Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

amely után a Vörös örökösöknek, Rudnyánszkyné földesasszonynak és osztályosának teljesítenek úrbéri szolgáltatásokat.

68 Az 1847—1848 évi összeírás szerint a faluban 6 egész, 12 háromnegyed, 35 fél, és 5 negyedtelkes jobbágygazdaság volt. Ezeknek összesen 834 hold szántóföldjük, 423 hold rétjük és 31 hold káposztásföldjük volt. Adót fizettek 90 lakóház és 107 igásló után. 1847-ben királyi adóra fizettek 466 forintot, a honi adó pedig 415 forint volt.

69 Az összeírásból kiviláglik a jobbágyság anyagi helyzete is. Ez a tény a feudalizmus utolsó időszakában azért érdekes, mert ezzel a telekállománnyal, valamint anyagi erővel történt meg a jobbágyság felszabadulása is. Sőt az úrbéri elkülönítések alkalmával az utolsó esztendők telek állományát vették alapul, valamint az ezek után szolgáltatott terheket. Az egésztelkes Kis Jánosnak a vagyona a következőkből állott: 1 háza, 24 hold földje, 12 kaszás rétje volt, valamint 50 négyszögöl káposztás föld tartozott még a telekállományhoz. Meg kell még jegyezni, hogy a közös legelőn négy állatot tartott, volt még 2 igás lova és 2 ökre. Ebben az évben 23 forint és 45 krajcár királyi adót fizetett. A féltelkes Kerti Jánosnak 12 hold szántóföldje, 6 kaszás rétje, 2 igáslova és 1 másodosztályúnak minősített háza volt. Kerti János adója 12 forint 94 krajcár. A zsellérsorban élő Nagy Pálnak egy harmadosztályba sorolt háza volt, de igásállatai nem voltak.

70 Ebben az esztendőben 1 forint 62 krajcár adót fizetett. Az igari lakosság is szabadulni akart a jobbágyi kötöttségektől. Nagy hatással voltak rá a reformkorszak ellenzékének nézetei, amelyek megvalósulásával sorsának változását várta. Az úrbéri pert, amely még korántsem a szabadulást jelentette volna számukra, a földesúr ellenállása következtében 1848 tavaszán sem kezdték meg. Éppen ezért az ellentétek sokkal érzékenyebben vetődtek fel Igaron, mint a megye más helységeiben. Már 1847-ben a helybeli lelkész és a tanító írtak kérvényt a vármegyéhez, amelyben nemcsak a legelőelkülönítés kérdését vetették fel, hanem valamennyi jobbágyi függőség felszámolását kérték. A szántók és rétek, valamint minden más jobbágyi haszonvétel sorsáról kívánnak tárgyalni az úrbéri perben, — hangoztatták a levélírók. A jobbágytelkek függőségének megszüntetését azzal kívánták elérni, hogy a szántókat és a réteket tagosítják. Végül megjegyzik a kérvény írói, hogy ezzel az intézkedéssel a jobbágyok sorsa javul, de az uradalom nem károsodik.

71 Az úrbéres viszonyok felszámolása Az ország jobbágylakossága az 1848. évi márciusi eseményeket az úrbéres viszonyok felszámolása oldaláról szemlélte. Az áprilisi törvényeknek Igaron is nagy hatásuk volt, hiszen a majdnem három évtizede óhajtott elkülönítést, és vele együtt valamennyi jobbágyi függést, véglegesen rendezni kívánták. Ehhez most államhatalmi segítséget és támogatást vártak. 1848. május 28-án a kormányt keresték fel levelükkel, amelyben kérték, hogy az uradalommal 28 esztendeje folytatott viszályuknak a kormány vessen véget, és a legelőelkülönítést hajtassa végre.

72 Levelükből kicseng б» SzL. Úrbéri Törvényszék irata, 1855. évi felvétel. 69 SzL. Acta locorum. то Ibid. nibid. 1847. « SzL. Bizottmányi iratok 1848-634. sz. 3. k. a kormány iránti bizalom. Nagy reményekkel várják az áprilisi törvények rájuk nézve fontos pontjainak megvalósulását .... „most, amidőn nemzetünk-, s az emberiség nemtői szabadságot eszközlöttek számunkra, s tudjuk, hogy vágynak törvényt és igazságot szolgáltató fő kormányosaink, kik pártolják a szegény, eddig nyomatott ügyét, egész bizodalommal, polgári alázatossággal folyamodunk tisztelt uraságoknak igazságot pártoló kegyes színei elébe, hogy méltóztassék... ügyünket megvizsgáltatni, és ha az igazsággal megegyez, ... bennünket a tőlünk elvett birtokainkba visszahelyeztetni, a legelőt és rétet visszaadni, az erőszakkal kicsikart osztálylevelet pedig bíróilag semmisítsék meg."

7,i Az igari jobbágyok peres ügyét ezután az igazságügyi kormányzat is szorgalmazta. A megyei bizottmány lépéseket tett annak érdekében, hogy a pert megkezdjék. Az áprilisi törvények az úriszéket megszüntették, és annak jogkörét a megyei törvényszékekre ruházták. Ennek megfelelően az igariak peres ügyeit is Székesfehérváron kellett volna letárgyalni. Csakhogy a földesúr hatalma most is nagyobbnak bizonyult a jobbágyokénál, így a megyei törvényszék elé ügyük a forradalmas időkben nem is került. Időközben az úriszék elé viendő ügyek megszaporodtak Igaron, de ott nem tárgyalhatták ezeket, mivel hosszú ideje nem is tartották azt meg. Amikor a megyei bizottmány elrendelte, hogy az úriszéki iratokat a megyei törvényszékre vigyék, akkor Nagy Lajos, az igari uradalom ügyvédje tiltakozott emiatt, mondván, hogy az úriszéken számtalan befejezetlen ügy van, és mindaddig, amíg ezek el nem intéződnek, az iratokat nem tudja a megyei székhelyre vitetni.

74 Csak ősszel, a megyei bizottmány újabb utasítására kerültek az úriszéki ügyek a törvényszékre. Ehhez bizonyára hozzájárultak a környéken és a faluban is lejátszódó 1848 szeptember végi, október elejei események. A horvát csapat közeledtének hírére Igaron is nagy népmozgalom volt. Az ozorai lefegyverzésben a népfelkelők között dádiak, igariak és vámpusztaiak is résztvettek.

75 (A horvátok lefegyverzése Ozorának a Dád puszta felé eső részén történt.) A forradalom és szabadságharc időszakában a megyei bizottmánynak a falu bírája és jegyzője is tagja volt.

76 így a lakosok elsőkézből értesülhettek a legfontosabb eseményekről: az újoncozásról, a népképviseleti választásokról, valamint az adózásról is. A volt jobbágyok az újoncok felszerelésére megajánlott adóból a 34 és 3/4-d telek után, amely 1390 hold földet foglalt magába, 34 forint és 75 dénárt fizettek. Ugyanekkor az igari uradalom, amely 2722 hold volt, 68 forint és 5 dénárt, a dádi uradalom pedig a 2700 holdas birtoka után 67 forint és 50 dénárt fizetett újoncozási adó fejében.

77 A szabadságharccá fejlődött forradalom idején az elkülönítés ügyében Székesfehérváron előrehaladás nem történhetett, hiszen időközben négy hónapig osztrák megszállás alatt volt a megyeszékhely is. Az elkülönítésre csak az 1853. évi úrbéri pátens nyomán került sor. 1856. július 18-án Igar helység bírája, Kiss István, a falu földesurai ellen keresetlevelet adott be a Szekszárdi cs. kir. Úrbéri Törvényszéken.

78 A keresetlevél 73/Ш. •aibid. 7 k. 1848-1369. sz. 75 SzL. Acta locorum. 7в SzL. Bizottmányi iratok 1848-358. sz. 77 Ibid. 1849—256 sz. (Újoncozási Bizottmány iratai, 3. k.) 78 Igart és pusztáit a szabadságharc leverése után az abszolutista kormányza Tolna megyéhez csatolta. 133