Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Salamon Konrád: Adalékok a Fejér megyei községi direktóriumok történetéhez (1919). X, 1969. p. 139–143.

monlevok a megyétől kértek magyarázatot és egy elvtárs kiküldését, „mert a nép nyugtalan, hogy miért kell új választás mikor nálunk a legnagyobb rend van."

20 De ekkor már a szocialisták az erősebbek és július 20-án megtartották az új választást ami a legnagyobb rendben folyt le. A község szocialista-kommunistái tehát nem egész két hónap alatt kisebbségből többséggé fejlődtek s kezükbe vették a falu életének irányítását annak ellenére, hogy a volt munkástanács „a kommunista érzelmű proletárokat mint személyeket gyűlöltette meg a község lakosai által... és ... a nem elég öntudatos proletárokat is elszakították a diktatúrától."

21 Az újonnan megválasztott direktóriumoknak rengeteg nehézséget kellett leküzdeni. A hivatalos ügyintézésben járatlanok voltak, a régi aparátus képviselői pedig nagyon sok esetben megtagadták a munkát, de ha nem, akkor is mindig szemmel kellett őket tartani. Ritka kivétel a sárszentmihályi jegyző, akihez ragaszkodott a direktórium, mivel munkáját mindig szorgalommal látta el s az egész község osztatlan megelégedésére törtötte be.

22 De íme a tipikus esetek: a sárkeresztúri vezető jegyző lemondott.

23 A váli jegyző hivatalát minden átadás nélkül elhagyta. A százhalombattai jegyző minden bejelentés nélkül eltávozott és a községi pénzt is magával vitte. Ugyancsak elhagyta hivatalát az etyeki, diósdi, kajászószentpéteri, csabdi és mányi jegyző is.

24 És hogy mennyire nem valamiféle terror kényszerítette e lépésre őket, arra álljon itt bizonyítékul az adonyi főszolgabíró esete, aki május végén kijelentette, hogy az ő asztalára semmiféle aktát ne tegyenek, mert nem fog dolgozni. A járási politikai megbízott két ízben is felkérte, hogy dolgozzon, de továbbra is nemet mondott. Mindezt hat hétig elnézték, s mivel a megyétől nem jött semmiféle intézkedés, végül is kénytelenek voltak hivatalából elbocsátani.

25 Ehhez a megyei direktórium elnöke is hozzájárult.

26 De a főszolgabíró erre a kezelő orvosával benyújtatott egy igazolást, miszerint ő nagyfokú ideggyengeségben szenved és három hónapi teljes pihenésre van szüksége.

27 Mi sem természetesebb, minthogy a direktórium az orvosi igazolás alapján az elbocsátást megváltoztatta, és a főszolgabírónak fáradt idegei pihentetésére hat heti szabadságot engedélyezett.

28 És most olvassunk bele a vértesácsai direktórium napidíj kérelmébe: „... mivel hivatali elfoglaltságuk miatt nem tudnak dolgozni és napszámos emberek lévén nincs megélhetésük... legalább a napszámnak megfelelő napi 25 koronát kiutalni szíveskedjenek."

29 A direktóriumok jó munkavégzésének egyik alapfeltétele volt a hírközlés, a tájékoztatás pontos megszervezése. Nem egy helyről panaszolták, hogy nem érkezik időben a posta — hetente csak egyszer — így a rendeletekről nem értesülnek időben és a népnek semmiféle tanáccsal szolgálni nem tudnak. Problémát okozott, hogy a kormányzó Tanács rendeletei az újságban megjelenéskor azonnal végrehajtandók-e, vagy meg kell várni a felsőbb hatóságoktól érkező utasítást. Több község kérte azt is, hogy hivatalos helyiségeibe vezesség be a telefont, mert „különösen most 20 ibid. 1919-3662 sz. 2i ibid. 1919-1111 sz. Százhalombatta 22 ibid. 1919-1474 sz. 23 ibid. 1919-2077 sz. 2" FML Megyei Direktórium iratai 1919-2709 sz. 2

sibid. 1919-3047 sz. 26 ibid. 1919-3221 sz. 27 ibid. 1919-3047 sz. 28 ibid. 1919-3656 sz. 29 ibid. 1919-1110 sz. égető szükségünk volna rá." Nehézségek adódtak a rossz közlekedési viszonyok miatt is, nem tudtak megfelelő kapcsolatot tartani a megyeszékhellyel, mert az 50—60 km távolságot lovaskocsival kellett megtenniük, ha valamely hivatalos ügyben oda akartak utazni. Az adófizetés eltörlése következtében a községek pénztárai kiürültek, nem tudták fedezni a szükséges kiadásokat. A Megyei Intéző Bizottság utalt ki járásonként egy bizonyos összeget; meghagyva, hogy ebből elsősorban a személyi kiadások és díjak fizetendők.

30 A községek direktóriumait vizsgálva azt láthatjuk, hogy működésük központjában a közellátási kérdések álltak. Ez természetes, hisz a legfontosabb problémát az éhező nép eltartása jelentette. És ezt nem lehetett csak rekvirálásokkal megoldani. A termés betakarítása és az új termés biztosítása, tehát a mezőgazdasági munkák elvégzése létkérdés volt. A májusban tartott lósorozások több helyütt panaszra és tiltakozásra kényszerítették a direktóriumokat, mert „olyan szegény ember lovát is elvitték, akinek nem maradt több..." és így sem a termésért, sem a község nyugalmáért nem tudnak felelőséget vállalni.

31 Azt javasolták, hogy a megyében állomásozó huszárok lovait adják ki mezőgazdasági munkára úgy a szövetkezeteknek mint a megszorult kisgazdáknak. „A nyugalom fenntartása és a károk elkerülése végett ez szükséges."

32 A Belügyi Népbiztosságot arra kérték, hogy továbbra is engedje meg a gabonabehordás évszázados formáját kinek kinek a saját szérűjére s ne kötelezzék a közös szérűk kialakítását, mert ez nagy felzúdulást vált ki s csak a munkavégzést hátráltatja.

33 A mezőgazdasági káderprobléma pedig már akkor is így jelentkezett: „olyan embereket küldjenek falura, akik nem keresztelik a mohart zabra és a zabot kölesre, mert ez a földmunkások között hangulatot kelt."

34 Nagy munkát jelentettek a rekvirálsok és a rekvirálási jegyzékek elkészítései. Az adonyi járásban ez utóbbii csak két község csinálta meg helyesen, a többiben újra kellett kezdeni a munkát mert „sem a készletet, sem a felesleget nem tüntették fel rajtuk." Ennek oka volt az is, hogy a gazdaságok felett nem rendelkeztek a direktóriumok megfelelő felügyelettel s nem tudták felderíteni a meglevő készleteket. Ezért elhatározták, hogy községenként kijelölnek egy-egy gazdasági ellenőrt. De az is előfordult, hogy maga a direktórium szabotálta a rekvirálásokat, mert a vezetésben résztvevő módosabb gazdáknak ez volt az érdeke.

35 Külön gondot jelentettek a direktóriumoknak a szocializált gazdaságok, mert ezek vezetői továbbra is a volt intézők és gazdatisztek maradtak. Hogy mimódon, arra lássuk példaképp a magyaralmási esetet, ahol a volt intézőt azzal a feltétellel nevezte ki a központ gazdasági biztosnak, ha a cselédség is bizalmat szavaz neki. Erre összehívatta a cselédséget és bizalmat szavaztatott magának. Természetesen senki sem mert ellene szavazni. Az ügy ezzel le is zárult volna, ha a helyi szocialista párt két tanító-vezetőjének nem szúr szemet e gyanúsan nagy egyetértés. Új szavazást rendeltek el s ezen személyesen elnököltek. Eredmény : néhány kivételével mindenki az intéző ellen szavazott. Ezek után a szocialista párt elnöke Budapestre utazott, hogy az ottani so ibid. 1919-1220, 1433, 1110, 1348 sz. 31 ibid. 1919-2387 sz. 32 ibid. 1919. VII. 11. jelzetlen 33 ibid. 1919-4119 sz. 3Mbid. 1919-3564 sz. 35 ibid. 1919-3221 sz. 141