Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Népi táplálkozás és étkezési szokások Dunapentelén. XIII, 1972. p. 273–285.

ség. A pörgettyűjét megin csak úgy szabom ki. A lábasba van az ajja, ebbe beleállítom azt a kereket, amit az üvegről leveszek, a teteje meg a tölcsérformáról kerül le. A malacforma ólomból van. Nem aggat, akármi, kiszabom, megcsinálom, csak forma legyen hozzá. A malac is nagyszerű azokkal a nagy füleivel. Sok vele a munka, mert mindent kézzel kell megcsinálni, fülét farkát, elejbe az a sok dísz, meg kertforma, hogy minél díszesebb legyen, tudja. Elejbe egy négyszögletes lapot. Hogyan hoznak portékát, akkor több ilyen marhaságot tudok csinálni, ha csak éppen annyit hoznak, akkor kevesebbet. A szélmalom köré szokok olyan kis deszkaféléket, hogy olyan legyen mint a kerítés. Ajtót, ablakot rajzolok rá, lépcsőt, úgy díszítem. Pörgettyűt csinálok. A kosarat egy kisebb tálba csinálom. A fülét is csak kisodorítom, odaragasztom, mikor megfagy rárajzolom azt a fonást, meg azt a virágmintát is ráteszem, négy madárfélét körbe elosztom, meg a fülére is kettőt, hogy szembenézzenek. Nem láttam én ezt sehol, nem tanútam. Mikor fekszem, és nem tudok aludni, behunyom a szememet, ós akkor gondulom ki. Mikor készen van ós nekem tetszik, akkor kell, hogy másnak is tessen." Másik ügyes, jókezű asszony így beszél a lakodalomra készített pörkölttortáról: „Aztán azokat a francos tortákat csinyáni, pörkütt cukorból. Csinyátam egy gombadombot! Egy nagy domb vót, kis kerbe, egy sarokba, az otán körrü vót apró gombavó, a teteje meg egy nagy gomba. No, meg a kerítés, az végtül végig apró gombával vót teli. Nem formán csinyálom, hanem a kezemen. Az én kezeim úgy agyon vannak égve, mer főkapták azt a tortát, én meg meg tuttam csinyáni. Meg tuttam csinyáni mindent azt a gólyát, gyólyalábat, azután a fészekkel a gólyával, amind a gólya ligy nézett lefelé a pici gólyákhoz. Ügy visszafordította a száját, mind ahogyan szokja mikor kelepül. Azután meg tuttam az üveget csinyáni hat pohárral, meg a messzelátótornyot, és a karkosarat. Azt mind tudom csinyáni cukorból. A karkosár oan formán van, hogy ha van gyümöcs, akkor avval megehetjük. Ha virág van akkor virággal van tele a kosár, ha virág nincs, akkor habcsókot csinyálok. De mindenikkel nagyon szép. Karácsonyra is csinyátam egy karkosarat, abba vót csokoládé, mogyoró, cukorka, alma, füge, narancs. A lakodalomba akkor ették ezeket a tortákat, amikor a menyasszonyt kiváltották. Mindig avval váltották ki. Ahány vót mindig bevitték. A lakodalomba általában a jól főző asszonyokat, hívták meg főzőasszonynak, gazdaasszonynak. Segítsége a rokonság asszonyaiból, lányaiból került ki, de a nyersanyag beosztása, az ételek ízesítése és egyéb felelősségteljes feladatok a főzőasszonyra hárultak. Akásapénz szedésével kapták meg a vendégseregtől is a fizetésüket. Bár általában az örömszülőkkel előre megbeszélték a lakodalom kifőzósónek ellenszolgáltatását. A kásapónz szedésére akkor került sor, amikor a kitolókását a lakodalom utolsó fogását a ma már tejberizsként ismert kását is felszolgálták. Ekkor a főzőasszony bekötött kézzel beszaladt a vendégek közé, kezében tartva a legnagyobbik merőkanalat. Elpanaszolta a vendégeknek, hogy megégette a kezét és orvosságra gyűjt a kanálba. Különböző tréfálkozások közepette a szakácsasszony merőkanalába tették a pénzt. Keresztelőre kevesebb ételt készítenek, nincs is nagy vendégsereg. „Akkor van tőtött csirke vacsorára, előtte egy kis leves aprólékból, ha nagy keresztelő van, egész éjjel meg van terítve az asztal, akkor kirántotthiist is adnak. Torta, sütemény esetleg pörkütt torta zárja be a sort." Gyerekágyasnak „annak előtte szoktak ám egész terűt vinni. Nagy vékával vitték a fejen a sok mindenféle holmit a komaasszonyok. Az vót a komatál, annak szokják mondani. Csinátunk olyan fánk félét, forgácsfánkot, ki meg rétest is a régi időbe. Meg vittünk levest, baromfilevest, hogy könnyű leves legyen, ami friss húsból készüt. A húshoz meg szoktunk nokelit csinyáni. Kirántotthúst is frissből, azt is pár darabot. A csirkét meg hun tőtve, hun pedig sütve. Nagy vékába tették az egész terűt. Ma már nem szokás hordani, esetleg ha elmegy megnézni a komaasszony oankor visz valami kis süteményt." Halotti tor, „Van is még máma is. Hát készítenek akkor is óppenúgy ilyen pörkűttfólét. Van úgy, hogy levest is, de azt nem mindenkor csinának. Má jó elejbe amikor az én szegény jó apám meghalt akkor készítettem apró marhahúsból levest, disznóhúst is hoztak kirántani, annak is vót oan csontos része, az is ment a levesbe. Es akkor aztán vót leveshus, után pörkűttet adtam fö, a pörkötthöz vót rizsa is. Es aztán a leveshúst meg savanyúan, meg még aztán kirántott halat is csinátam, oan kétkilós nagy hal volt. Kirántotthal volt. Volt akkor is még éjfélkor fánktészta, azt is sütöttem. Akik a sírt ásták, azok vótak ott. Nem vót mindenki a toron, aki a temetésen vót. Azelőtt úgy vót, hogy a sírt nem pénzessen ásták, hanem segíccséggel. Aztán ugye azok, akik közeli rokonok. Úgy az egész társaságot nem kell, mert azok emennek haza továbbra, de akik hát meg vannak híva, vannak ezek a sírásók, meg szinte ezek a közeli rokonok, akik néhányan, amennyien összejönnek, azokat meg szokjuk kínálni. Virrasztó. „Vót az is, azelőtt Csurgón vótam, meg Mohán. Kínátak igen. De bent vót terítve az asztol. Itt vót a szoba közepén a halott, ott meg vót a fal mellett egy terített asztal, terítve, tejfölös turróval. Avval kínáltak. Aztán ottan ennyi, ahol az a halott van, hát azt nem tartottam helyesnek, én nem is ettem. En oan vótam, hogy sírtam, még szegény anyámmal vótam Csórón is. Ott Csórón vót külön, egy másik szobában, nem abban a szobában, melik hugyan képzeli el, ugye. Ott énekütek, énekütek a szobába, hát amint énekütek, azt ott meg az asztalnál, ott meg ettek. Páran ettek. Nem tartottam helyesnek, sehogy sem. Itt nem szoktak virrasztóban kínálni. De így mikor temetés után vannak, akkor szoktak kínálni, de virrasztóba ebbe a faluba nem. De vótam ilyen helyen is, arra főnek. Arra Keresztesen. Bálák, kocsmák, vendéglők. Pentelén a XX. század elejón 12 kocsma vót. A bálák közül a legnevezetesebb a húshagyói bál volt, amikor a lányok felöltöztek fehér molinó ruhájukba, a fehér blúz alatt pirossal slingelt ingvállat vettek ami áttetszett a molinóblúz alól. Fehér molinószoknyájuk elé fekete lüszter kötényt kötöttek és piros sárga vagy kék színű fűzővel befűzött fekete perkáti cipőt vettek fel. így mentek a húshagyói bálba, ahol reggelig táncoltak, majd hazamenve aludtak és a farsangkeddi ebéd elfogyasztása után újból visszamentek a bálba. Ez volt az év legnagyobb vigassága. Kocsmákban zajlott le a farsang s ennek emlékezete élénken él az adatközlőkben. „Mer sütöttünk farsang utójján a sok fánkot. Úgy vót, az ón anyám mindig úgy csinát, hogy szombaton sütött pogácsát. Vasárnap sütött akkor valamilyen süteményt, hétfőn sütöttük a rétest. Odavótunk a bálba vasárnap este, de már fő költött kelni korán, mer süssük a rét-est. Akkor vót túrósrétes, mákosrétes, mindenféle-fajta rétes vót. No, akkor avvót azon a napon. Kedden meg sütöttük a fánkot. Egy nagy tál fánkot, kalbászos krumplileves, vót az ebéd. Sok, sok mindent sütöttünk, jó is vót!" A vendéglőkről, fogadókról, kocsmákról az emlékezet a következőket őrizte meg : „A beszállóház Weiss Jakab vendéglője vót, ami most a mozi épülete. Itt szálltak meg az utazók, vidéki nemesek, 5 szobája vót, meg vót az ivó és a nagy táncterem. Mink csak tánconi jártunk oda. Ott vót a farsang, szüreti bál, meg a nősember bál. A táncterem fölött nagy kórus vót. A külső épületben vót az ő lakásuk, meg a vendégfogadó szobák. Húsz lovas istállója vót, még az az épület is hozzátartozott, ahol most a Pannika fodrászata van. Nagyon jó halkocsonnyája vót. Várnai Lajos vette át tőle. Azt meg lebombázták. Pesten esetleg még meg lehet tanálni, ott lehet a söntéspult, az asztalok meg a székek. A nagyszálában volt az óra. Vitték a tejet az emberek, gyüvőbe-menőbe be-bementek a Kóbihoz. Sokszor megtörtént, hogyha észrevette, hogy valakinél több pénz van, elvette a pénzét. Mikor aztán fizetésre került a sor megmondta neki, hogy vót 7—8 liter borod, ne itt a pénzed. Nagyon vigyázott a vendégre, hogy el ne szedjék tőle a pénzt. A Dúlás (Felszabadulás étterem) helyén kisebbszerű beszálló vendéglő volt. Ott volt az iparoskör. Helyi iparosok vótak benne. Az iparoskör ott rendezte a báljait, 281