Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Szemle – Rundschau - Farkas Gábor: Az intenzív állattenyésztés kezdetei az előszállási uradalomban 1810–1815. Reflexiók Bodrog György: Tőkés gazdálkodás az előszállási uradalomban c. tanulmányára. X, 1969. p. 188–191.

ï AZ INTENZÍV ÁLLATTENYÉSZTÉS KEZDETEI AZ ELŐSZÁLLÁSI URADALOMBAN 1810 — 1815 Reflexiók. Bodrog György: „Tőkés gazdálkodás az előszállási uradalomban." (Agrártörténeti Szemle, 1966) с tanulmányára. A szerző a Fejér megyében fekvő zirci apátság tulajdonában levő előszállási uradalom gazdálkodását vizsgálja a múlt század nyolcvanas éveinek közepéig. Amint a tanulmány címe is jelzi, célja az volt, hogy a kapitalista termelési viszonyok kibontakozását, azok fejlődésének vizsgálatatát ennek az uradalomnak a keretében bemutassa. Előszállás azonban sajátos helyzetben volt, fejlődése némileg eltér a megyében levő más — egyházi és világi uradalmak fejlődésétől éppen a nagymérvű allodizálás kezdetéig, 1806-ig. Ez a vonása abból fakadt, hogy az apátság nem fordított kellő anyagi eszközöket az uradalom fejlesztésére a XVIII. század folyamán, elhanyagolta a telepítést, így a negyvenezerholdas latifundiumban csak lakatlan puszták találhatók a század legnagyobb részében. Az apátság az uradalmat legelőbérlet formájában hasznosította. Amikor az allodizálást az egész uradalomra ki akarták terjeszteni, éppen a korábbi állattenyésztési hagyományokra tudott csak intenzívebben támaszkodni, még akkor is, ha az elég korszerűtlenül hagyományozódott az uradalomra. A szerző megállapítja, hogy a XIX. század elején az uradalom jövedelmének legnagyobb részét éppen az állattenyésztésből nyerte, azonban — minthogy nem tartozik a vizsgált témakörébe — ezt a tőkefelhalmozódást leginkább elősegítő termelési ágat csak érinti. Ugyanakkor az állattenyésztés behatóbb vizsgálata azért sem hanyagolható el, mivel az extensiv termelői ágból lassan felgyülemlő tőkét fordította az apátság az uradalom intensiv művelési ágainak kialakítására. Ez az időszak pedig éppen a XIX. század első évtizedeire, közelebbről 1810—1815-re tehető. Fentebb említést nyert, hogy az uradalom a XVIII. század egészében legelőbérlet formájában hasznosította a nagykiterjedésű füves pusztáit. Már a török kiűzését követő időkben élénk, külterjes állattenyésztésnek vagyunk tanúi. A század elején a bérlők gulyái és számtalan nyájai legeltek és teleltek az uradalomban. A bérlők marhaáliásokat, szárnyékokat létesítettek, majd kutakat és tavakat ásattak itatás céljaira. A bérlőknek nem volt érdekük, hogy komolyabb épületeket és másjellegű beruházásokat vigyenek végbe a pusztákon. így valóban csak néhány bővizű pusztai kút létesítése fűződik nevükhöz. (Székesfehérvári Állami Levéltár, Acta Locorum, Előszállás, Herczegfalva.) A század elején nem volt tisztázva még az uradalom határvonala sem. Különösen elmosódott a török foglalás alatt elpusztult falvak és puszták határa. A XVIII. század eleji visszaemlékezések szerint a marhajárásának itt nem volt határa, a gulyát a pásztorok szabadon hajtották a „Sármelléktől egészen a Dunáig." (Ibid.) A komolyabb létesítmények a zirci apátsághoz fűződnek. Igaz, hogy ez kezdetben egészen jelentéktelen volt. Allodiális terület alig van a század elején az apátság kezében. Amit kihasítanak a hatalmas uradalomból, az is az állattenyésztéssel állt kapcsolatban. 1721-ben Zircről hajtották le az első apátsági tulajdonban levő állatokat Előszállásra, és ezek téli etetésének biztosítására 25 szekér szénát termő rétet alakítottak ki, amely természetesen a szükségletnek megfelelően gyarapodott. 1723ban allodiális állat a bérlők számtalan gulyái mellett még mindig elenyészően kevés. Mindössze 150 szarvasmarha és 60 ló található a pusztán uradalmi gondozásban. Ezeket sütővassal megbélyegezték, mert a bérlők és az uradalom között vita keletkezett egyes állatok hovatartozását illetően. Ugyanebben az esztendőben tágas istállókat, majd csűröket is emeltek, majd megkezdődött a pásztorok felfogadása, akik az egyre szaporodó állatállományra felügyeltek, gondozták őket a téli hónapokban. (Veszprémi Állami Levéltár, a zirci apátság gazdasági levéltára, valamint HORVÁTH C. K., Az előszállási uradalom története a XIX. század elejéig с kézirata.) A pásztorok mellett kevés bérest is találunk, akik az uradalomban kialakított szántóföldeket művelték. Az előszállási major körül ezután minden esztendőben egyre szaporodott a széna és szalmakazlak száma, amely az allodizálás kiterjesztésének volt a legbiztosabb jele. A fejlődést az egymást követő erélyes jószágigazgatók csak siettették, akiknek a tevékenységük nyomán az uradalom előszállási gazdasága kezdett felvirágzani. Ők is az állattenyésztés fejlesztését tekintették az elsődlegesnek. A ridegmarhatenyésztés mellett ők kezdték meg az istállózó állatnevelést, valamint tisztafajú juhtenyészetet honosítottak meg. Nem volt ismeretlen a göbölyhizlalás sem, évente kis számban erre is jutott a kis gazdaság erejéből. A század közepén már megszüntették a gabona vermelését, tágas csűröket építettek a gabona tárolására, ahol az őszi és téli időben is tudták a nyomtatást végezni. A század közepén emeltek egy nyolcvan férőhelyes istállót, további juhakolt, majd 1765-re felépítették az előszállási kastélyt is. Az 1763. évi jövedelemkimutatás szerint az állattenyésztésből származó összeg 3634 forint volt, ami a gabonatermesztésből származó jövedelmet sokszorosan felülmúlta. (Ibid.) A zirci apátság 1800 után tanító rend lett, megkapták a székesfehérvári rendházat, azonkívül iskolát tartott fenn. Az apátság, valamint az iskolák ellátása magas jövedelmet igényelt, amelyet a korábbi extensiv termelési eljárásokkal nem lehetett megszerezni. Ekkor kezdték a termelési eljárásokat is korszerűbbé tenni, igyekeztek több munkaerőt szerezni. Ezekben az időkben telepítették Herczegfalvát, ahová 120 családot vittek, de ezek a munkaerőszükségletet korántsem fedezték. (FARKAS G., Az előszállási uradalom munkaerőellátottsága a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején, Alba Regia, 4/5, 1963/64, 147—153. A tanulmányban részletesen kifejti a szerző Herczegfalva község betelepítését.) A fokozatosan házi kezelésbe kerülő 188