Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.
egyetlen lándzsanév, amely talán a honfoglalás előtti időkből való. . . eredete még nincs tisztázva" 16 . Egykori jelentését elveszthette, mert a középkorban a nehéz, hosszúnyelű, zömökhegyű tornalándzsát nevezték így° 7) . Valószínűleg döfőlándzsa megnevezésére szolgált az ismeretlen eredetű, XV — XVI. sz.-i nyelvemlékeinkben gyakori kép szó (18) . A kopja elsősorban a lovasság szúrófegyvere volt <10) , neve aránylag késői átvétel valamelyik szláv nyelvből (20) , írott emlékeinkben a XV. sz.-ban jelent meg {21) . A kopja nyelére a vashegy alatt gyakran zászlócskát erősítettek, s mivel ilyen ábrázolást jóval korábbi időből is ismerünk (22) , felmerült nevének honfoglalás előtti török eredeztetése is (23) , ma az előbbi vélemény általános. A manapság közhasználatú lándzsa szavunk az olasz lancia átvétele <24> , forrásainkban a XIV. sz.-tól követhető (25) . Elsősorban a gyalogság szúró-döfő fegyverének megnevezésére szolgált (26) . A pika nagyméretű, nehéz szúrófegyver volt, nálunk a középkorban jelent meg (27) . Neve valószínűleg olasz jövevényszó nyelvünkben <28) . A fentiekből kitűnt, hogy a középkorban a hajítófegyver különféle változatait a cuca, dárda, dzsida, dzsirid, fentő és gerely szavakkal jelölték; a kelevéz, (16) GOMBOCZ Z., o. c, 427; BÁRCZI С, о. c, 168. (17) NAGY G.,-NEMES о. c, 145; MNyÉrtSz III, 812. (18) GOMBOCZ Z., o. c, 427; A XV. században tűnt fel: 1424: „Vno cuspide wlgo Kep vocato", 1448: „Quinque lanceas in wlgo kep" MOklSz 476; „Az hosszú élű kepékkel meg öklöldöztetvén . . .", „az louakat gyaknac kepeckel ..." MNyTSz II, 210. (19) MNyÉrtSz IV, 318. (20) GOMBOCZ Z., o. c, 426; BÁRCZI G., о. c, 170; KNIEZSA I., о. c, I, 279. (21) 1464: „Unam lanceam wlgo copia" MOklSz 318; MNyTSz II, 351. II, 351. (22) Ismeretlen lelőhelyű, valamint az anyikovi és a kulagisi csészék: I. A. ORBELI-K. V. TREVER, Szaszanidszkij metal. Moszkva 1935, T. 17, 20, 21; az Altaj vidéki sziklarajzok: H. APPELGRENKIVALO, Alt-altaische Kunstdenkmäler. Helsingfors 1931, fig. 81, 93, 312; a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának lovasábrázolása: J. HAMPEL, AlterthümerlII, 290, 292. (23) Nagy G. — Salamon F. nyomán — a török „kop" emelkedni igéből származtatta. NAGY G.-NEMES M., о. c, 214. 55. jegyz. (24) GOMBOCZ Z., o. c, 426; BÁRCZI G., о. c, 184. (25) 1384: „Clypeum vulgo pays dictum cum lancha", 1459: „Barnabam Lanczas" MOklSz 571-572. (26) MNyÉrtSz IV, 570. (27) A svájciaknál már a XIV. században megvan. A magyar pikások a XVI. században sajátos harcrendet alkottak. RAZIN, A hadművészet története. II, Budapest 1961, 391, 515. (28) Származhat a latin vagy a közép-itáliai „picea", vagy a velencei „pica", ugyanezen jelentésű szavakból. KÖRÖSI S., Olasz kölcsönszók. MNy 16, 1885, 66; ID, A magyar nyelvbeli olasz elemek. Fiume 1892, 34; KARINTHY F., Olasz jövevényszavaink. Budapest 1947, 41. kopja, lándzsa és a pika inkább szúrófegyvert jelentett. Többségük a Kárpát medencében átvett jövevényszó ; G о m b о с z Z. szerint a honfoglalás előtti korra csak a kelevéz szavunk keltezhető 029 \ esetleg az ismeretlen eredetű kép szavunkkal együtt. Legrégibb katonai műszavaink alán eredetűek (kard, vért), ilyen korú a bolgár — török : sereg, tömény (10 000 főből álló egység) szavunk is (30) . Csekély számuk azt bizonyítja, hogy az egykori katonai kifejezéseink zömét utóbb a szomszéd népektől átvett műszavakkal helyettesítettük. E folyamat bemutatására rendkívül alkalmas fegyverünk sokféle elnevezése, melyek többsége — mint láttuk — honfoglalás utáni kölcsönszó (31) . Átvételükre azért volt szükség, mert a nyugati harcmodor és fegyverzet elterjedésével sok új lándzsafajta jelent meg nálunk, jórészt olyanok — főleg a hajítófegyverek — melyeket a könnyűlovasság nem használt (32) . Az új nevek elterjedését az is megkönnyíthette, hogy a lándzsa — ezt szeretném dolgozatomban bebizonyítani — a magyarság temetkezési szertartásaiban is szerepet játszott, és ezért neve, néhány állatnevünkhöz vagy a vasművesség egyes kifejezéseihez hasonlóan a tabu fogalmak, tárgyak és személyek kategóriájába tartozhatott (33) . (29) Cf. 16. jegyz. (30) „A had szó a finnugor korban tudvalevően társadalmi értékű fogalom, jelentése nemzetség. Az íj, nyíl, tegez, lő — vadászati szavak. A ló, nyereg, ostor, szavak csupán a ló háziállatként való használatát bizonyítják, de nem a fejlett hadikultúrát. . " HÓMAN В., о. с, 342. (31) Ibid. 343. (32) Az orosz kurgánokból 47 hajítólándzsacsúcs került elő. Részletesen ismerteti. A. N. KIRPICSNYIKOV, Drevnyerusszkoje oruzsie. I —II, Moszkva 1966,11, 23 — 25; felosztásuk még megoldatlan: cf. A. F. MEDVEGYEV, Oruzsie Novgoroda Velikogo. MIA 65, 1959, 128; A. NADOLSKI, Studia nad uzbrojeniem Polskim w X, XI i XII. wieku. AArchUnivLodz 3, 1954, 56. Bár a honfoglaló magyarok hagyatékában talált nyílcsúcsformák mérete igen változó, közülük hajítólándzsát kiemelni nem lehet. A nyílcsúcsokat rendszerint egy csomóban — az egykori tegezben — találjuk a sírban, a 70 — 80 cm hosszú tegezbe viszont nem fért volna be a 120 — 150 cm hosszú hajítólándzsa. (33) BARTHA A., Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. TörtSzle 1, 1958, 325; BÁRCZI G., A magyar nyelv életrajza. Budapest 1963, 27 — 28. 82
