Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)
Közlemények – Mitteilungen - Visy Zsolt: Előzetes jelentés Intercisa 1970–1972. évi feltárásáról. – Ausgrabungen in Intercisa (1970–1972). XIII, 1972. p. 245–263.
ELŐZETES JELENTÉS INTERCISA 1970-72. ÉVI FELTÁRÁSÁRÓL A korábbi évek ásatásairól, eredményeiről, kiemelkedő leleteiről a tragikusan elhunyt B. Vágó Eszter számolt be két postumus cikkében. (1) Az azóta eltelt évek során a gyors ütemű munka tovább folytatódott, x'ijabb jelentős objektumokról, leletekről számolhatunk be. (2) A sorozatos leletmentések Dunaújváros új városrészének építése miatt váltak továbbra is szükségessé. Bár a feltárandó területek minden évben igen jelentősek, a tervek és az ütemezés ismeretében a legtöbb helyen tervszerű és alapos kutatást végezhetünk. A kutatások súlypontja a korábbiakhoz képest megváltozott: bár a temetők feltárása nem maradt abba, a mintegy 1,2 hektárra kiterjedő munka javarészt a canabaeban ós a castellumban folyt le. A következő évek során az arány a castellum javára fog változni. I. Castellum Ásatásainkkal az erőd pontos fekvését, topográfiai viszonyait óhajtottuk meghatározni, a szisztematikus feltárást előkészítendő. Két árokkal a déli, kettővel pedig a nyugati vallumot vágtuk át. Az eredmények több pontban módosítják a castellumról a korábbiakban kialakított nézeteket. Ebből a szempontból a déli oldalon végzett kutatások a legjelentősebbek. (1) B.VÁGÓ E., Alba Regia X, 1969, 166-69; XI, 1971, 109-19. (2) E helyen illő és szükséges köszönetet mondani a Dunaújvárosi Tanácsnak, amely bőkezű anyagi támogatása révén lehetővé teszi az új városrósz helyén volt Intercisa csaknem teljes feltárását. Az ásatást haláláig, 1970. június 18-ig B.Vágó Eszter vezette. Az ezt követő időszakban Bóna, István, Makkay János, M. Soós Ágnes és Topái Ju dit voltak azok, akik a fontos és halaszthatatlan munkát folytatták. E sorok írója augusztus 3-án kapcsolódott be ismét a feltárásokba. Az azóta eltelt időszakban is többen vettek részt az ásatásban : B. Horváth Jolán és Bóna István régészek, valamint Facsády Annamária és Héjj Csaba egyetemi hallgatók. Az 1970-71. évi ásatásokhoz cf., AÉrt. 1972, 25657, az 1972. évihez AÉrt. ? 1973 ? 264, Az I. szelvényt a porta principalis dextra-tól nyugatra, a nemrégiben ismertetett kósőrómai principia l3) keleti végével egy vonalban jelöltük ki. A már ismert helyzetben került elő a palánktábor betöltött árkának külső szólénél a kőtábor itt 90 cm magas alapfala, azon kívül pedig érintetlen állapotban az egymást követő árkok rétegeiül, ábra). Ezekben négy periódust lehetett elkülöníteni, melyek közül az első három nem jelent lényeges változást, a negyedik viszont igen, mert az addig 1 m széles bermát 6 m-esre növelték. Az utóbbi árok egy tegula-töredókekkel kirakott kemencét vágott át. Az egyik téglán LEG II AD bélyeg volt olvasható. Kutatóárkunkkal 17,5 m-re távolodtunk a fal külső vonalától, ebben a távolságban nem akadtunk kettős árok nyomára. II. szelvényünkben, mely B.Vágó Eszter korábbi metszetének megújításából és megnagyobbításával alakult ki, szintén nem akadtunk kettős árok nyomára, ш bár déli irányban csaknem 10 m-rel meghosszabbítottuk a korábbi árkot. A fal külső élétől 12,5 m-re távolodtunk el, de az igen jelentős szintkülönbség után is csak gödröket találtunk. Ebben a szelvényben a castellum 150 cm széles falát teljesen kiszedett állapotban lehet megfigyelni, ugyancsak a palánktábor árkának külső vonalában. (5) Mindkét szelvényben jól el lehetett különíteni a főfal megújításához tartozó rétegeket. A II. szelvényben csak a már meglevő kutatóárok falainak megnyesésére szorítkozhattunk. Feltűnő, hogy mind az I., mind a II. szelvényben a jelentős távolság ellenére teljesen azonos színű, vastagságii és minőségű rétegeződés mutatkozott a castellum falának belső oldalán. Az I. szelvény alapján lehetett a rétegek korát időhatárok közé szorítani: a IV. század első felében épült ház szintje alatt került elő a három egymást követő betöltési szint, melyeket vékony meszes csík választott el egymástól. A meszes csík a faltól 1 — 1,5 m-re mindkét szelvényben elvékonyodik illetve megszűnik, vagyis ezek a rétegek a főfal legkorábbi építésének és utóbb való kétszeri javításának maradványai. Korhatározó leletet csak a legfölső szint fölött találtunk: III. század végi érmeket. (3) B. VÁGÓ E., o. c, 111 - 12. (4) Ibid. (5) Ellentétben Barkóczi Lászlóval (Intercisa I, AHung, XXXIII, 1954, 17.), aki úgy találta, hogy ezen a részen a főfal fokozatosan eltávolodik a palánktábor árkától. 245
