Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A kálózi koracsászárkori sírok revíziója. – Die Revision der frühkaiserzeitlichen Grber von Kálóz. p. 269–280.
A szögecsek hátlapján a restaurálás előtt fanyomok látszottak( 81 ), Marosi nyilván emiatt gondolt arra, hogy annak a faládikának a diszítményei voltak, amelynek korongalakú bronz kulcslemeze ós Szegélypántjai a leletek közt Szerepelnek. Nyilvánvalóan logikusan gondolt ugyanerre a lehetőségre az épebb kálozi emberfejes Szögeeseket először publikáló Bánki Zsuzsanna is( 82 ). Ládika bronz fülei szerepelnek az 1. kálozi kocsisír leletei között, hitelesen megfigyelt vas veretes ládika került elő az inotai II. halom fősírjából is. Az a lehetőség, hogy az emberfejes szögecsek ládika díszek voltak, korántsem vethető el tehát olyan kategorikusan, mint azt L. Szabó Klára — Bánki idézett véleményével szemben— IV. századi intercisai ládikákra hivatkozva (?!) teszi( 83 ) — biztos, hogy fára voltak szegezve! A találó Pál István megfigyelései alapján azonban legalábbis kétséges a ládikadísz értelmezés. Mint fentebb már említettem, az emberfejes szögecsek a kocsilelet hátsó végében kerültek elő, Pál szerint két sávban ós több irányban, szerinte ,,a kocsira helyezett támlásszékek hátlapjára szegezve"( 84 ). Számuk a sok töredék miatt már a helyszínen sem volt pontosan megállapítható. A leltárkönyvben nyilván az ép példányok szerepelnek, jelenleg (az 1960. éviekkel együtt) 12 ópebb( 85 ) és 4 töredék példány van meg + 6 szögecs. Az utóbbiakból azonban 2 a közzétett példányokról hiányzik. Vagyis legalább 20 kerekfejű szögecs jutott múzeumba, de valószínűleg több, feltehetőleg 24 db( 86 ). A nagy darabszám( 87 ) Pál István megfigyelését látszik alátámasztani. A fán való alkalmazást nemcsak az egykor még jól látható fanyomok igazolják, hanem a szegecsek alakja és szerkezete is. Hátlapjuk közepére 9—10 mm hosszú, arányosan keskenyedő hegyes szögek vannak forrasztva (3. ábra). Valamennyi szög egyenes, egykori hajlításnak minden nyoma nélkül, végük nincs nitszerűen elkalapálva vagy behajlítva, anya- vagy alátétlemezt nem lehetett rájuk szerelni. Ez a körülmény eleve kizárja, hogy valaha is szövetre, bőrre vagy fémre lettek volna felerősítve ! Csak fába voltak beszegezhetők, s bármily óvatosan is szögezték őket (nyilván puha közbülső anyag beiktatásával) még így is nyoma maradt néhány előlapon: az arcok közepén enyhe (gombócszerű) kitüremlós. A szögek hegyes vége nem hatolhatott át a vastag deszkán (egyik sincs elkalapálva), tehát a szögecseknek nem annyira funkcionális, hanem inkább díszítő szerepük volt. 3. ábra: Egy bronz szögecs metszete. Kálóz. 1:1 nagyság. Abb. 3: Querschnitt eines Bronzeknopfes von Kálóz. 1:1 n. Gr. (81) Pál István és Lencsés József egymástól független, egybehangzó közlése. (82) BÁNKI Zs., Római bronzok — Bronzes romaine. IKM К В/30, 1972, 64, Nr. 44. (83) L. SZABÓ К., о. с, 195 és 29. j. (84) Ugyanezt állította 1930 szeptemberében Lencsés Józsefnek is, aki számomra vázlatot készített a szögecsek Pál megfigyelése szerinti elhelyezkedéséről. (85) L. SZABÓ К., o. C, 193. — A töredékeket nem véve figyelembe teljes létszámukat írja 12-nek. (86) Bánki Z s. és L. Szabó K. publikációinak összevetéséből megállapítható, hogy az előbbiben 1 (de inkább 2) az utóbbiban 2 olyan példány szerepel, amely a másik közleményben nincs meg. (87) Az adatokért és sok más segítségért Bánki Zsuzsannának vagyok hálás. Az új feldolgozás ezeket az alapvető technikai sajátságokat, (mondhatnók: magukat a szögeket) nem vette figyelembe, mivel mint jeleztem, eleve kész elgondolása volt a szögecsek rendeltetését illetően. A „PannoniaForschung 1969—-1972" összefoglalásában M ó с s y András Bánki Zsuzsanna bronz-katalógusát ismertetve a kálozi emberfejes szögecsekkel kapcsolatban elsőnek hívta fel a figyelmet. G. U 1 b e r t alapvető munkájára. Elfogadja Ulberttől a rokon korongdíSzek I. Századi keltezését, használatukkal kapcsolatban pedig az egyik felmerült lehetőségre utal( 88 ). Maga is alátámasztja Ulbert véleményét P. FlavoleiuS Cordus legió-katona pompás sírkövével (I. sz. 1. fele), ahol a kivételes részletességgel ábrázolt katonai cingulum csüngőit kerek veretek sorozata díszíti( 89 ). — L. Szabó Klára e másfél soros helyénvaló reflexiót definitív megoldásként dolgozta ki. G. Ulbert a reliefdíszes római bronzgomboknak Szentelt összefoglalásában összegyűjtötte a nyugati provinciák területéről eddig közzétett (és számára elérhető) emberfejes korongfejű szögecseket, 24 lelőhelyről mintegy 250 darabot( 90 ). Különböző méretű, technikájú, díszítésű ós korú korongokról van szó, amelyeket a szerző számos típusba sorol. — A kálozi példányok (területileg is) közeli rokona került elő Brigetioból( 91 ) (8. típus) és BeSanconból, az utóbbiak azonban jobbra néző arcokkal( 92 ) (8. típus), s ugyanott valamivel kisebb méretben is balra néző fejekkel (9. típus). Ami az emberfejes szögfejek gyakorlati rendeltetését illeti, G. Ulbert kellő óvatossággal mérlegeli a lehetőségeket. A technikai adottságokból és leletkombinációkból kiindulva több lehetőséget pendít meg, s csak ezek egyikeként utal a katonai cingulumról lelógó rnellókszíjak (Hängeschurz) díszítésére ( 93 ). Valóban, a gombok technikai kivitele többféle gyakorlati rendeltetésről tanúskodik. Van közöttük fómcsüngőre applikált vagy applikálható( 94 ) (ezekkel kapcsolatban Ulbert is az alább említendő tekijai kincsre utal) — ilyesmi lehetett a vaskos, kissé elkalapált végű szögecsével egybeöntött regensburgi példány( 95 ), —másokat 3—4 mm vastag tárgyon átütve a szög végek elhajlításával rögzítettek( 96 ), van ahol az 5 mm körüli hosszúságú szögecsalátét - (ellen-) lemezben végződik^ 7 ) s olyan is előfordul, hogy az ellenlemezke alátétként szerepel a nittelt szögvég alatt( 98 ). Vagyis a felsorolt esetekben valóban fém, szövet és bőr díszítésére szolgáltak az emberfejdíszes szögecsek. Az új feldolgozás — figyelmen kívül hagyva, hogy a kálozi Szögecsek egészen más szerkezeti megoldásúak, tehát más gyakorlati rendeltetésűek, — csak az utóbbi lehetőségeket mérlegeli. Ulbert S mások javaslataiból kettőt tart elfogadhatónak( 99 ). Egyik a vállon átvetett kardszíj díszítése. — Mivel a kálozi korongok vékonyságúk, törékenységük miatt eleve elképzelhetetlenek a gyakorlati okokból amúgyis általában díszítetlen balteuson( wo ), ezzel a lehetőséggel nem foglalkozunk. Másik a cingulum elől lefüggő 3—8 mellékszíjának (Hängeschurz) díszítése. Mint a légiós sírkőplasztikából merített példái, t. között egy aquincumi katonasírkő újraközlése mutatják, a szerzőnő is inkább az utóbbi leletőség mellett foglal állást( 101 ). (88) ActaArchHung, XXV, 1973, 389 és 226. j. (89) J. GARBSCH, BVB1, XXXV, 1970, 10/—, 7. t. 1. — Amihez azonban a következőket szeretném megjegyezni: 1. a kőfaragó nem érzékelteti, hogy a korong alakú díszek díszítettek lennének (ellenkező példára ld. az aquincumi Castricius-sírkövet!), 2. a korongok anyagát, vastagságát, felerősítési módját természetszerűleg nem tudta ábrázolni. (90) G. ULBERT, Römische Bronzehnöpfe mit Reliefverzierung. Fundberichte aus Schwaben, XIX, 1971, 278—297. (91) Ibid., I. t. 10. (92) Ibid., IL t. 15—16. (93) Ibid., 290. (94) Ibid., 3. kép 1, 5. kép 11—12. (95) Ibid., 5. kép 1—2. (96) Ibid., 7. kép 6. (97) Ibid., 7. kép 7. (Oroszvár-Gerulata). (98) PH. CORNER, The Ant. Journ., XXV, 1950, 68—70 és XV. t. (99) L. SZABÓ К., о. с, 196. (100) A kevés kivétel közé tartozik С. Caslricius Victor sokat közölt aquincumi sírköve. (101) L. SZABÓ К., О. C, 196. 18* 275
