Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A szabadegyházi Szeszgyár története (1912–1949). – Die Geschichte der Spiritusfabrik von Szabadegyháza (1912–1949). VI–VII, 1965–66. p. 111–126.

totta a szesz szabad forgalmát, és a lefoglalt szeszmennyiséget fertőtlenítés céljára egészségügyi intézményeknek utalta.

7 A húszas-harmincas években sem volt tapasztalható különösebb politikai mogzalom a gyárban, mert az idénymunkások örültek, ha munkát kaphattak a szeszgyárban. A nagy gazdasági válság idején (1929— 1933) évente másfélhónapos termelés folyt. A munkásságot állandó csendőri felügyelet alatt tartották, akik Perkáta, majd Sárosd csendőrőrsről gyakran fordultak meg a szeszgyárban. A munkásság politikai mozgalmát gátolta a termelés idényjellege. A néhány hétre egybesereglett 150—180 főnyi főleg agrárvidékek lakosságát rettegésben tartotta a munkanélküliség. A gyár tulajdonosa, Kuffler Pál 1934-ben Sashalmon konzervgyárat szerelt fel. A szeszgyárban lévő munkások közül néhányat odarendelt féléves karbantartási időre. Ezek a munkások 1938-ig a szeszgyár kisajátításáig félévet Sashalmon, félévet pedig a szeszgyárban dolgoztak.

8 Az 1938. évi XXX. törvénycikk 23. §-a értelmében azokat a szeszfőzdéket, amelyeknek a törzstermelési kerete 1937—1938. évi termelési időszakában 10 000 hektolitert meghaladta, 1938. szeptember 1-i hatállyal ki kell sajátítani. A törvény értelmében a kisajátított szeszfőzdék melléküzemeikkel (finomító, víztelenítő, raktározó üzem) és berendezési tárgyaikkal együtt (főző, finomító, víztelenítő készülékek, tartályok, tartálykocsik, szállítóedények stb.), továbbá a szeszfőzdének és melléküzemei termelésének folytatásához tartozó minden ingatlan, (épület, telek stb.), kincstári tulajdonba ment át. A Pénzügyminisztérium kebelében megszervezett Szeszegyedárusági Igazgatóság alá rendelték a fenti törvény alapján kisajátított szeszfőzdéket illetőleg szeszgyárakat.

9 A szeszegyedáruságról szóló törvény kimondotta, hogy a Pénzügyminisztérium 1939. szeptember l-ig bármely ipari szeszfőzde kisajátítását is elrendelheti. 1939. év végén a Szeszegyedárusági Igazgatóság fennhatósága alatt működött a volt Kisperkátai Szeszgyár- és Finomító Rt, amelynek a kisajátítását 1938. augusztus 31-én rendeltekéi.

10 A kisajátítást a kapitalista Magyarország végezte, így az állami tulajdonba került szeszgyárak jövedelme az uralkodó körök érdekét szolgálta. A kisajátításban a közelgő II. világháború is közrejátszott, mert a szeszgyáraknak a hadigazdálkodásra való átállítása nyomban meg is indult.

11 A szeszgyárak kötelező kisajátítása után megváltási árat fizetett az állam, amely a szeszgyár és a hozzátartozó melléküzemek évi 7. Fejér megye Direktóriumának iratai, 706—3601—1.919 sz. SZÁL. 8. Tuba János visszaemlékezése. 9. Magyar Törvénytár uo. 10. Pénzügyminisztérium Levéltára. Szeszegyedárusági Igazgatóság iratai 10.279—1941 sz. Országos Levéltár (Továbbiakban PM—

OL) tiszta jövedelmének húszszorosa volt. Az évi jövedelem alapjául a legutolsó öt termelési év tiszta jövedelmének egy évi átlagát vették. A kisajátítási ár összegének egyharmadrészét a kisajátítást elrendelő határozatnak a tulajdonos részére történő kézbesítésétől számított három hónap alatt készpénzben kellett kifizetni, míg a. fennmaradó összeg kétharmad részét 25 esztendő alatt, 3 és fél százalékos kamatozás alapulvételével kiszámított félévi egyenlő részletekben kellett kiegyenlíteni. A Szolgaegyháza község határában lévő szeszgyár az egyedáruságról szóló törvény hatálybalépése napján 1938. szeptember 1-én a Szeszegyedárusági Igazgatóság kezelésébe került. Az időpont helyes megválasztását indokolta az is, hogy a szesztermelési időszak minden évben szeptember 1-én reggel 8 órakor veszi kezdetét és a következő év szeptember első napja reggeli 8 órájáig tart.

12 Az állami kezelésbe került szeszgyárban gyökeres változtatásokat rendeltek el. Az eddigi toronyrészből, finomítóból és kazánházból álló szeszfőzde helyébe a modern követelményeknek megfelelő gyárat építettek. Mindenekelőtt a szeszgyár bővítésének feltételeit kellett megteremteni. A rendelkezésre álló terület — 34 kh. 611 D-öl — kevés volt ahhoz, hogy további épületeket létesítsenek rajta. A gyár volt tulajdonosa, Kuffler Pál közvetlenül a gyár szomszédságában 27 katasztrális hold 1354 négyszögöl földterületet birtokolt. A Szeszegyedárusági Igazgatóság ezt a földterületet 60 000 pengő vételárért vásárolta meg.

13 Az egyik nagybirtokos, Vojnits István 1941 májusában 48 katasztrális hold területet ajánlott fel az igazgatóságnak 64 000 pengő vételár ellenében.

14 A Pénzügyminisztérium közvetlenül a kisajátítás után szorgalmazta a szeszgyár kibővítését, de a területprobléma mellett a vízhiánnyal is meg kellett birkózniuk. A szeszgyárnak a kisajátítás előtt két üzemben lévő mélyfurati kútja volt, amelyek a termeléshez szükséges vízmennyiséget szolgáltatták. Az I. számú kút 52 méter mély, abból 24 óra alatt 620 m

3 vizet termeltek ki, a II. számú kút mélyebb, napi termelése 550 m

3 vízmennyiség. Volt a gyárnak III. számú kútja is, azonban ez betömődött, így a két kútból termelt vízmennyiség állott csak rendelkezésre. A geológiai vizsgálat megállapította, hogy újabb kút fúrása nem lenne gazdaságos. A két termelő kút egymással összeköttetésben van, és 52 méterig a vízszolgáltatási képességet teljesen igénybe vette a két furat, míg az újabb kutak fúrását és az 52 méter alatti vízhorizontokat csőperforálással egybe kell foglalni. Ezen a területen 50—60 11. Ibid. 545—1939 sz. 12. Magyar Törvénytár uo. 13. PM 10.279—1941 sz. OL 14. Ibid. 2488—1942 sz. 112