960. évi hitelesítéskor a 2. kocsisír gödrében talált cserepek arra utalnak, hogy a kocsira vagy mellé edényeket is helyeztek. Az 1. kálozi kocsiból múzeumba jutott bronz kancsók, tányérok, csészék, különböző üveg palackok és üveg edények között egy ,,bennszülött tál" is szerepel( 63 ), nyilván egyike a számos összetörtnek ( 64 ). A kálozi 1. és 2. kocsisír, valamint az ember és lósír néhány leletét összevetve a fentebb említett párhuzamok leletinventárjával, valóban tanulságos ,,horizont" kezd kibontakozni (2. ábra). E horizont további értelmezésébe hasznos lesz bevonni azokat az egyszerűbb traciai koracsászárkori kocsitemetkezéseket is, amelyek nem Szerepelnek Venedikov nagy összefoglalásában( 65 ). II. Az 1960. évi hitelesítő ásatásnak egyetlen számottevő lelete volt, az sem ásatásból. A kocsisírt kiásó és leleteit a Székesfehérvári múzeumnak adományozó Pál István ,,emlékül" megtartott néhány emberfejjel díszített préselt korongfejű szögecSet. Ezek Pál István szerint számos társukkal együtt a kocsisír Ny-i végében kerültek elő, nagyjából ott ill. abban a vonalban, ahol a sírgödröt elértük. A Páltól megőrzött lemezfejű Szögecsek válogatott ép példányok voltak (4 db)( 66 ). Előlapjukon a vékony zöldrozsda réteg alatt még látszottak az igen vékony tűzaranyozás nyomai, — ez a megtisztításkor valamennyi darabról eltűnt. A korongfejű szögeket Pál 1960-ban a múzeumnak adományozta, ahol a többiekhez kerültek. Ezek okozták azt a „létszámzavart", amely a leltárkönyv és az egyes publikációk között megfigyelhető. A leletkörülmények pontos ismeretében — amelyek egyébként soha nem voltak kétségesek vagy vitásak — meglepetésként hatott, hogy L. Szabó Klára a kálozi ,,cabochon"-ok új feldo]gozásában( fi7 ) kétségbe vonja az emberfejes szögecsek és az 1930. évi kocsisír összetartozását. Mindenek előtt túlzott szigorral ítéli meg Marosi Arnold sajnálkozását, aki szerint a sír ,,lelőkörülményei csak hézagosan voltak megállapíthatók"( 68 ). A Szerzőnő ezt úgy értelmezi, hogy a leletkörülmények egyáltalán nem voltak megállapíthat ók ( 69 ), majd ezt a hiányosságot tüstént új (saját) ,,leletkörülményekkel" helyettesíti: Sírról, gödörről, fontos rétegről beszél, amelyek nemcsak a helyszínen keveredhettek össze, hanem a későbbi publikációban is( 70 ). Alátámasztani véli elgondolását azzal, hogy Marosi Arnold kéziratos „jegyzeteiben" csak a római kocsialkatrészekről emlékezik meg, s e jegyzetekben célzást sem talált a „cabochonokra". Amelyek csak öt évvel később a kocsisír 1935. évi publikációjában tűnnének fel. Végül saját kételyeinek hitelt adva, kategorikusan leszögezi: semmi nem szól amellett, hogy a kocsilelet és a cabochonok összetartoznának( 71 ). (63) MNM 25, 1902, 52, (64) A cserepek némileg alátámasztják Marosi Arnoldnak a helyszínen keletkezett s akkoriban kifejezésre is juttatott gyanúját, hogy az 1930. évi kocsisír könnyen értékesíthető mellékleteit (bronz-, üveg- és cserépedények, esetleg bronz figurális díszek) eltitkolták a múzeum képviselői elől. A kálozi 1902. évi kocsisír és a közeli vajtai kocsisír (1935) megerősítik a gyanút, más adatok (pl. Inota II. halom, 2. sír) nem. (65) I. VENDIKOV, Trakijszkata kolesznica. Szófia, 1960. (66) 4. képünkön (évekkel ezelőtt készült felvétel) valószínűleg valamelyik 1960. évi példány látható félig megtisztított állapotban. A fényképet Bánki Zsuzsanna szívességének köszönöm. (67) L. SZABÓ K., Cabochons décorés de Kálóz. Alba Regia, XV, 1977 193 197. (68) MAROSI A., AÉrt, XLVIII, 1935, 213. — Marosi A. nem említi szűkszavú közleményében, hogy a leletek összegyűjtésére és becsomagolására a múzeum restaurátorát Lencsés Józsefet is magával vitte. (69) L. SZABÓ К., О. C, 193, „L'observation de ces faits archéologiques étaint donc impossible". (70) Ibid. (71) Ibid., ,,rien ne prouve qu'il y ait liaison entre la découverte du char et des cabochons" — ,,par opposition" Bánki Zsuzsanna idézett vélekedésével (о. с, 8. j.). Mivel a szerzőnő — mint meglátjuk — eleve kész megoldással és végeredménnyel látott hozzá a kálozi emberfejes szögecsek feldolgozásához, elképzeléseibe sehogyan sem illett bele egy eraviszkusz kocsisír-lelet. A leletkörülmények ilyen tudatos megváltoztatása azonban kétélű fegyver, óhatatlanul visszahat bármiféle „a priori" tézisre. Á valóságos leletkörülmónyekkel kapcsolatos tények a következők : 1. A kálozi kocsisír leleteinek összegyűjtésénél a helyszínen járt a sírleletet publikáló Marosi Arnol d( 72 ). 2. A kocsisír leleteinek kibontásában és becsomagolásában résztvett Lencsés József ny. restaurátor, aki mindmáig pontosan emlékszik az emberfejes szögecsekre, sőt arra is, hogy néhány töredékes példányt Saját maga szedett össze a sírgödör oldalából és a kidobott földből( 73 ). 3. A kocsisír leleteit már 1930-ban beleltározták^ 11 ). A 8236 ltsz. C/32 tétele: „Bronzveretek kazettáról, szegélypánt, kulcslemez, emberfejes díszek 8 db". 4. Marosi Arnoldtól nem maradt ránk olyan kéziratos „jegyzet", amely az 1930. évi kálozi kocsisír leleteit leírná( 75 ). 5. A kálozi 2. kocsisír Marosi Arnoldtól írott 1935. évi publikációja így fejeződik be: „Egyéb leletek": (1. vaslándzsa), (2. vaslándzsa) „3. keskeny szegélypántok, kulcslemez, császárfejes díszítmények faládikáról, 4. bronz- és vaslemeztöredédek"( 7e ). 6. Az 1960. évi hitelesítő ásatás, amelynek rövid ismertetése már 1963-ban megjelent( 77 ), nem talált a lelőhelyen további sírt, még kevésbé ókori gödröt vagy réteget. Régészeti jelenségek csupán az 1927. ós 1930. évi sírok sírgödrei voltak. — Egykori római telepjelenségek vagy további sírok döntő fontosságúak a temetkezések vitatott korának és összefüggésének kérdésében. Ha ilyenek lettek volna, részletesen foglalkoztam volna velük, hiszen éppen ez volt a hitelesítés célja. 7. A kocsisírt találó Pál István egybehangzó közlése 1930-ból( 78 ) és 1960-ból arra vonatkozóan, hogy az emberfejes szegecsek a kocsisír N Y-i végében sorban — szemmel láthatóan fára szögezve — kerültek elő. A restaurál at lan, nagyrészt töredékes emberfej -díszes szögecsek nem kerültek rá arra az 1930-ban készült három falra szerelhető kiállítási tablóra, amelyek fényképeivel Marosi a nagyobbméretú tárgyakat közzétette( 79 ), — így az emberfejes szögecsek 1972-ig közöletlenek maradtak( 80 ). (72) Ld. erről beszámolóját: SzSz, I, 1931, 7—9. sz. 6. (73) Lencsés József ny. főrestaurátor szíves közlése. (74) Erre, Marosi A. gyakorlatában nem szokatlan módon, még irodalmi „bizonyíték" is utal: SzSz, I, 1931, 7—9. sz. 8.: ,,1930. évi gyarapodás", „kálozi kocsisír leletei. Ltsz. 8236". (75) A szerzőnő nyilván Marosi Arnold tintával írott fogalmazványára gondolt, — a fentebb már megtárgyalt (cf. 3. j.) gépelt feljegyzésen kívül más kéziratos jegyzet ugyanis ma már nincs az IKM-ban a kálozi leletről. A soha meg nem jelent dolgozat címe: A kálozi római lovas kocsisírlelet. Sok helyen javítgatott, befejezetlen tanulmányvázlat, amely valóban az 1930. évi 2. kálozi kocsisír előkerülése alkalmából készült. Marosi A., munkamódszerének megfelelően, azonban előbb a Fejér-megye területén korábban előkerült kocsisírokat ismerteti: a nagylóki és a sárszentmikiősi leleteket. A kálozi kocsisírok ismertetését a fogalmazványban az újonnan előkerült 1930. évi 2. kocsisír leletkörülményeinek ismertetésével KEZDI (ez a rész nagyjából ugyanígy jelent meg az AÉrt, XLVIII, 1935-ben) majd az 1902. évi 1. kocsisír leleteinek ismertetésével folytatja, — kevéssé figyelmes olvasót valóban megtévesztő módon. Csak az 1. kocsisír ismertetése után tér vissza a 2. kocsisír helyszíni megfigyeléseinek folytatására. A kézirat így végződik: „A leleteket beszállítottuk a múzeumba, amelynek részei a következők:" — Itt megszakad. — Nyilvánvaló, hogy L. Szabó Klárát a kissé zavaros fogalmazvány tévesztette meg. Az 1. kálozi kocsisír leletei közt Marosi A. valóban nem írhatott az emberfejes szegecsekről, a 2. kocsisír leleteit pedig egyáltalán nem ismertette. (76) MAROSI A., AÉrt, XLVIII, 1935, 216. (77) ActaArchHung, XV, 1963, 248. (78) Lencsés József szíves közlése. (79) MAROSI А., о. c, 150—152. kép. (80) Mint MAROSI A. megjegyzi: „nagyszámú bronz és vastárgy csak a restaurálás után lesz értékelhető". IKM. Kálóz, 67. Nr. 143. — MAROSI A. életében egyikre sem került sor. 274