Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Népi táplálkozás és étkezési szokások Dunapentelén. XIII, 1972. p. 273–285.

ben előtérbe kerültek a krémes, cukros sütemények és az étkezés rendjében az a változás, hogy mindenki külön fa­tányérban, külön evőeszközzel evett. A nagyobb változás akkor következett be Pentele népi táplálkozásában, amikor túl azon az általános anyagi ja­vuláson, amelyet a felszabadulás és az azt követő gazda­sági változás jelentett, megkezdődött a város építése. Az a nagyarányú és intenzív szimbiózis, ami kialakult a A gyűjtögetés nyomait őrző készítmények A gyűjtögetéssel megszerzett alapanyagokat inkább or­vosságként használják ma már, mint táplálkozás céljaira. Ezek közé tartozik a vadgesztenye hasmenés ellen, a ka­millatea gyulladásokra, az ezerjófű vágott seb gyógyítá­sára. Martilaput orbánc ellen, a vérehullófecskefüvet szemölcsök ellen használják, a pipacsból főzött teát pedig szín-analógiaként használják. Ünnepi alkalmak étkezése Kézfogó. Kézfogót nem tartanak különösebbet, akkor segítséget sem hívtak a munkához. A ma már eljegyzés­nek hívott családi ünnepségre összejönnek a rokonok, sütnek, főznek. Ha az eljegyzéskor ebédet adnak, úgy kezdődik az ebéd, mint a lakodalomban: gulyásleves, pörkölt csirke és kalács. Ennél nagyobb étkezés nem volt. Lakodalom. A lakodalomban ebédre a menyasszonyos háznál hiislevest adtak, pörköltet és kalácsot. Vacsorára a vőlegényes házban került sor, a régiek emlékezete sze­rint ilyenkor vacsorára volt „gulásleves, csirkébül pör­küt, pecsenye ós savanyúkáposzta. Rizskása volt csirke­aprólékkal azután adták a pecsenyét. A sütemény mákos­kalács vót meg saraglás tészta. Az olyan tészta vót amire kisebb tésztákat sodortak, vékonyabbat mint az ujjam. Azokat tették a tésztára keresztbe. Ma is csinálnak ilyen­féléket, de ma már nem csak lakodalomra. Nem vót ám azelőtt olyan lakodalom mint most. Csak egy tortát csi­náltak, most meg a tortával fordul föl a lakodalom meg a süteménnyel." Jobb módú helyen lezajlott lakodalom­ról és az ott feladott vacsoráról a következőképen emlé­keztek meg. „Vacsorára a vőlegényes háznál becsinátt leves van. Azután van úgy, hogy pörküttet, vagy rizseshúst adnak baromfiból, azután pecsenye, vagy fásért, vagy rántott­hús, meg disznót is szoktak olyankor vágni. Mind a két Julinka-lány lakodalmába 150 szelet kirántotthús volt menyasszonytáncra. De semmi se vót olyan kapós, mint éjfélkor az a jó friss kirántotthús. 110 személyre főztem ebbe a lakodalomba. Csak a leves volt 55 liter, mert fél litert számítottam egyre-egyre. Mikor megabátuk a ba­romfiakat, — rengeteget ötünk — összemeregettük a le­vet egy 55 literes katlanba. Azt a sok levest mind meg is ették. A húshoz nem ettek mást csak savanyút, az télen mindenhez passzol. A húslevest is meg a becsinál tie vest is májgombóccal csinátuk. Sok helyen nem csinálnak mást csak a finom metélt tésztát a levesbe. " Általában az elő­készületi munkák több napot vettek igénybe. Például egy hétvégi esküvőhöz már „kedden elkezdtük úgy, hogy hozzákószütünk, diót törtünk, cukrot darátunk, azelőtt süvegcukrok vótak, de az én időmben (cca. 60 évvel eze­lőtt) már kristálycukor volt mindenhol. Szerdán megsü­töttük első nap azokat a keményebb tésztákat, akiknek köllötött pihenni. Utánnavaló nap csütörtökön megcsi­nyátuk a tortákat. Asztán este díszítettük. A keményebb tésztát, a darátt tésztát meg a linzertésztát is díszítettük. Legjobban linzertészta vót csinálva. Akkor barnába is vót, meg sárgába is, meg vót aki telles tojás nélkül ké­parasztság és az ipari munkások között, rányomta bélye­gét a táplálkozás megváltozására is. A legiijabb típusú villany és gáztűzhelyek, az ezekhez való főzőedények, és a mai, modern ételek, már jó értelemben eltüntetik a falu ós a város közötti különbséget. Már valóban, csak árnya­lati különbségeket lehet találni a mai óvárosi asszony és az újvárosi asszony konyhája, felszerelése és főzési kész­sége között. szütt. Egy tojás se vót benne. Akkor úgy folytatódott, hogy pénteken már csinátuk a húst. A pörküttnek valót elkészített ük, leaprítottuk, meg aztán a pecsenyének valót vágtuk. Aztán készütt a főtt kocsonya. Módosabb helyen borjút is vágtak meg disznót is. Az mind a kettő vót a kocsonyába. A sok hús fasérozottnak, kolbásznak vót tőttel. Hajnalra meg mindig szoktunk csináni sósdere­lyét. Az ífíl után nagyon jó vót az embereknek. Arra tud­tak még innyi. Azután kuglófot sütöttünk mer azelőtt nem vót, hogy csak ilyen nagyon sok cukorsütemény mennyen mint a máma. Azokat a jó kuglófokat csinyá­tuk, nem győztük enni. A lakodalomba hajnalra meg vót kocsonnya, pörkütt, aztán süthús. Amikor már a meny­asszony fejit bekötötték, aztán akkor úgy terítettek me­gint újból. Akkor hát az új asszony, meg az új ember, azok szolgálták ki a népeket hajnalba. Mind odaütek az asztalhoz, szépen behozták az asztalt. Mer úgy vót az illen módosabb helen, hogy a sátorba táncutak, a lakásbó minden ki vót pakuva és meg vót teríttel. Éjjel nappal mindig meg vót teríttel amíg csak tartott a lakodalom. Csak odamentek az asztalhó ennyi. Hajnalra szoktuk föl­anni a marhacombot. Nagy lábosba van lepárolva, fok­hajmás zsírba csak úgy rotyogott. Akkor aztán forrott a másik lábosba a zsír, akkor két nagy vellával áttettük a másik lábasba ott rotyogott tovább. Megszoktuk csinyáni olyan gyönyörű szeletekre a tálon. Ha ez vót hajnalba, a kocsonnya ott lehetett. Pedig jó vót az is mikor főztük marhahúsból, lábból, különtettük a disznókocsonnyától." A korábbi pörköltcukorból készült menyasszonyitorta még ma is meg van sokféle formában készítik. „Sokfíle pörkütt tortát szoktam csinyáni lakodalomban. Most egy hajót készítek. Ehhez kell 70 deka dió 1,40 kg cukor meg egy tojás, összeapríjuk kézzel a diót egy deszkán, a cuk­rot felovasztom, mikor folyékony, beleöntöm a diót, az­után a hajóformába öntöm. A forma bádogbó készült be­lül üres. Citrommal kigyúrom, amíg csak szépen nem megy az oldalához. A formába mindig vizesruha köll, mikor meghűl akkor kiveszem a ruhával és a ruha legyün róla. A többi masszámat kiburítom a deszkára, megsodrom ab­ból szabok kéménynek kellőt, azt főtekerem főzőkanyál nyelire. A hajó két deszkáját csak úgy gondolom formán kiszabom és beleteszem. Ha törik újra kell óvasztani, szabni. Madarakat, figurákat csak úgy a kezemmel gon­dolomformán csinyálok. A habot fölverem cukorral, há­rom mákdarálóval teszek bele darát cukrot, a habbal egyszerre verem, egy kis ecet is kell bele. Ezzel díszítem a zászlót, kácsaformát, figura Jankót. Szokok venni a játékbótba olyan babaformát és odaakasztom olyan gó­lyaformának, hogy minél érdekesebb legyen. A kápolnához van a háznak meg a deszkának is külön forma. Az deszkábúl van, mert azt magunk csinátuk. A tornyot előrajzolom papírból és mikor ki van sodorva ahhó szabom. A szélmalomhó egy lábas, egy tölcsér meg egy üveg kell, a többi figura megin az ón kezem. Mindenhez kell egy vi­zesruha, de az üveghez nem, mer jól oda se érjen hozzá, de már szeggyem le, mert eltörik. Kell hozzá egy kis ügyes­VI. KÜLÖNLEGES ALKALMAK TÁPLÁLKOZÁSI RENDJE 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom