Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Közlemények – Mitteilungen - Kralovánszky Alán: Velence község történetéhez. – Zu der Geschichte der Dorfgemeinde Velence. IV–V. p. 226–232.

a római- és az Árpád-korban település volt.

6 Figyelembe véve a földrajzi adottságok út-kialaikítására való kényszerítő hatását, Dunántúlt a Budai-, Vértes és Bakony-hegység valamint a Balaton megszabja a Ny—K-i útvonal fő nyomvonalát, mégpedig ÉK— DNy-i irányban. Mivel az utak mindig a hegyek alsó lejtőinek és a síkvidék találkozási sávjában, kissé a domboldalon haladnak, ezért ellentétben a korábbi véleményektől,

7 a mai 7-es országos főútvonal nyomvonalán gondoljuk feltételezni a Budapest körzetében lévő átkelőhelyek. nagy Ny—K-i irányú útvonal további Ny-felé való haladását azzal a különbséggel, hogy Kápolnásnyéknél ez az út eltér a jelenlegi nyomvonaltól és a velencei tó északi partján halad.

8 Veútvonal és az újkori 7-es számú országos főútvonal Székesfehérvár határában a Csúcsos hegynél metszi egymást. Ha a Velencei tó északi partján nyugat felé haladó út a római korban is Székesfehérvár irányában ment volna tovább, akkor az 1962 tavaszán folytatott hagy útszélesítési munkák során — amikoris mélyen a sziklás altalajig, 15 m szélességben, erős szintkülönbséggel mélyítették a 7-es útvonal-szakaszt — metszetben feltétlenül átvágásra kellett volna, hogy kerüljön a római útvonal. Állandó megfigyelésem során azonban semminemű római út nyomát megállapítani nem lehetett.

1 о Ebből arra lehet következtetni, hogy a Velencei-tó északi partján lévő rómaikori út nem Székesfehérvár felé haladt, avagy ha igen, ak4. ábra lence község területén a Budáról (Aquincum) nyilt területen jövő út hirtelen beszűkül а Velencei tó és а községig lejövő Velencei hegység közé. Ez а földrajzi adottság kiváló stratégiai potenciát rejt (magában, amit nyilván ki is használtak az idők folyamán. Figyelembe véve az íjj (1. sz. sír) és a sarkantyú előfordulását, s a temető, illetve a közelében lévő telep helyét, megerősítve látjuk László Gyula megállapítását,

9 aki szerint az államalapítás korában a stratégiailag fontos pontokat fegyveres erővel szállták meg. Ezen túlmenően azonban egy másik probléma is felvetődik, nevezetesen az, hogy a velencei tó északi partján haladó ősi eredetű útvonal milyen irányban haladt tovább nyugat felé? A Kápolnásnyék—Velence —Sukoró—Pazmánd községeken keresztül haladó ősi kor az nem megépített út volt, s csak mellékútvonal lehetett. Kérdés viszont az, hogy akkor hol és merre haladt tovább az ősi főútvonal? Mivel a mai Tác és Föveny közötti területen nagyméretű rómaikori település volt,

11 jogosult feltételezni, hogy az útvonal az egykori római település irányában haladhatott tovább DNy-felé. A Csúcsos-hegy lábánál végzett útépítési munkáknál megfigyelt negatív adat és a domborzati,, illetve vízrajzi viszonyok szabta lehetőség miatt a Pákozd község és a 7-es úvonal illetve a Kápoínásnyék—Páfcozd-i útvonal metszési pontja közötti útszakaszból indulhatott ki a mai Tác—Föveny irányában az út. A mai Székesfehérvárott azért sem haladhatott át az út, mert a város a Sárviz hossztengelyének keleti végén, a Sárviz által körülvett részén fek6 A község történetét nem kívánjuk részletesen taglalni. A századfordulóig ismert adatok alapján KAROLY J. : Fejér vármegye története. V (1904) 453-501, illetve a napjainkig ismertté vált adatok alapján FITZ J.: Velencei tó. Székesfehérvár (1958) с kiadványban foglalták össze a község történetét. Az 1928-ban Velence 171. sz. ház kertjében előkerült római császárszoborhoz vö. MAROSI A.: SzSz 2 (1932) 64, illetve FITZ J.: Velencei tó 14-15. Az Enyedi József telkén talált kelta-római sírok, lószerszámveretek adatait SELLYE I.: közölte az Arch. Ért. 1940, 237. oldalán. A plébánia kertjében 1960-ban kisebb feltárást végzett Fitz J-, ahol római és középkori telepnyomokat talált (IKM Adattár). Itt köszönöm meg Fitz J. szíves és értékes felvilágosításait. 7 GRAF A.: DissPann 1/5 (1936); Nagy L., Budapest története 2 (1942) 379-382 és 680-81. 8 Ennek oka, hogy a déli part az áradások miatt nem biztonságos. Még a XVIII. században is csak mellékútvonal haladt itt (5. kép). A déli parton az 1926-28 között megépített új betonút óta halad országos főútvonal. 9 LÁSZLÓ Gy.: Budapest Története 2 (1942) 805-806. 10 Az útszélesítési munkálatok folyamán a jelenlegi betonút alatt levő korábbi, újkori makadám út metszete jelentkezett csak. Mivel 100 m hosszúságú területen folytak a munkálatok, így több helyen lehetett megfigyelni a jelenségeket. 11 Legutóbb FITZ J.: AntTan (1962) 154-159. foglalta össze az eddigi eredményeket. Ugyanitt található a teljes irodalom i". 228