Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

lel, hogy abból a község köteles kiegészíteni a református lelkész javadalmi földjeit 16 holdról 24-re, valamint a tanító javadalmazását szolgáló 11 holdat 17-re. Ebből a 20 és 1/4 hold legelőterületből tehát 14 hold nem a jobbágyság legelőjét gyarapította. Megállapodás született a tagosítás menetében is. Ennek során az úrbéres földekből 352 hold kicserélésére került sor. A darudellői három dűlőrész helyett öt dűlőt kapott a helység, amellyel természetesen a holdak száma nem gyarapodott. Megkapták a györkönyi legelőredűlőt (191 hold), azután 81 holdat a györkönyi legelőből, amelyet szántóföldi minőségűnek nyilvánítottak, az urasági rétből és a szérűskerti dűlőből 56 és fél holdat, a 18 holdat kitevő Nótárius és Csordás völgyet, valamint a simontornyai út menti kender és káposztásföldeket, 5 holdnyi terjedelemmel. A kisházasok legelőterületét és a káposztásföldjeiket külön mérték ki, a temető és a szilasi út közötti legelőből. A zsellérlegelő a telekesjobbágyok legelőitől eddig is elkülönítve volt, és a malomgáton túli területen feküdt. Megkapta a falu a malomfejen túli tisztást is, de hangsúlyozta az uradalom, hogy ha a tavat lecsapolnák és ebből a falunak kára származnék, akkor azt ne róják fel az uradalom rovására és a falu kártérítést se követeljen.

85 A telekkönyv 1863-ban elkészült.

86 Ez alapján megállapítható, hogy a jobbágyfelszabadítás eredményeként a falu határából 1986 hold került paraszti kézre, s az uradalomnak 1302 hold birtokrész maradt vissza. Igen alacsonyszintű volt a kishazas családok anyagi helyzete. Ezek 11 beltelken éltek, de a családok száma 22 volt. Szántóföldjeik, réti területeik és a közös legelőben levő ingatlanaik összesen nem haladták meg a 30 holdat. Igar lakosságának zöme törpeés kisbirtokkal rendelkező gazda lett. A három korábbi nem úrbéres zsellér teljesen vagyontalan, hiszen a zselléreket megillető részből nem kaphattak ingatlanokat. Csupán beitelkeik voltak. Két család egy 46 négyszögöles házhelyen élt, míg egy korábbi lakónak 38 n.öl területű telken állott a viskója.

87 A zsellércsaládok, de a törpebirtokosok is megélhetésüket a szomszédos uradalmakban keresték, mivel a faluban nem volt elegendő föld, de nem alakult ki a gazdagparasztságnak egy olyan rétege sem, amely ezeknek állandó foglalkozási lehetőséget biztosíthatott volna. Az úrbéri elkülönítés esztendejében a református egyház népességösszeírást végzett a faluban. Ez a lakosság egészére kiterjedt, tekintet nélkül felekezeti hovatartozandóságukra. A faluban 595 személy lakott, akik zömükben reformátusok voltak. A katolikus vallást csak 60-an követték, s feljegyeztek még 9 zsidót is.

88 Az 1869. évi népszámlálás már 716 főt talált Igaron, de népesek a külterületi lakott helyek is. Kisdádon 42, Nagydádon 147, Vámon pedig 303 fő lakott.

89 Az úrbéri elkülönítés után Igaron és pusztáin a kapitalista fejlődés törvényszerűségei hatottak. Ennek vizsgálata egy következő tanulmány feladata lesz. Farkas Gábor ««Ibid. 8e SzL. Telekkönyv 1863 (Alispáni úrbéri bíróság iratai) 87 Ibid. 88 SzL. Acta locorum. *» Ibid. m