Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: A Dunapentelén használt cserépedények. – Die Keramik von Pentele. VI–VII, 1965–66. p. 180–185. t. LVIII–LXIV.

helyében. Mind a három zsírszűrőtálunkat, „rájtedlit" kalocsai munkának tártjaik 21 (LXII t. 5). A tálak közül — mivel ezek inkább egyedi és emlékezetes darabok — csak egy barna mázas sima tálat 22 tartanak meghatá­rozás nélküli kalocsainak. A korsók közül kettő kalo­csai: mindkettő szájánál és „csúcsánál" fehér engobe­os, zöld mázas. A kanták közül ebbe a csoportba tarto­zik a mázatlan vörös 23 kanta (I,IX t. 1). Kalocsai faze­kasok munkáját látják az Óvárosban egy kisfödőben, 24 egy szép csíkosfazékban 25 (L1X t. 3), három belül fe­hér, kívül fehér engobe-os, zöld mázas köcsögben 29 (LXIII t. 4) és egy belül fehér, kívül engobe-os, sárga mázas köcsögben. 2 " 7 Családi kapcsolatai miatt említjük itt Szabó János, 28 Deák Istvánné első férje remekét. A segédsorból sza­baduló mester a céh számára 1868-ban tintatartót re­mekelt (LVIII t. 3). Alul mázatlan, kívül mindenütt fehér engobe-os, zöld mázas. A tintatartó áttört min­tája vidékünkön nem ismert, tiszántúli, vásárhelyi da­rabokra emlékeztet. Alján a következő karcolt szöveg olvasható: „1868 D. P. / Szabó János fm /Az Érde­mes Egyesült/ Czéh számára". A másik tintatartóról kevesebbet tudunk, 29 mestere ismeretlen. A „Halász-céh"-tői került a múzeumba. Feltételezhető, hogy nem helyi fazekastól származik, mázában, mintáiban erősen eltér az általunk helybeli­nek ismert formáktól (LVIII t. 4). Alul festetlen, má­zatlan, a hátlapja szintén. Egyebütt fehér engobe-os és egészen sötétbarna mázas. Mintái domborúak, ezeken sárga máz van a barna helyett. A porzó és a tintatartó világoszöld. Színei harmonikusak, mértéktartóak, empi­re-jellegű. Hátlapján a következő, bekarcolt szöveg ol­vashat: : „Készült /1873 ik évben/ Január holnapban". b) Mohácsi edények Vásárolták Pentelén a mohácsi fazekasok fekete edé­nyeit is. Vízi úton, olcsón szállították, az edények árát ez nem emelte, érthető elterjedtségük. De szerették a fekete edényt, mert abban általános felfogás szerint hűvösebben maradt a víz. (Ez természetesen így nem igaz. Nagyobb arányú a párolgás a mázatlan edényben, akár vörös, akár fekete. Az edény színével a folyadék hőmérsékletének összefüggése nincs: az edény mázat­lan legyen, a pórusokon a víz párologhasson és ezzel hőt vonhasson el az edényben lévő folyadéktól. A fe­kete korsóban is ezért hideg a víz.) Gyűjteményünk négy mohácsi korsót tart számon. Vannak közöttük mester jegyes is, fülükön H. J. (Hor­váth János) betűk mellett MOHÁCS olvasható. Egy kis­korsónk hasonló fekete, mint a nagyok. Nincs helymeg­jelölése, formájában, díszítésében a nagyobb korsókra hasonlít, feltételezhetően ez is mohácsi. Formája nem olyan szép mint a nagyobbaké: mestere nem tudta kel­lőképpen lekicsinyíteni a részleteket. Kelletténél na­gyobb lett a füle, szája. Gyűjtésünkben két fekete szájas van, két fekete kanta. A korsók so hasonlóan díszítettek, arányaik fino^­mak, gyakorlott kéz munkája mindkettő. Rendeltetése ugyanaz volt, mint a vízhordó korsóknak, hasonló meg­21. Ltsz.: 54.47.1., 54.59.1., 54.28.1. 22. Ltsz.: 55.16.2. 23. Ltsz.: 57.101.1. 24. Ltsz.: 9t.iH.il . 25. Ltsz.: 56.3.2. 26. Ltsz.: 54.77.1., 54.78.1., 54.79.1. 27. Ltsz.: 56.3.3. 28. Ltsz.: 54.23.1.1. 29. Ltsz.: 55.7.1. 30. Ltsz.: 54.48.1., 54.82.1. 31. Ltsz.: 58.10.3. 32. Méretei: M.: 32 cm, szájátm. : 5,2 cm, fenéfcátm.: 13.4 cm. 33. Adatközlők: özv. Farkas Jánosné, 80 éves (Arany J. u. 6.) özv. Pukli Imréné (Lengyelköz) özv. Baksa Jánosné (Lengyelköz) gondolásból vették is. A szájasokon mesterjegyet nem­találtunk. A mohácsi fekete-edény az egész faluban kedvelt volt. Tárgy gyűjtéseink során majd minden házban, pad­láson vagy kamrában találunk egy-egy néha több fe­kete-edényt is. Családi darabnak tartják, öröklik, ra­gaszkodnak hozzá. Mai körülményeik között kevéssé van rá szükségük, inkább emlékként becsülik meg. c) Csákvári edények A helyi kerámia egy része szemmel látható egyezést, hasonlóságot mutat a csákvári edényekkel. Ez érthető, hiszen a legközelebbi jelentős fazekas-centrum Csák­vár volt. Másrészt — mint már említettük — Deák Ist­ván fazekas is el-elment Csákvárra árujával, tapaszta­latszerzésre, piackutatásra, a legújabb „divat" szemre­vételezésére. Érthető így, hogy némely edénye csákvá­rinak tűnik. A megtévesztő hasonlatosságokat leszámítva, néhány tárgy kétséget kizáróan csákvári munka. Csákváron készült csatkai emlékkorsónk (LIX t. 4), a sötét színű és zöld levélmintával díszített kis boroskancsót, (LX t. 3.), a két fehér pettyekkel díszített vörös fedőt a LXIII. tábla 2 képén mutatjuk be. Két kuglóf sütőnk is r:sákvári. E0 (LXII t. 4) A köcsögökről nem tudták adat­közlőink, Csákvárról hozták-e ide. Azokat helyben vá­sárolták. Általában a díszítetlen, hétköznapi edényeket a helyi fazekastól szerezték, a díszített, különleges al­kalmakra való edényeket a csákváriaktól. Ez persze nem volt általános, mások éppen a helyi fazekasnál vették, rendelték meg a disznóöléshez szükséges nagy­tálat, vagy lekvárfőzőlábast stb. A csákvári fazekasok­nál talán az újdonság varázsa, vagy más, ízlésformáló körülmény szólt közbe a vásárlás alkalmával. Szép pél­da erre a LXII. tábla 3. képen látható kis tejfölös edényke. 31 A többi kisbögre egyszerűbb és helyi ké­szítmény ű. A parasztfazekaknak ilyen jellegű meghatározása szinte lehetetlen, eredet-helyüket nehéz eldönteni. A főzésre alkalmas, tűzálló helyi parasztfazekak meg­egyeznek a csak vár iákkal. így az adatközlők vallomása alapján ezeket a fazekakat Pentelén készült Deák-mun­káknak mondják. A nagy méretű paraszfazék elég je­lentős darab ahhoz, hogy gazdája évtizedek múltán is emlékezzék vásárlásának körülményeire. Azt az egy­fülü parasztfazekat, 32 amelyet formája, díszítése alap­ján csákvárinak tartanánk, tulajdonosa a Pentelén dol­gozó Deák István fazekasitól vette (LXI t. 2). Deák István leánya is ugyanígy emlékezik. Lehetnének csak váriak a csikosfazekak, de mint ki­mutattuk, ezek is helyi készítmények. Annyi minden­esetre kétségtelen, hogy igen jelentős csákvári hatással kell számolnunk. A Pentelén dolgozó két fazekasunkra a két közeli nagyobb fazekasközpont erősen hatott. Kalocsáról jöt­tek, a penteleiek munkásságát a kalocsai fazekasság ki­sugárzásának tekintjük. Másrészt formakincsükkel, ornamentikájukkal jelentősen hatottak a helyi készít­ményekre a csákváriak is. 33 B. Sergő Erzsébet özv. Rekenye Jánosné (Arany J. u. 840.) özv. Dómján Istvánné (Molnár J. u. 739.) Horváth Imréné Buruncz Jánosné (Arany J. u. 839.) Gurics Ferencné (Vöröshadsereg u.) Bordás Istvánné Deák Ilona (Balogh Á. u. 28.) Simon Imréné Deák Julianna (Mikszáth K. u.) Szálai Mihályné (Temető u.) Vaskó Imréné (Mikszáth K. u.) Nagy Jánosné (Arany J. u. 14.) özv. Naszvadi Imréné (Arany J. u. 14.) özv. Pivonka Józsefné (Vöröshadsereg u. 119) Bartalos József (Arany J. u.) Az 54.101.-nél kisebb leltári számú tárgyakat G. Veress; Éva gyűjtötte a múzeum számára, az ennél nagyobb leltári számú tárgyakat B. Sergő Erzsébet. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom