Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Salamon Konrád: Adalékok a Fejér megyei községi direktóriumok történetéhez (1919). X, 1969. p. 139–143.

tozó hét puszta lakossága oly gyorsan nem lett volna értesíthető és így azon kb. 600 választó nem vehetett volna részt.

8 Kalózon viszont megtartották a választást — a több kálozi proletár aláírású levelet idézve — „a nép egyes rétegeinek teljes kihagyásával, jó részben a lakosság kívánsága és akarata ellen a községben levő egyik érdekcsoport akarata szerint... Nem hívták meg a puszták alkalmazottait."

9 Sőt — folytatják a levélben — a választás előtt a község egy más pontján tartott gyűlésen a lakosságot fenyegetéssel félemlítették meg, hogy véleményét ne merje nyilvánítani. A gyűlés fő szereplői apa és fia voltak, a jelölést ők ketten végezték érdektársaikkal, és igyekeztek mások előtérbe tolásával a nép választottait az utolsó helyre szorítani. Erőszakkal azonos neveket felcseréltek s nem azt jelentették ki megválasztottnak, akit a nép akart. így régi „proletár szocialistákat is" kibuktattak. Új választást kértek, mert véleményük szerint ez nem alkalmas a rend megszilárdítására.

10 E levél megírásában még a személyi ellentétek játszották a fő szerepet, Tácon viszont már pártközi ellentétekkel találkozunk, mivel a választáson csak azokat engedték szavazni, akik a „szocialista pártra szavaztak." A helyi kisgazdák e sérelmükre a megyénél kerestek orvoslást. Válasz: a kisgazdáknak a proletár diktatúra támogatói közt van a helyük.

11 Ez elvben igaz, de ha a kisgazdák itt a diktatúra támogatói lettek volna, akkor miért nem engedték szavazni őket. Ámbár az is lehetséges, hogy a szocialisták túlkapásáról van szó. Kellő adatok hiányában ezt már nehéz kibogozni. Mindenesetre a kisgazda és szocialista ellentétek, villongások gyakori velejárói voltak a községek politikai életének, s nem vitatható, hogy a szocialisták képviselték a haladóbb álláspontot. Azonban többször megesett, hogy nem agitációval, hanem hatalmi szóval hallgattatták el olyanok véleményét is, akiknek megnyeréséhez az előbbi módszer is elegendőnek bizonyult volna. Ezzel a maguk ellenségévé tettek sok lehető szövetségest is. Adminisztratív intézkedéseik a még nem szervezett proletárokat is sújtották. Soponyán pl. csak azokat engedték szavazni, akik „tagsági könyvvel rendelkeztek. így sok proletár lett szavazatától megfosztva." E panaszos levelet 107-en írták alá.

12 Pázmándról 21 panaszos helytelenítette a választás lebonyolítását. „Mi csak igazságra szólítottuk fel őket, hogy üres papírt adjanak ki és minden elvtárs a maga belátása szerint adja le a szavazatát." Ezt nem teljesítették és a maguk jelöltjeit kényszerítették megválasztani. Az ügyet kivizsgálta a járási politikai megbízott megállapítván, hogy szabálytalanság nem történt, csupán néhány ember hiúsága okozta a zavart, de már megbékéltek a kedélyek.

13 Hasonló eset történt Sárkeresztúron is, ahonnan 28-an emeltek panaszt a választás miatt, mert azon a községi direktórium tagjai elnököltek, „és ők maguk nevezték ki a szavazatszedő bizottsági tagokat. A szavazatra menőknek csak a direktórium által nyomtatott lapon lehetett szavazatot leadnia és akinek a községház gangján a nyomtatott lapot a kezébe adták, azt a gangról ki nem engedték, azt a szavazó szobába küldték, aminek következtében a nyomtatott cédulán lévőkről meg sem győződhettek, a lakosság legnagyobb része által kézzel írt szavazó lapokat nem fogad' ibid. 1919-766 sz. »ibid. 1919-983 sz. 10 ibid. "ibid. 1919-1227 sz. "ibid. 1919-1004 sz. "ibid. 1919-2493 sz. ták el, sem arra időt nem adtak, hogy a nyomtatott szavazó lapot tetszésük szerint javították volna. A választó község tíz tagú küldöttsége bement a választási szobába és kérdezték, hogy ki a választás elnöke, mire kijelentették, hogy a választást a községi direktórium végzi. A kirendelt járási népbiztos elnökletét mellőzték. Az elnöki teendők elvégzésével olyan egyént bízott meg a direktórium, aki a beválasztottak névsorában is szerepelt."

14 E túlzottan megszervezett, korlátok közé szorított választások ellenszenvet váltottak ki a szavazók egy részéből, de magából a proletariátusból is mert úgy érezték, hogy e biztonsági korlátozások a forradalomtól kapott jogaikban sújtják őket. Azonban nemcsak ilyen, hanem teljesen ellentétes példákkal is találkozhatunk. Veréb község proletárjainak egy része azt állította, hogy „reakciósok vannak a diktatúra élén és a 12 személyből álló tanács tagjai ismét reakciósok. Mi proletárok vagyunk százan és a reakciósok vannak 250-en és a szavazásnál elnyomták a proletárokat. Mert mindenki szavazhatott, holott mi proletárok a pártszervezetben elhatároztuk, hogy csakis igazolvánnyal lehet szavazni..." A járási vizsgálat azonban megállapította, hogy szabálytalanság nem történt, s az értelmi szerzők is visszavonták vádjukat.

15 Hasonló panaszt nyújtottak be néhányan a kajászószentpéteri munkástanácsválasztás ellen is, de a kivizsgálás megállapítása szerint szabálytalanság itt sem történt és a 15 tagú tanácsban 10 nincstelen-található. Egyébként pedig „a panaszt tevő elvtárs büntetett előéletű és nem megbízható" — olvasható a jelentésben, ezért a helyi szervezet ki is közösítette magából.

16 Szinte ugyan ez a történet játszódott le Érden is. Ezekben az esetekben tehát — az előzőekkel ellentétben — épp a korlátozásokat hiányolták, azt tartották helytelennek, hogy mindenki szavazhatott. Az események legfontosabb tanulsága — s egyben a forradalomnak is eredménye — az, hogy a tömegek politikai aktivtiása rendkívüli módon megnőtt. Mindenki hallatni akarta a szavát, mindenkit érdekelt a közérdek, mert megértették — s nagyon gyorsan, hogy sorsuk irányítóivá váltak. A lényeg ez. Az egymásközti viták, ellentétek sőt veszekedések pedig ennek természetes velejárói s egyben a továbbfejlődés lehetőségének is feltételei. így formálódott a helyzet Százhalombattán is. A választáson a kisgazdák vezetője lett a direktóriumelnök, mire a Szocialista Párt kifogással élt, „mert a munkásosztály nem érvényesítheti jogát... és én mint a párt elnöke kijelenthetem, hogy ha nem dől el a munkások oldalára a választás, akkor pótválasztást kérünk és a munkásság mégis érvényesülni fog. De a választás kiküldött és karhatalom nélkül nem ejthető meg, mert a kisgazdák erősek és szervezettek."

17 Ezt bizonyítja az is, hogy nem tudták az ügyet dűlőre vinni és május 22-én az ellenfelek megegyeztek mondván: „minden ember karöltve hajtsa végre a Kormányzótanács rendeleteit."

18 A békesség azonban nem tartott sokáig. Július 13-án a járási politikai megbízott vezetésével Százhalombattán elhatározták, hogy új választásokat tartanak mivel „a múltban megválasztott munkástanácsba olyanok is bejutottak, akik nem voltak a pártszervezetbe beiratkozva."

19 A hatal14 ibid. 1919-1111 sz. Sárkeresztur 15 ibid. Veréb 16 ibid. Kajászószentpéter 17 ibid. Százhalombatta « ibid. 19 ibid. S