Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Salamon Konrád: Adalékok a Fejér megyei községi direktóriumok történetéhez (1919). X, 1969. p. 139–143.

kinevezésnek utána járón, de az illetékesek — akikre az intéző hivatkozott — semmit sem tudtak az ügyről. Azonban mire a jó hírrel hazaért, az intéző megint újraszavaztatta a cselédséget s ezek ismét bizalmat szavaztak neki dacára annak, hogy egy héttel azelőtt leszavazták.''

6 S hogy az efféle intézők további működéséről képet kapjunk, arra lássunk két jegyzőkönyv-részietet : „A termelő szövetkezetek intéző-i, felügyelői pazarlásokat visznek véghez, vendégeket tartanak, kocsikáznak, az élelmiszerből annyit használnak fel, amennyi jólesik. Nem ismerik el a bizalmi férfiakat, sőt az is előfordult, hogy a felügyelő lemondatta a bizalmit, mert tiltakozott a fentiek ellen." „... nem törődnek az ország érdekeivel, hogy Budapest éhen hal, sőt azt akarják. Sok disznót levágnak, de a hús nagy része eltűnik. A magtáraknál nincs semmi nyilvántartva. Száz és száz liter megromlott tejet öntöznek ki és a cselédség ezt mind végig nézi és még helyesli a tekintetes kasznár úr munkáját."

37 A szocialista termelő szövetkezetek nem éppen szocialista vezetőinek az volt az érdekük, hogy minél jobban függetlenítsék magukat a direktóriumoktól. Kínosan ügyeltek arra, hogy munkájukba bármilyen formában is beavatkozzanak. S ha a direktórium valamely kéréssel vagy követeléssel fordult hozzájuk, azonnal a megyei központjuknál kerestek segítséget s rendszerint kaptak is. Különös eréllyel tiltakoztak a rekvirálások miatt, okosan hivatkozva az általuk csak fedezékként használt, de komolyan nem vett érvekre, hogy pl. „a készlet a gazdasági arató munkások szükségleteire van fenntartva" stb.

38 Az ellentétek olyan méretűvé váltak, hogy a pákozdi direktórium lemondott, „mert nincs beleszólásunk a községhez tartozó gazdaságok vezetésébe illetve ezek ellenőrzésébe. Sok esetben oly rendeletek végrehajtása, amelyek a falusi intéző bizottságok hatáskörébe tartoznának, most a kerületi főintézőhöz kerülnek."

39 Érdekes problémát jelentett a forradalmi naivitás szülte szesztilalom betartatása. Szigorú utasításba adták, hogy még a menyegzőkön sem szabad „semmiféle szesz fogyasztását megtűrni."

40 De ha meg is szüntették a szesz árusítását, mit lehetett tenni a borosgazdákkal, hogy ne igyák saját termésüket? A — ha nekem nem, akkor másnak se lehessen jogos elve azonban erre is talált volna megoldást; mint azt a velencei direktórium levelében olvashatjuk: „A község proletárjai között elkeseredést szül, hogy szesztilalom lévén ők italhoz nem juthatnak, mivel a kocsmák zárva vannak, ugyanakkor a bortermelő gazdák ihatják saját bortermésüket." Kérdik: van-e joguk lepecsételni a borkészleteket, mert ezt ők szívesen megteszik.

41 A direktóriumi munka örökös visszatérő gondja volt a közellátás, közélelmezés hiányossága. Súlyosságukra jellemző, „hogy a köznyugalom a zsír hiány miatt annyira izgatott, hogy a direktórium helyzete csaknem tarthatatlanná válik."

42 Sok helyen vált az elégedetlenség fölösleges forrásává az is, hogy a rekvirált gabonát nem tudták időben elszállítani a községekből és a szűkölködők szeme előtt állt hosszú hetekig a magtárakban és malmokban felhalmozott készlet. Gondot okozott a fehér pénz is, mert nem akar•чв ibid. 1919 — 111 sz. Magyaralmás «ibid. 1919-3546 sz. 38 ibid. 1919-3678 sz. за ibid. 1919-2603 sz. «ibid. 1919-722 sz. «ibid. 1919-895 sz. «ibid. 1919-1482 sz. ták elfogadni „sem Székesfehérváron, sem másutt sem a községekben."

43 A bicskei direktórium egy tagja is kényszervágott marhájának húsáért csak kék pénzt fogadott el. „Erre a direktórium közbe akart lépni, de mire a vörös őrök odaértek a hús elfogyott. Hibát annyiban követett el a községi direktórium, hogy nem foganatosított eljárást Posvaival szemben tán azért, mert ő is tagja a munkástanácsnak." így a megye utasítására indult meg a forradalmi törvényszéki eljárás.

44 Nehéz munka, sokoldalú tevékenység bontakozik ki előttünk Fejér megye községi direktóriumait vizsgálva. Tiszteletet ébresztenek a tények, hogy e rengeteg baj, sérelem és nyomorúság ellenére is helytálltak, s a rájuk bízott feladatot — ha néha hiányosan is, de végrehajtották e sokszor tanulatlan, ám a forradalom iskoláját eredménnyel járó munkások, parasztok, kisemberek. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy egyes direktóriumok működése sok kívánni valót hagyott maga után. Különösen érezhetővé vált ez a Vörös Hadsereg román fronton elszenvedett vereségét követően, mint azt a móri járási intéző bizottság július 31-én kelt levele is bizonyítja. „Szomorúan állapítom meg, hogy a községek "intéző bizottságai közül csakis a bodajki és a magyaralmási intéző bizottság működik úgy, mint ahogyan azt a tanácskormány szelleme megkívánja. A legtöbb intéző bizottság a se hideg, se meleg politikával, nemtörődömséggel, az eléje kerülő ügyek el nem intézésével tüntet. Felhívom az összes intéző bizottságokat, hogy a tanácskormány és ennek szervei által kiadott rendeleteket szorgalmasan áttanulmányozva, azokat végrehajtsa. Szakítsanak az intéző bizottságokban ülő elvtársak az eddigi meggyőződéstelen politikájukkal, és ha a megjelent rendeleteket bárki is fumigálná vagy azoknak eleget tenni vonakodna, jelentsék hozzám, hogy ilyen ügyekben megtorlással élhessek. Különösen felhívom az intéző bizottságok figyelmét az aratás és cséplés körüli előírt teendők pontos betartására.. ."

45 Az említett hiányosságok oka abban kereshető, hogy egyes—különösen a módosabb—községek élén a tanácshatalom idején is, részben megmaradtak a volt képviselő testületi tagok, ugyanakkor az újonnan megválasztott gazdák sem tették magukévá a proletárállam célkitűzéseit. Természetesen arról sem feledkezhetünk meg a községi direktóriumok nem mindig harcos, forradalmi tevékenységének értékelésénél, hogy itt már konkrétan tükröződik a Tanácsköztársaság elhibázott parasztpolitikájának az „eredménye". Az áprilisi választások idején tapasztalt nagy politikai aktivitást—amelynek iránya igaz, nem mindig a proletárhatalom felé mutatott—lassan lehűtötték az olyan esetek, mint a helyükön maradt uradalmi intézők garázdálkodásai, a közös szérűt szorgalmazó utasítgatások, de főképp a földosztás elmaradása. Ám e dokumentum azt is mutatja, hogy még az utolsó napon is azon fáradoztak a járás vezetői—

s velük együtt a direktóriumok nagyobb fele, hogy munkájukat minél jobban és szervezettebben végezzék. Végül is megállapíthatjuk, hogy a tárgyalt községi direktóriumok képesek voltak—ha hibákkal is—feladatukat ellátni s nem rajtuk, nem a belső gyengeségen múlott, hogy a tanácshatalom csak 133 napig állhatott fenn, hanem a külső katonai beavatkozáson. Salamon Konrád «a ibid. 1919-2545 sz. «ibid. 1919-3484 sz. « ibid. 1919-4131 sz. 142