Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Közlemények – Mitteilungen - Kovács Tibor: Jelentés a sárbogárdi későhalomsíros temető 1961. évi feltárásáról. – Bericht über die Ausgrabungen des sptbronzezeitlichen Grberfeldes von Sárbogárd im Jahre 1961. IV–V. p. 201–203.

eleje).

25 Az utóbbi két temető rokonsága kétségtelen, ezt legjobban a mosonyszolnoki

26 és a csákai

27 miagasfülű, vízszdnitesen árkolt öblű bögrék szinte teljesen megegyező formája mutatja. A imosonyszolinoki leletek időbeli besorolását

28 a lelet tagolt korongos fejű tűjének

29 korai urniamezős párhuzama is támogatja.

3 о A jánosházi temető egyfüles tölcséres nyakú korsója

31 határozott formai hasonlóságot mutat a cseh típusú halomsíros korsókkal.

32 A halomsíros kultúra R BB és ВС periódusába sorolt leletei között gyakori formához hasonló ismert a magyarországi későbronzkori lelőhelyekről is: Szomolány,

33 Szeged—Bogárzó

34 (halomsíros kultúra), Mezőcsát—Szőkehát, Muhi, Tiszákeszi

35 (egyeki kultúra). Számunkra legfontosabb a szomolányi korsó, mely a formailag igen közel álló jánosházi darab előfonná ja lehet. Helyi hagyománynak tekinthető a jánosházi 6. sír behúzott peremű, vállon ülő fülű tálja is.

36 Nem lehet a temető HA elejére keletkezésének egyértelmű bizonyítéka a hullámosszárú

37 és a pásztorbot alakú (S alakúan hajlított végű)

38 tű sem. Az előbbi típust a BD első felétől a HA elejéig használták.

40 M. Dusek eredményei alapján

4

* ugyanezt mondhatjuk a pásztorbot alakú tűről is, melyet még a HC korszak leletei között is megtalálunk. Nem utolsósorban a jánosházi és a mosonyszolnoki leletegyüttesek egészének különbsége sem támogatja az előbbi temető indulásának késői datálását (Tocik—Paulik). Néhány, a hazai későbronzkor 1—2 szakaszában használt edénytípus mellett (pl. egyfülű, tölcséres nyakú korsó, behúzott peremű füles tál) a tárgyalt leletegyüttesek kerámiatípusai (éles vállvonalú kis csészék, talpas füles kehely, erősen kihajló peremű tál árkolt hasrésszel, stb.) jól elkülönülnek a későim März 1961 erschlossen die Forscher des István Király Múzeum auf der Fundstätte Sárbogárd— Forrásdűlő ein spätbronzezeitliches Gräberfeld. Das Keramikmaterial der an die Oberfläche gelangten 13 Gräber (topfartige Urne mit ausladendem Mundsaum; 25 TOCIK—PAULIK. SA 8 (1960) 59—124 és kronológiai tábla. 26 SÖTÉR A.. Arch. Ért. 12 (H992) 20в. I. t. 3. 27 TOCIK—PAULIK. op. cit. 116. VI. t. 2, 4. 28 A mosonyszolnoki temető besorolásánál (HA eleje) Kőszegi, valamint Tocik és Paulik azonos eredményre jutott. 29 SÖTÉR A., op. cit. 208. I. t. 9. 80 К. WILLVONSEDER. Arch. Austr. 7 (1950) 32. 13. к. 2. 31 LÁZÁR J.. on. cit. 204. 2k. 32 A. STOCKY, La Boheme à l'âge du bronze. (Prague, 1928) XXI. t. 13. — K. WILLVONSEDER. Die mittlere .... 3. t. 1—2, 4—5. 4. t. 2. — F. HOLSTE, op. cit. 11. t. 13. — R. PITTIONI. op. cit. 225. k. 3. — V. BUDINSKY—KRICKA. op. cit. XVI. t. 4. 12. — A. BENES, К problemu mohylove kultury doby bronzove v strednich Cechah. Sbronik Narodniho Musea v Praze. (1959) 9. t. 9, 22. t. 4. — R BB, 9. t. 2, 10. t. 8. — R ВС — E. JILKOVA, PA 195«. 2. 323. 8. 33 L. PIC, Die Urnengräber Böhmens. (Leipzig 1907) 27. 14. к. — Szomolány 94 FOLTINYI L, Rég. Füz. 4 (1957) I. t. 2. 35 Herman Ottó Múzeum — Miskolc. 36 LÁZÁR J. op. olt. XXXI. 10. 37 ibid, XXIX. t. 25. 38 ibid, XXX. t. 17, XXXI. t. 12—13. 39 TROGMAYER О, Adatok a magyar Dél-Alföld későbronzkorához. 1961. Kézirat. (Doktori disszertáció) Trogmayer emlfti, hogy a Tápé—Széntéglaégető lelőhelyen is került felszínre hullámos szárú tű. A temető a

z általa elkülönített későbronzkori csoport elterjedése alapján nem lehet idősebb a R BD első felével párhuzamosítható időszakánál. — KŐSZEGI F, op. c

;

t. 144. o. — J. Rihovsky szóbeli közlése alapján megemlíti, hogy a bluőinai temetőben is felszínre került egy hullámos szárú tű. bronzkor 2. leleteitől. Mint fentebb említettük, ez különösen vonatkozik az idézett temetők fémtípusaira. E tények, a leletek kapcsolatai, s különösen a koszideri típusú kincsleletek*

2 elrejtése egyértelműen bizonyítják, hogy a sárbogárdi, bakonybéli, zirci,

43 jánosházi, stb. leletek nem a továbbélő halomsíros,

44 hanem egy nyugatról a Kárpátmedencébe törő újabb halomsíros hullám hatására — helyi alapokon — kialakult népcsoport hagyatékai. A későhalomsíros csoportok keletre húzódása a délnémetországi és ausztriai urnasíros kultúra kialakulásához kapcsolódik. Ennek történeti jelentőségét a Kárpátmedence későbronzkori fejlődésében a sárbogárdi, farkasgyepüi5 és az ezekhez kapcsolható leletek részletes elemzése, új anyagok felszínre kerülése adhatja meg; s végső bizonyítékul szolgálhat egy — a tárgyalt leletekkel jellemezhető — dunántúli későbronzkor III. periódus elkülönítésére. Néhány lelet kétségtelenül kimutatható szorosabb összefüggése ellenére nem látunk elegendő alapot a dunántúli későbronzkori temetők csoportok szerinti elkülönítésére. A sárbogárdi temető négyszögidomú nyakdíszes kúpfejű tűi, néhány más leletegyüttesben előforduló későbbi fémtípus hullámos szárú tű, pásztorbot alakú tű, vasleletek — Jánosháza —) hiánya mutatja, hogy a temető a korszak legkorábbi leletei közé tartozik, használata a későbronzkor III. (koszideri típusú kincsleletek földbekerülése és a HA közötti időszak) elején kezdődött. A részben elpusztult temető VIII. sírjának csíkozott peremdarabja, csákai árkolt testű bögrékhez hasonló edény oldaltöredéke a síregyüttest időben elkülöníti a temető többi sírjától, bizonyítva, hogy Sárbogárd—Forrásdűlő lelőhelyen a későbronzkor és a HA fordulóján is temetkeztek. Kovács Tibor Topf, dessen Henkel sich über den ausladenden Rand erhebt; konische einhenkelige Tasse (steht in nahester Verwandschaft zu den Funden von Jánosháza und Koroncó,

35 aber die Parallellé der Urne

1 und des Henkeltopfes

6 von Sárbogárd finden wir auch im 40 K. WILLVONSEDER. Arch. Austr 7 (1950) 35. 15. k. 4 41 M. DUSEK, SA 5 (19Э7) 14«. 42 BONA 1. op. cit. 211—243. 43 JANKÓ L, Arch. Ert. 31 (1911) 437—442. 4i KŐSZEGI F, op. cit. 17«. 45 Bakonyi Múzeum — Veszprém. i6 A későhalomsíros kulU'jra a rendelkezésünkre álló adatok alapján a Kárpátmedencéneik — a korábbi későbronzkori periódusokhoz viszonyítva, nagyobb területét kapcsolta közvetlenül a halomsíros kör népességének történetéhez. (Az egyeki kultúra önálló fejlődésének megszűnése után — vö. koszideri kincs-leletek időrendi besorolása — feltehetőleg a Középtiszavidéket is a későhalomsíros kultúra birtokolta. TROGMAYER O,; op. cit. KEMENCZEI T.; Adatok Észak-Magyarország későbronzkori történetéhez. Arch. Ért. 90 (1963) 184. — Csupán az Alföld északkeleti része (Nyírség) kapcsolódik bizonyos mértékben a Kárpátoktól keletre fekvő terület (Komarovó kör; Bialopotok, Trzciniecka, Noa) fejlődéséhez. Kemenczei szerint e területen a berkesz-demecseri típusú leletekkel jellemezhető népesség él, mely a hely felsőcsőszi és az északkeletre húzódó egyeki népcsoportokból alakult ki a későbronzkori 3. periódus elején. — Kemenczei T.: op. cit. 183. — A berkesz-demecseri típusú leletek részletes vizsgálata alapján a Kemeczei által körülhatárolt berkesz-demecseri csoport kialakulásában jelentős szerepet kell tulajdonítanunk keleti (Komarovó) • népességének is.). •17 Dies zu schli.äsfolgern Erlaubt uns das abgeflachte Randstück des Grabes VIII. des Gräberfeldes und das den Cakaer Tassen ähnliche GefäRswandbruckstück. BERICHT ÜBER DIE AUSGRABUNGEN DES SPÄTBRONZEZEITLICHEN GRÄBERFELDES VON SÁRBOGÁRD IM JAHRE 1961. 202