Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Tanulmányok – Abhandlungen - Kovalovszky Márta, K.: Borsos Miklós szobrászatának néhány formai problémája. – Sur la sculpture de Miklós Borsos. IV–V, 1963–64. p. 161–168. t. XLV–XLVIII.

Borsos Miklós szobrászaténak néhány formai problémája Festőnek indult.

1 Az Éber-lexikonban még festőként szerepel." Képeinek legnagyobb része elpusztult vagy elkallódott. Hármat ismerünk közülük, két kisméretű, leginkább Gulácsyval rokon utcaképet és döbbenetes expresszivitása Krisztust (ugyancsak kisméretű). Ezek hangulata rávall a borongós kedélyű fiatal Borsosra, arra, akit domborított önarcképén mintázott meg, a szenvedések mély árkaival az arcán (XLVII t. 1). Nemsokára azonban odahagyta a festést és a szobrászat mellett döntött. Erről az átváltásáról, okairól és körülményeiről keveset tudunk. Az 1957-es kiállítás katalógusa, melynek előszavát Borsosné írta. erről szólván, az 1941-es Tamás Galéria-beli tárlat katalógusát idézi: ,,. . . festőnek indult, de 1933-ban szobrász lett. Súlyos, komoly munka évei következtek . . " — és nem fűz ehhez semmiféle magyarázatot. Borsos életútjának külső eseményeit kísérve, kétségtelenül olasz- és délfranciaországi zarándokútját tekinthetjük döntő fontosságúnak ebből a szempontból (1928—29). A festői látás és szemléletmód mellett — mely a festészet felé irányította — a plasztikai is benne élt, ha elnyomva, háttérbe szorítva is. Erre mutat az is, hogy mint ő maga vallja, legnagyobb élményét a firenzei szobrászattól kapta. Az olasz út hatása kettős volt: mint festőt, nap mint nap újabb rajzokra, képekre inspirálta, de egyszersmind plasztikai látásmódját is felszínre hozta. Ez a látásmód azután egyre inkább elsődlegessé vált, s a festészettől a szobrászat felé fordította. Mindez nem egyik napról a másikra történt. sőt, nem is egyik évről a másikra. A „festő volt" és a „szobrász lett" között néhány évnyi és nyilván nem könnyű utat kellett bejárnia. Belső átalakulása lassan, fokozatosan történt. Ez más adatok hiján, kiállításainak anyagán is lemérhető. 1931-ben szerepelt először nyilvánosan műveivel, a Fränkel-szalon győri kiállításán. Kis kollekciójának műfaji megoszlása: 4 plasztika és 5 festmény.

3 Első önálló, gyűjteményes kiállításán, 1932-ben (Nemzeti Szalon) négy vörösréz domborítás, 10 guache, 8 tusrajz 1 Borsos Miklós 1906 augusztus 13-án született Nagyszebenben. Iskoláit ugyanitt végzi, majd amikor családja repatriál, Győrben folytatja tanulmányait. Egy ideig vésnök, majd jelentkezik a Képzőművészeti Főiskolára, ahová csak a következő évben veszik fel Glatz osztályába. Fél év múlva otthagyja a fősikolát, bejárja Itáliát és Dél-Franciaországot. Kiállításon először 1932-ben vett részt, még festőként. 1933-tól kezdve szobrász, Győrben él. Első önálló szerepelt, ezen kívül a Szentiványi-féie kéziratos lexikon felsorol még 10 művet, műfaji megjelölés nélkül: témájuknál fogva ezek festmények, vagy rajzok. Több mint 4 évig tart tehát szobrásszá alakulása, plasztikai szemléletmódjának olyan megerősödése és primérré válása, mely művészetének további útját — egész életére szólóan — meghatározta. A festészettől a szobrászathoz az átmenetet a rézdomborítások jelentették. Borsos Miklós szerencsésen választott, sőt bizonyos értelemben teremtett olyan műfajt, mely maga is átmeneti, a síkművészet és a térművészet elemeiből ötvöződött. A szobrászat mellett nyíltan és végérvényesen csak 1933-ban döntött. Mit jelentett ez? Azt, hogy mindenek előtt szobrász lett ugyan, de festői látása felszínre juthatott ezentúl is a rajzokban. Többet rajzol, mint általában a szobrászok és rajzai — ha akad is köztük valamelyik szobrához készült vázlat — nem „szobrász-rajzok", amelyeken „látszik, hogy szobrász csinálta". Bár csak tollal és papírra készültek, s legtöbbjük — az 1959-es itáliai akvarellek kivételével — lemond a színek lehetőségeiről is — mégis egy festő képei ezek, vagy pontosabban olyan emberé, akinek számára a világ szobrászi és festői megfogalmazásának lehetősége egyaránt adva van. Első szobrait az útépítkezésekből jól ismert — és onnan is származó — bazaltkockába faragta. Ezek jórésze elpusztult a háborús években, vagy lappang valahol. Nehéz dolog Borsos szobrainak tárgyalásakor egységes szempontot találni. A monografikus jellegű feldolgozásoknál legkézenfekvőbb kronológiai szempont, vagyis a művész alkotásainak időrendbe állításával, a legszembetűnőbb hasonlóságok és különbségek alapján évekhez kötött korszakok megállapítása — Borsos esetében nem kielégítő és talán nem is meggyőző. Sőt, úgy tűnik, e módszer itt a kutató számára nem túlságosan gyümölcsöző, a laikus szempontjából pedig nem eléggé tanulságos, mivel fejlődést a szokásos értelemben (azaz a fiatalkori zsengéktől az érett, nagy művekig) nem kiállítása 1941-ben a Tamás Galériában. 1942-ben Tihanyba költözik. 1945-től 1960-ig az Iparművészeti Főiskola tanára. 1954-ben Munkácsy-díjat kapott, majd Kossuth-díjjal tüntették ki. Legutolsó önálló kiállítása 1957-ben a Nemzeti Szalonban. 1959-ben a Carrarai Biennalen nagydíjat nyert. 2 Eber-lexikon, Budapest, 1935. Győző Andor kiadása. 3 A Szentiványi kéziratos lexikon adata. Ezekről a festményekről egyelőre semmi közelebbit nem tudunk. 11 Alba Regia 161