Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

úrbéres terhekről. Most nyomát sem találni a hosszúfuvar, majd a törvénytelennek tartott igás és gyalogrobot napok számának növeléséről hangoztatott keserves panaszoknak. A kilenc pontra adott válaszuk tehát inkább a jobbágyság óhaját tükrözték, amelyet el szerettek volna érni a rendezés folyamán, mintsem a fennálló állapotokat. Viszont rendkívül érdekes képet nyújt a falusi gazdálkodás viszonyairól, a földközösség állapotáról. Innen tudjuk, hogy a telepítés óta a telekszám nem volt állandó a faluban, a telkeket és a réteket csak egy esztendőre mérték ki, és az igaerő arányában juttatták a földeket a jobbágygazdáknak.

36 Ez a magyarázata annak, hogy zsellért egyáltalán, vagy féltelkesnél szegényebb gazdát is aligalig találni Igaron. A jobbágyság tehát arra törekedett, hogy igavonó állatai legyenek, mert ez neki a létalapot jelenti. Egész telket az kapott, akinek hat vagy négy igásállata volt. Kilencedet adnak a terményekből, megerősítették azt, hogy a kocsmáltatási jog csak negyedéves, s a közös legelőn a lakosok juhai legelhetnek. A földesasszony a juhok kiirtását nem tudta végrehajtatni a jobbágysággal, holott az előző évi szerződés tervezetben nyomatékosan hangoztatta. Az őröltetésről azt vallották, hogy az igari malmot igénybe veszik, de ha ott nem lehet őrölni, abban az esetben a simontornyai, vagy az egy napi járóföldre fekvő földvári malmot is felkeresik.

37 Az elöljáróság vallomásából tudjuk, hogy a községnek, vagy ahogy ők nevezték a communitasnak 10 mérős szántóföldje és 4 szekér szénát termő rétje van. Ezenkívül a nótáriusnak 16, a helység kovácsának pedig 12 mérő nagyságú szántóföldjeik voltak. A rétek termőképességét elég silánynak mondották, mivel évente csak egyszer kaszálnak, de hasonlóan silánynak tartják az Igar határában levő szőlőskertekben termett bort is. Az 1768 tavaszán kihirdetett urbárium a jobbágyság és a zsellérség sorsán sokat enyhített. A földesúr nem vehette igénybe korlátlanul a jobbágyok munkaerejét, nem kényszerítette őket magas census fizetésére sem. Igen nagy eredmény volt, hogy az 1768. évi telekállományt rögzítette, és ez a jobbágy lakosság körében is megnyugvást keltett. Igaron 27 és egynyolcad telket alakítottak ki, amelyhez 1035 hold szántóföld és 78 szekér szénát termő rét tartozott. A belső fundusok, a házak és hozzátartozó kertek 296 holdon feküdtek. Az egész telek 24 hold szántóföldből és 12 szekér szénát termő rétből állott. (Egy hold földet két pozsonyi mérő nagyságban számítottak.) A töredék telkesek birtokállománya az egész telkesekhez viszonyítva arányosan csökkent. (A féltelkeseknek 12 hold szántójuk és 6 szekeres rétjük volt, a negyedtelkesek 6 hold szántóval és 3 kaszás réttel rendelkeztek, a nyolcadtelkesek viszont csak 3 hold szántót és másfél szekér szénát termő réti területet bírtak.) Azokat a töredéktelkeseket, akiknek telki állományuk nem haladta meg a nyolcadtelkek nagyságát, zselléreknek nevezték. Természetesen köztük is volt különbség: voltak úrbéres zsellérek, akik telkeik után éppen úgy tartoztak az úrbéres szolgáltatásokkal, mint a nagyobb telekkel rendelkező jobbágyok. Ezek általában házzal is rendelkeztek, és ezért házas zselléreknek hívták őket. A legszegényebbek persze a háznélküli zsellérek voltak, ezeket csak lakóknak nevezték. Megélhetésüket a bérmunka, a háziipar bizonyos nemei biztosították. A faluban volt néhány 36 Ibid. ... ,,ugy sem lévén rendje s módja, mérték szerént közöttünk kiszabva". 3

? Ibid. olyan zsellér is, akik nem voltak úrbéresek. A faluba bevándorolt emberek vagy azoknak utódai nem szerezték meg az „úrbéri jogot", és ezáltal elestek a közös jobbágyi haszonélvezetektől, a nádlástól, a legelőjogtól, stb. Végeredményben 61 telkes gazdát találunk Igaron, akik évente 1511 nap igás és 2424 nap kézi robotot teljesítettek. Úrbéri kötelezettség : a dézsma, amelyet kilencednek is neveztek. Emellett az egész községet terhelte évente 27 font vaj, 56 kappan, 56 csirke és 337 tojás kiszolgáltatása is a földesúrnak. Most eltörölték a fahordási kötelezettséget, mivel erre a szokatlan teherre korábban sokat panaszkodtak. A helység határában nem is volt erdő és a fát a Vértesből kellett Simontornyára szállítani. A kocsmáltatási jogot viszont a helység most fél éves használatra megkapta a korábbi negyedesztendő helyett. Az egyezségben kimondták, hogy a falu joga esztendőnkint Szent György napig a bor és pálinka mérés. Ugyancsak az év másik részében Szent Mihálytól gyakorolhatta a helység a kocsmáltatási jogot. Külön vívmánya a jobbágyságnak, hogy az uradalom nem vehette most már mértéktelenül igénybe a jobbágyi munkaerőt. Az urbárium külön hangsúlyozza, hogy az országosan is szokásban lévő duplázást, azaz a robotmunkának hetenkénti duplázását, csak a szorgos munkák idején igényelheti az uradalom.

38 Az úrbérrendezés egyébként Igaron is a megyében lezajlott formában és módon ment végbe, és így az országosan is megállapított terheket róttak a lakosságra. Az egész telkes évi 52 napot, a féltelkes 26-ot, a negyedtelkes 13 napot szolgált igásrobotban az uradalomban, a zselléreket pedig csak gyalog, azaz kézirobotra kötelezték. Ez a házas zsellér esetében 18, a lakóknál pedig 12 napot jelentett.

39 Volt ekkor a faluban egy nemesi család is. Ez lakó gyanánt élt ott. Elszegényedett nemesi família, természetesen úrbéres szolgáltatásokra nem volt kötelezve éppúgy, mint a fentebb már említett bevándoroltak vagy jövevények. Az urbárium szabályait a földesúrnak is meg kellett tartania. Bár az úrbérrendezés után sem mondott le arról, hogy munkaerőt csak a reguláció által előírt módon szerezzen. így át kellett neki hágnia az urbárium szabályait is, azonban ezt bátran tehette, mert az úrbéri ügyekben kiküldött vizsgálóbizottság a megye földesuraiból állott, akik előtt a jobbágyság panaszkodni sem mert volna. Másrészt az uradalom fenten ügyelt arra, hogy olyan jobbágyelöljáróság üljön a falu vezető székeiben, akik neki engedelmeskednek. Az úrbérrendezés után nem tudott azonnal a korábbi módszerekkel gazdálkodni, a nagymérvű munkaerőkiesést sem sikerült pótolnia. Ezért az igari birtokot bérbeadta. 1769-ben Szőke János bérlő kezén van,

40 aki a jobbágyi szolgáltatásokat az úrbérrendezés szellemében követelte meg. Tulajdonképpen a bérlő is a földesúri jogokkal élt, és azokat kényszerítette rá a lakosokra. A birtok házi kezelésbe kerülése után az uradalom különféle furfangokkal kívánt munkaerőt szerezni. Olyan szőlőföldeket akart a lakosoknak átadni, amelyek nem úrbéres jellegűek, és nyilván ezek után tetemes munkaszolgáltatásokat követelt volna. 1774-ben a vármegyéhez írott levelükben az igariak elmondják, hogy ezt a területet a földesúr erőszakkal is a lakosoknak akarja adni. A jobbágyság tiltakozott amiatt, hogy ez a földet átvegye, 38 Ibid. Elöljárók 1768-ban : Szabó Ferenc, pénzes Ferenc, Pintér István, Bodaki Péter, Botka János, Berényi Mihály. 39 SzL Urbárium Igariensis et Tabelle Possessionis Igariensis. 1768. 40 SzL Acta locorum. uo 9 Alba Regia 10. 129