Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Közlemények – Mitteilungen - Kralovánszky Alán: Előzetes jelentés az 1965. évi székesfehérvári feltárásokról. – Vorbericht über die mittelalterlichen Ausgrabungen in Székesfehérvár in 1965. VIII–IX, 1967–68. p. 253–262.

ELŐZETES JELENTÉS AZ 1965. ÉVI SZÉKESFEHÉRVÁRI FELTÁRÁSRÓL Székesfehérvárott a Szabadság tér-Táncsics utca saroktelkén fekvő, s a II. világháború során megrongálódott XIX. század végén épült házat 1965 tavaszán lebontották. E munkálatokat folyamatosan figyelemmel kísértük, mivel feltehető volt, hogy az egykori középkori királyi prépostság területén álló épületből másodlagosan, illetve az épület alatt „in situ" középkori objektumok jöhetnek elő. A bontást a székesfehérvári Kossuth Lajos MTSZ végezte 1965 január—március hónapokban. 1965 március 26.-án egy félköríves középkori falmaradvány került elő a Szabadság tér felőli oldalon. Azonnal átvettük a munkálatok folytatását, megindítva a rendszeres feltárást, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára, az Országos Műemléki Felügyelőség, valamint a Fejér Megyei Tanács közös segítségével 170 000 ft-os költséggel 1965 augusztus l-ig folytattunk. Az ásatást a Táncsics utca és a Szabadság tér tengelyével párhuzamosan 5X5 m-es koordináta hálózat segítségével végeztük, amely északról dél felé növekvő arab számmal és keletről nyugat felé haladó ABC jelzéssel került jelölésre. Az egy egységnyi hálózati négyzet további négy kisebb (2,5X2,5 m) egységre oszlik. Ily módon a Szabadság tér és Táncsics utca sarka a 1/8 a szelvénybe esik. Minden jelenséget az adriai tengerszint feletti magassághoz viszonyítva szinteztünk oly módon, hogy a Romkert-i őrszoba falában levő 17. sz. magassági falicsap (110, 490 m.) segítségével a D/5 a szelvényegységbe eső téglalépcsőre áthozott „0" pontnak magasságához (109, 250 m.) mértünk. Az ásatásról a hagyományos dokumentáción felül 15 perces fehér-fekete, illetve színes kisfilmet készítettünk Neumann Edével, a József Attila Gimnázium tanárával. A fényképfelvételeket Gelencsér Ferenc múzeumi fényképésszel együtt készítettük. Az ásatást 5—15, változó létszámú alkalmi munkással végeztük, Bankó Vince és Farkas Ferenc múzeumi ásatási technikusok felügyeletével. Több ízben dolgoztak társadalmi munkában a Munkaügyi Minisztérium 320. sz. Iparitanuló Intézet diákjai. Több alkalommal nyújtottak munkafelügyeleti segítséget Kuczka Judit, Sin Ágota, Szemerjay Ágnes múzeumi munkatársak. A restaurálással kapcsolatos munkákat Lencsés József és Jobbágy Eleonóra végezték. Az ásatáson több-kevesebb időtartalommal Bánki Zsuzsa, Fitz Jenő, F. Petres Éva régészek, valamint Kovács Péter és K. Kovalovszky Márta művészettörténészek vettek részt. Az ásatás vezetője Kralovánszky Alán volt. A feltárást az Országos Műemléki Felügyelőség részéről több ízben Dercsényi Dezső, Entz Géza, Gergelyffy András; az MTA Régészeti Ásatási Bizottsága részéről Burger Alice, Gerevich László, Korek József, Kovrig Ilona és Nemeskéri János tekintették meg. Ezen felül mintegy 100 hazai és 20 külföldi egyetemi, illetve múzeumi szakember és hozzávetőlegesen 30 000 érdeklődő kísérte figyelemmel az ásatást. Folyamatosan vettek részt az ásatás gondjaiban és nyújtottak értékes segítséget Székesfehérvár Városi, valamint a Fejér megyei Tanács és Pártszerveinek vezetői, a Városi Hazafias Népfront, az ÉDÁSz, MÁV, TEFU és a Megyei Rendőrkapitányság. Személy szerint külön kell köszönetünket nyilvánítani dr. Tilinger Istvánnak, a Székesfehérvár Városi Tanács VB elnökének sokirányú és folyamatos segítségéért. Az országos érdeklődést tükrözi a helyi és országos sajtóban megjelent több cikk. A magunk részéről is több újságcikkben és tudományos, valamint népszerűsítő előadásban számoltunk be az eredményekről. A mintegy 2000 m

2-nyi területen végzett ásatást igen megnehezítették a használaton kívüli szenny- és ivóvíz vezetékek, gáz és elektromos kábelek, valamint az 1938ban bemutatás céljából készült ún. István sírkápolna köré épített betonkoszorú fal. A feltárás során másodlagos felhasználásban római kori kőanyag, in situ pedig a X—

XVIII. századok közötti időkből származó települések és temetkezések, egyházi és világi célt szolgáló épületek, valamint egyéb létesítmények kerültek elő. Az alábbiakban a további feltárás szükségességének tudatában — e területen ugyanis szükséges még ásatást végeznünk — néhány fontosabb eredményről számolunk be előzetes jelentés formájában, abból a célból, hogy ezzel a szakemberek részére elsődleges információt nyújtsunk. Mivel a feltárás nem fejeződött be, s a mintegy 5000 darab kislelet feldolgozása folyamatosan történik, az alábbi következtetések munkahipotézis szintjén kezelendők, amelyek részben változhatnak. Időrendi sorrend szerint külön-külön tárgyaljuk az egyes objektumokat és az ezekkel kapcsolatos kérdéseket. Mielőtt azonban erre rátérnénk, röviden megemlítjük az ásatás helyével kapcsolatos történeti előzményeket és kérdéseket. 253