Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
Közlemények – Mitteilungen - László Gyula: Jegyzetek a prágai Szent István kardról. XIV, 1973. p. 335–342.
JEGYZETEK A PRÁGAI SZENT ISTVÁN KARDRÓL 1970. november 16-án, amikor a kard a prágai Szent Vid székesegyházból István királyunk születésének 900. évfordulóján a székesfehérvári István Király múzeumban kölcsönként kiállításra került, alaposan megvizsgálhattam rendkívüli módon kopott faragványait. Ebben a rövid tanulmányban ismertetném vizsgálódásaim eredményeit, amelyek némiképpen más fénybe helyezik a kardot. Elöljáróban a kard közismert történeti adatairól csak annyit, hogy a Szt. Vid székesegyház 1386. augusztus 18-án felvett leltárában Qladius Sancti Stephani regis Ungariae cum manubrio eburneo szerepel, más vélemények szerint az a beírás már az 1355-i leltárban benne van('). Már Nagy Géza a századforduló zseniális magyar régésze is úgy gondolta, mint később D e é r J ó z s e f( 2 ), hogy IV. Béla halála után leánya Anna hercegnő, a macsói herceg özvegye elvitte az Árpádok kincseit és II. Ottokár cseh királynak adta volna át, ezzel a karddal együtt. A II. Ottokár és V. István 1271. július 14-én kelt békeokmányában ugyanis a következőt olvashatjuk : Renuntiamus insuper iuri et actioni nobis et nostris heredibus competentibus de insigniis regalibus corona videlicet, gladio... Nagyon könnyen lehetséges ós erre utalna az is, hogy a székesegyház kincstárába került, hogy a kardot mint ereklyét őrizték, mint a magyar királyok Szent Istvántól örökölt koronázási kardját. Tudvalevő, hogy a magyar királyok régi koronázási kardja nincsen meg, a koronázáskor egy későközépkori kardot használtak. Több kutató vitatja azt, hogy ez a kard István királyé lett volna( 3 ). A karddal kapcsolatban felvetődött annak lehetősége is, hogy IV. Károly az Anjou-dinasztiabeli magyar királytól Nagy Lajostól kapta volna mint a szent király ereklyéjét ajándékba. Mivel azonban ezek a kérdések az alább vázolt megfigyelések szempontjából nem jelentősek, itt elegendőnek tartjuk cnnak a megállapítását, hogy a kard kora pontosan megfelel István királyunk fiatalkorának és egyéb adatok is valószínűsítik azt, hogy valóRÖVIDÍTÉSEK JPEK = Jahrbruch für Prähistorische und Ethnographische Kunst SzIE -= Szent István Emlékkönyv. Budapest, 1938, 1 — П. (1) FETTICII N., A prágai Szent István kard régészeti megvilágításban. SzIE, 478. (2) J. DEÉR, Die heilige Krone Ungarns. Wien, 1966, 258. (3) J. SCHRANIL, Neholih poznámek о povudu a stari тесе Svalováclávského a Svatostaepnského. Festschr. Pekar. Praha, 1930, 71. ban István királyunké volt. Ezekről a kérdésekről alább még teszünk egy-két megjegyzést. A kard legjobb régészeti feldolgozását F e 11 i с h Nándornak köszönhetjük^), aki 1938-ban István király halálának 900. évfordulójára kiadott emlékkönyvben nagy tudományos apparátussal és a reá jellemző alapossággal dolgozta fel. Mi voltaképpen ennek a dolgozatnak megfigyeléseit egészítjük ki, nem foglalkozunk a más szempontú irodalommal, s azzal sem, hogy F e t t i eh Paulsennel szemben( 5 ) bebizonyította — a kopások alapján — , hogy a kard nem jelvény volt, hanem mindennapos használatban levő díszkard. Fettich elemző rajzot készített a kardról, (1A — В ábra), amelynek mintái szinte a kivehetetlenségig kopottak voltak, ós az ornamentikáról a következőket írta( 6 ). ,,Ez a mintávat az ellenző alakjával olyan természetes összhangban van, hogy a keret hiánya lenn és két oldalt első pillanatra föl sem tűnik. Az összefonódó különböző állati testformák súlypontja alulra esik. . . a felső, háromszögalakú mezőbe csak járulékos részletek kerültek. Már itt hangsúlyoznom kell, hogy semmi esetre sem lehet a hiányzó állatfejeket ezeken a kopott helyeken keresni. Állatfejek az egész mintázatban egyáltalán nem is szerepeltek. A motívum alapja szerintem: egy központi csomóból legyezőszerűen kiinduló palmetta kompozíció. . . A központi csomóból kétoldalt egy-egy széles kontúrvonalakkal szegélyezett, bordás állati test nyúlik ki. A csomóra eső spirálisok a mellső combot hangsúlyozó ú.n. combspirálisoknak a maradványai. E combspirálisokhoz tartozó lábak a csomó közepetáján keresztezik egymást; lábfejüket a csomónak legalulra eső három nyílása közül a szélsőkön dugják át. Ezek a lábfejek némileg állatfejekre emlékeztetnek, de többet kiolvasni belőlük, mint ami a. . . közölt rajzokon látható, szerintem nem lehet. Ezek tehát lábfejek. Közvetlenül mellettük, velük szembefordulva, foglalt helyet egy-egy hasonló lábfej, melynek lábszára rézsútosan földfeló halad a hátsó (teljesen lekopott) combok irányába. Ezek a hátsó lábak. . . A „palmetta kompozíció" alapja tehát egy profilban ábrázolt szimmetrikus állatpár. Az erősen előretartott lábak kuporgó testtartásra utalnak. Ezt az állatpárt keresztül-kasul fonják különböző szalagfonatok. A szélesebbek belső mezejében gyöngysoros mintázat van. . ." Említi F e t t i с h, hogy az eddigi (4) FETTICH N., о. c, 475-516. (5) P. PAULSEN, Wikingerfunde aus Ungarn. Magyarországi viking leletek. AHimg, XII, 1933, 52. (6) FETTICH N., О. C, 488. 335
