Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

látszott, hogy az 1751. évi szerződést vették alapul ennek a tehernek a megállapítása alkalmával. (Egész telkes évi 12 nap, a töredék telkesek pedig ennek arányában kevesebbet teljesítenek.) A szerződés mégis a jobbágyság nagy sérelmére a földesúrnak továbbra is biztosította volna a korábbi törvénytelenségeket, mert számos kibúvót hagyott az igás robot terhek kijátszására. Lehetőséget adott arra, hogy az igás robot napokat gyalog robottal helyettesítsék, és ezt az uradalom kívánsága szerint kellett megváltani. Az uradalom egy napi igás szolgálatáért három nap gyalog munkát követelt. A szekeres béresek mellé rendszeresen alkalmazták a gyalogrobotosokat. A zselléreknek nem is határozták meg a robotnapok számát, hanem ezt a földesúri tisztek szabták volna meg a jövőben is. A hosszú fuvar a jobbágyoknak egyik legnagyobb sérelmük volt. Most évente egy alkalommal kívánták igénybevenni, ugyancsak az uradalom által megjelölt időpontban. Emellett azonban kimondták, hogy Földvárra szintén évente egy alkalommal elküldhetik a telkeseket, ahová az uradalomból az eladott gabonát kellett szállítaniuk. Földváron a jobbágyoknak kötelességükké tették, hogy a hajón a berakodás alkalmával segédkezniük kell. Sommásan követelt évente az uradalom a falutól 8 kocsit is. Ezekkel Pestre, vagy még távolabb eső piacokra vittek terményt, majd Simontornyára, a rezidencionális házhoz évente a telkeseknek egy szekér fát kellett vinni. Kötelességükké tették, hogy a helység kocsmájába a kimérendő bort és az üres hordók visszaszállítását Simontornyára ugyancsak ők végezzék. Nagy sérelem volt az aratásnak a jobbágyokra történő kényszerítése. Eddig némely évben gyalogrobotosok végezték azt, és a zsellérek ezekben az esztendőkben méltán elégedetlenkedtek, hiszen évi gabonaszükségletüktől estek el. Ugyancsak gyalogrobotosok végezték el a gabonával járó összes többi munkálatokat is. (nyomtatás, rostálás, vermelés, stb...) Korábbi panaszukra azonban a földesúr nem változtatta meg az aratással járó rendszert, hanem továbbra is ezt az utat választotta. Az aratás a jövőben „úgy mint eddig, sőt nagyobb serénységgel" legyen, hangzott a földesúri tiszt utasítása. A szerződésben annyi változtatást kívánt végrehajtani, miszerint az aratást a vármegye által meghatározott aratórész ellenében végezteti el, azonban a munkakényszert továbbra is fenntartja. Tehát kötelezheti a lakosságot, hogy a saját munkáját is félbehagyja és az uraság gabonáját arassa. A gabonamunkákra pedig kötelezően évi egy napra telkeseket és zselléreket is egyaránt kirendelhetett. A zselléreket még levélhordásra vehették igénybe, azonkívül télen jeget vágtak és azt is Simontornyára szállították. A falu határában volt egy földesúri malom, amelyen a lakosság vám ellenében őröltethetett. Az engedményért viszont a falunak kellett a malomgátat, a malomárkot, valamint a töltést is karbantartania. Téli munka volt a nádvágás, amelyet minden gazdának végeznie kellett. Az egész telkes 60, a fél 30, a zsellérek pedig 15 kéve nádat vertek. Ha ezt a mennyiséget az uradalom részére beszállították, akkor a földesúr engedélyezte, hogy kilenced kiadása nélkül saját szükségletükre nádat verjenek. Mindezen robotszolgáltatásokon kívül a földesúr kötelező érvénnyel előírta a lakosságnak az uradalom szükségletéhez mérten a bérmunkában való részvételt. Rendkívül magas a földesúri census is. Az egész telkesek, akiknek hat vagy négy igásállatuk volt, évente 6, a féltelkesek (három igásállattal) 3 rajnai forintot fizettek. A zsellérek viszont, akiknek igás állataik nem voltak, 1 forint és 50 dénárt fizettek. Az uradalomban a censust évente két alkalommal, tavaszszal Szent György napkor és ősszel Szent Mihály ünnepe körül kellett befizetni. A terményjáradék a kilencedből, másképpen a dézsmából állott, amelyet országszerte is szokásban levő őszi és tavaszi terményekből adtak a jobbágyok. Ez alól kivétel csak a kerti vetemény volt. Közösen szolgáltatott ezeken kívül a falu victuáléket, azaz élelmiszereket is. Adott évente 50 ludat, 150 csirkét, 100 kappant és 300 tojást a földesúri konyhára. A szolgáltatások meghatározása mellett a szerződés előírta a jobbágyok tilalmait is. Megtiltotta a juhok tartását. Azzal indokolták meg, hogy az elmúlt esztendőkben a falu juhai az uraság vetéseiben tetemes károkat okoztak, amelyet megtéríteni nem tudott. Az úriszéken ezért úgy rendelkezett az uradalom, hogy a jobbágyok és zsellérek kezében levő juhokat el kell adni, ellenkező esetben a juhállomány konfiskálását, azaz elkobzását helyezte kilátásba. A jobbágy nem adhatta el házát vagy telkét földesúri engedély nélkül. Ebben az esetben a ház vagy telek értékének kilencedrésze a földesurat illette meg. Kizárólag urasági jognak tartotta fenn a halászatot, a pákászatot, a békászatot és csikászatot is. Ez annyit jelentett, hogy a jobbágyokat eltiltotta a közös vizek használatától. A bor és pálinka árulást a falunak Szt. Mihály naptól karácsonyig engedte meg, de ha a falunak erre az időre elegendő kimérendő bora nem lenne, akkor ezt a jogot is magának tartotta fenn a földesúr. A jobbágyoknak tilos volt nagyobb mennyiségben otthonukban pálinkát vagy bort tartani. Ha ezt a tilalmat áthágták, a szeszesitalt a földesúr elkoboztathatta és a tilalom megszegőit 24 pálca ütésre ítélték. A bortermelőket arra kötelezték, hogy a termést csak akószámban értékesíthetik. A földesúr a csőszök fizetésének egyrészét is a jobbágygazdákra hárította, a földesúri tiszt a jobbágyelöljáróság megkérdezése nélkül csőszöket fogadott, akik kévejárandóságaikat a jobbágyok gabonájából tetszés szerint kiemelhették:

54 Mindezt azért kívánta így a földesúr, mert a korábbi években több kára származott abból, hogy gabonáját és kapásait megdézsmálták, sőt a falusiak juhai a gabonatábláiban is legelésztek. Most a több csősz felfogadását viszont a jobbágyság kárára oldotta meg. A szerződést a jobbágyság nem fogadta el. Ez ugyan az úriszéki iratokból kimondottan nem derül ki, de az egy évvel későbbi úrbérrendezés alkalmával a megyei küldöttség kérdéseire azt válaszolták, hogy azt a jobbágyság nagyon sérelmesnek érezte és nem is akart róla tudomást szerezni.

35 Mégis a földesúri kísérlet az úrbér rendezésére roppantul érdekes, mertaz időközben felszaporodott jobbágyterheket híven tükrözi, amelyet most a földesúr az úriszéken törvényesíteni akart. Fényt vet ez a kísérlet az országos állapotokra is az úrbéri viszonyok területén, mivel a földesurak a fennálló állapotok konzerválására törekedtek a majorsági fejlődésben előrehaladott birtokaikon. Igaron ugyanakkor a földesúri kizsákmányolás eleven mérője is. Egy esztendő múlva a faluban megjelent megyei tisztségviselők még sem tudták felmérni a reális helyzetet. Az elöljáróság ugyanis megtudva azt, hogy a fennálló állapotokat, szokásokat az úrbéri reguláció alkalmával figyelembe veszik, a legideálisabban nyilatkozott az 34 SzL. A Fejér megyei cs. kir. Úrbéri Törvényszék iratai, Igar cs. (az 1848. előtti úrbéri íratok csatolmányai. A továbbiakban: Úrbéri Törvényszék iratai. 35 Ibid. 9 pont. 128