Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
Közlemények – Mitteilungen - László Gyula: Jegyzetek a prágai Szent István kardról. XIV, 1973. p. 335–342.
1. ábra: A prágai Szt. Tstván kard F e t t i с h N. (1938: 1. kép) ceruzarajza nyomán (A és В oldal). kutatás — szerinte tévesen — két egymásbafonódó sárkányt vélt felismerni a keresztvas csont faragványában, majd így folytatja( 7 ) ,,A Szent István kard ellenzőjének kompozíciója átmenet a Jeliinge stílusból a Ringerike stílusba. Az alapmotívum a profilban ábrázolt négylábi'i ragadozó állat, amely a keleteurópai steppen épek művészetének ősidők óta egyik legfőbb motívuma volt a kuporgó párduc griff (nem oroszlángriff, amint azt rendszerint meghatározni szokták)." ,,A járulékos elemek az egész X. századot kitöltő Jeliinge stílusból származnak. A csomóból kiinduló palmettaszerű felépítés pedig a Ringerike stílus vonása. Kétségtelenül a honfoglaló magyarság művészetében uralkodó perzsa eredetű palmetta hatása alatt alakult ki ez a felépítés. . . Minden adat arra vall, hogy a Szent István-kard csontszerelése a X. század utolsó évtizedeiben készült." Kddig F e t t i с h leírása és fűzzük hozzá — ugyancsak az ő dolgozata alapján — , hogy a penge vércsatornájában ULFBERTH neve olvasható. Ezek előrebocsátása után fényképben (I. tábla 1 a,b) és két vázlatban (2 — 3. ábra) közlöm a kard keresztvasának új elemzését. Vázlataim nem terjednek ki az egész ábrázolásra, hanem csak a központi részt vizsgálják. Az ábrázolás igenigen kopott és a vizsgálatot bizonyos fokig nehezíti az is, hogy az elefántcsont felületén a csontszerkezet finom, nagyjából párhuzamos „rétegvonalai" is belejátszanak a vésósbe-faragásba. Ennek ellenére mindkét oldalon világosan látszik, hogy azok vélekedtek helyesen, akik a (7) Ibid., 504. kompozícióban két, összefonódott nyakú „sárkányalakot" láttak. A nyak indulása, és egymás alatt való átfonódása mindkét rajzon világosan kivehető. A fejekről keveset lehet mondani, erősen tagolt zegzugos körvonaluk valóban valamiféle sárkányt sejtet. Az bizonyos, hogy nem harapnak bele sem saját, sem párjuk testébe. Alul nincsen semmiféle csomó, hanem egy hurokból, egy-egy szalag tekeredik át az ellentétes lábakon s ez a hosszában kettéosztott szalag innen a hátsó comb felé csapódik, folytatása nem világos. A combok örvényvonala (spirálisa) nem a szalagokhoz tartozik, hanem a gyöngyözött belső rajzú lábakhoz. Akárhogyan is vizsgáljuk különböző fényhatásokba állítva a lekopott részeket, ennél többet nem olvashatunk ki a rajzból. Azonban már ezek a megfigyelések is új lehetőségeket jelenthetnek az összefonódott állatpár magyarázatában. Először is el kell vetnünk a honfoglaló magyarság palmettás kompozíciójának hatását, mert amiben F e t t i с h palmettát vélt felfedezni, az két, ellentétes irányba néző állatfej. Ez a kompozíció szépen beleilleszkedik az északi állatstílusba. Nem szeretnék a skandináv szakemberek ítéletének elébevágni, hiszen ők e kérdések igazi szakértői, de annyit szabad legyen megjegyeznem, hogy mind a Vendel stílus idején, mind a viking korban, mindpedig az ezt követő XII. században megtaláljuk az összefonódott állatalakokat (erre néhány példát fényképben (I. tábla 2) ós rajzban (II. tábla 1 — 2) is közlök). Az állatpárok e példákon két módon fonódnak egybe : vagy csak áthurkolódik a nyakuk egymáson, s ők visszafelé fordított fejjel alkot336
