Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)
Közlemények – Mitteilungen - Lukács László: A népi építkezés emlékei a zámolyi szőlőhegyen. – Denkmäler der Volksarchitectur im Weinberg von Zámoly. XV, 1974. p. 237–248.
e' folyó év Április Hó 2-dík napjának est véli 7 óra tályánn a' Sz. Ekklé'sia Prézs Házára törtek volna, és ott a' külső ajtót; — arról a' zárt nagy erővel feszegetvén le — haszonvehetetlennó tették volna, úgy, hogy egy új ajtót kénteleníttettünk csináltatni, melly szinte, mit bé mutathatunk 24 Váltó forintba került — a' belső ajtónn levő Plét is úgy annyira elrontották, hogy a' hellyett is mást kéntelenítettünk venni 7 Vf tokért. "( 24 ). A régi présházablakok kicsik (40x50 cm), mindig rácsosak, deszka ajtócskával, saludeszkáv&l is becsukhatok. Az újabb présházakon az ablakok nagyobbak, díszes kovácsoltvas ráccsal és salukáterrel látják el őket. A présházak szobáján mindig ilyen ablak van. A régi présházakban szabadkémény volt. Ez pl. Zólyomi József présházában ma is megtalálható : orgona vesszőből fonták és kívül-belül betapasztották. A füstfogó alatt egy kb. 30 cm magas padka volt, ezen gyújtottak tüzet. Vaslábon vagy lábasban (háromlábú vasedényben) főztek. A régi tűzhely neve : katlan. Ilyen fűzfavesszőből font szabadkémény volt az említett Udvardi-féle présházban is. G u n d a Béla hasonló, „tapasztott, sövény füstfogós, patkás tűzhelyeket" említ a Vértesdoboz (Fejér m.) környéki pincókből( 25 ). Seemayer Vilmos dél-zalai falvak pincéiben, Tóth János a Sághegyés Kőszeg környékén, Vaj kai Aurél Veszprém megyében talált hasonló pincetűzhelyeket( 26 ). Megemlítjük, hogy a katlan a Velencei-hegység szőlőbeli hajlékaiban is megtalálható. Ujabb tüzelőberendezés a présházakban a falbarakott sporhejt, amely az 1930-as évekig a falusi konyhákban is általános volt. Ezt a kőművesek építették téglából, gyakran csákvári zöld kályhaszemekkel burkolták. A két világháború közötti időszakban már legtöbb helyen kis vaskályhák álltak a présház-szobákban. Ha a szőlőkben dolgoztak, mindig főztek valamit a présházban, ezért itt is tartottak néhány edényt. Akinek nem volt tűzhelye az épületben az katlant csinált a présház előtt. Kb. 50 cm széles és 20 cm mély gödröt ásott, köré követ rakott, és a tetejére vasrudat tett keresztbe. Ezen állt az edény, amiben főztek vagy melegítették a vizet hordómosáshoz. Hasonló ideiglenes tíízhely építéséről a sukorói szőlőhegyről is van adatunk( 27 ). 3. A zámolyi szőlőbeli építmények régi formái kétosztatúak (pince + présház) (1. ábra, 1.). Később a szőlőfeldolgozó helyiségből (présház) elválasztanak egy kis szobát. Ezzel a szőlőbeli hajlók háromosztatúvá válik (pince + présház + szoba) (1. ábra, 2.). A régi présházaknál a présház és a pince hosszanti tengelye egybeesik és a bejárati ajtó az épület rövid homlokfalán van (I. ábra, 1 ; I. tábla, 2.). Amikor a szőlőbeli épület háromosztatúvá válik, akkor a bejárati ajtó is átkerült a hosszanti oldalfalra (1. ábra, 2.). Alaprajzi továbbfejlődést jelent a présházhoz épített istálló megjelenése. Ezzel a hajlék négyosztatúvá vált (pince + présház + szoba + istálló). Az ilyen épületeknél már a présház és a pince hosszanti tengelye merőleges egymásra (1. ábra, 3,4,5.). Ezek a présházak az egykori módos gazdák présházai. Formájukban már nem a régi, sárfalú, zsúptetős paraszti présházakra, hanem inkább a Balaton-felvidék nemesi-polgári eredetű borházaira emlékeztetnek (IV. tábla, 1,2.). Az építőanyagok és a szerkezet szempontjából a falu I. világháború utáni építési gyakorlatát tükrözik. Sajnálatos, hogy köztük a (24) Fejér megyei Levéltár. Jelzetlen. Acta Locorum, Zámoly, 1749—1847. — Ugyanehhez a betörési ügyhöz kapcsolódik egy másik jelzetlen irat: Vörösmarty János, Somogyi János, Bátky József (harangozó), valamint Rigó Pál (kurátor), zámolyi lakosok tanúvallomása. Ld.: Acta Locorum, Zámoly, 1749— 1847. (25) GUNDA В., Szekérrel nyomtatás a Mezőföldön (Fejér т.). NéprÉrt, XXV, 1933, 89. (26) SEEMAYER V., o. c, 49—51; TÓTH J., Kőszegvidéki szőlőhegyi pincék. Budapest, 1940, 7;ID., Dunántúli Szemle, IX, 1942, 93; VAJKAI A., VMMK, V, 1966, 209. (27) Sukoró szőlőmüvelése. IKMNA, Ltsz: 71. 3. II. világháború óta igen sok a romos, pusztuló épület. Ezeket csak az utóbbi években kezdik újjáépíteni. A legtöbb présház hosszanti fala előtt 0,9 — 1 m széles gádor fut végig. A gádor két végét egy-egy téglaoszlop, kűláb zárja le (IV. tábla, 1,2.). Az Öreghegyen több kétszintes, emeletes présház is található. Ezek felső szintjén szoba, esetleg kis konyha, alsó szintjén a préshelyiség és a bolthajtásos pince épült. Vaj kai Aurél mutatott rá a Balaton-felvidék emeletes présházainak morfológiai szempontból kettős arculatára: ezek a présházak elölről, a homlokzat felől emeletes, városi jellegű, díszes oromfalú épületként hatnak, ugyanakkor oldalról, de különösen hátulról egészen egyszerű, földszintes parasztháznak látszanak( 28 ). Mindez a zámolyi emeletes présházakon is jól látszik, mivel ezek is hegyoldalba, partoldalba épültek. (V. tábla, 1,2.). A szőlőfeldolgozó helyiségben tartják a prést, darálót, kádakat és a szőlőművelő szerszámokat (kapák, ásó, gereblye, curhuló, szőlőültető cuca, permetezőgép, kénegező). A szoba berendezését egyszerű bútorok adják: asztal, sarokpad, kis székek, kászli, régen a zsúpból vagy kukoricalevélből font lésza, újabban ágy, kis vaskályha. Mind a falusi lakószobából a présházba kiszorult bútordarabok ezek( 29 ) (1. ábra, 4.). A lészát, mint a szőlőbeli hajlékok fekvőhelyét Fél Edit is említi Kocsró] (Komárom m.)( 30 ). A pincében és a présházban is volt egy-két vaklik. Poharakat, ennivalót, pálinkásüveget, ként, hordócsapot, hordódugókat tartottak bennük. A présháznál levő istállóba kötötték be a lovakat, ökröket, hogy munka közben ne legyen rájuk gondja a gazdának. Ide még a szomszéd szőlősgazdák is beköthették az állataikat, amíg a szőlőben dolgoztak. A hegyen kóborló emberek is itt húzódtak meg éjszakára. Az öreghegyi présházak nem szolgáltak állandó lakóhelyül. Legfeljebb egy-két öreg ember élt nyáron át a szőlőhegyen. Szőlőőrzés nem volt, mert a gazdák mindig két hegyőrt fogadtak. A hegyőrök télen-nyáron kinn éltek a hegyőrtanyákh&n. Ezek az egyosztatú, nyeregtetős kis épületek a község tulajdonát képezték. A présházak mégsem voltak lakatlanok, mivel a szőlőhegyen egyik szürettől a másikig tartó munkának és szórakozásnak adtak helyet. 4. Ema Kahounová szlovák kutató fontos megfigyelése, hogy a szőlőbeli hajlékok az építőanyagok és a szerkezet szempontjából általában a falubeli építészeti gyakorlatra támaszkodnak, ezért a szőlőhegyekben a vidék népi építkezésének archaikus formái konzerválódnak( 31 ). A magyar néprajztudományban Herman Ott ótól származik az a gondolat, hogy a határbeli, kezdetleges építmények az építkezés régen letűnt formáit őrzik( 32 ). A bemutatott szőlőgazdasági épületek a pinceházas lyukpincék csoportjába tartoznak. A mai kőboltozatú pincék mellett a múlt században még a kő bélés nélküli (28) VAJKAI A., VMMK, I, 1963, 178—179.— Az emeletes lakóházak építésének klasszikus területéről hasonló megfigyelést közöl Mendöl Tibor: ,,... délnémet földön az is előmozdította az emeletes építkezést, hogy a hajlék igen gyakran támaszkodik hegylejtőnek. A síkság felől nézve a házat, az egy- vagy többemeletes, ugyanakkor a hegy felől a legfelső emeletre vagy padlásra sokszor be lehet szekérrel hajtani. Éppen ezért a padláson sokszor szénapajta foglal helyet." — Általános településföldrajz. Budapest, 1963, 139. (29) A íészáról Borostyán János 70 éves zámolyi asztalosmester 1956-ban a következőket mondta: „Az én gyermekkoromban még sok helyen a szobában szalmaágyból volt az ágy. Ágyuk csak a gazdagabbaknak volt. Maguk készítették el a polgárok, vagy valami ügyes faragó csinálta. Én még az apámnak a szőlőbe csináltam." — Varga Marianne gyűjtése, IKMNA, Ltsz: 56.2., 8. (30) FÉL В., о. с, 45. (31) E. KAHOUNOVÁ, L'udové vinohradnicke stavby a lisy. Bratislava, 1969, 103. (32) HERMAN О., A magyarság háza. Természettudományi Köz-, löny, 1899, 232. 16 Alba Regia XV. 241
