Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Tanulmányok – Abhandlungen - Kovalovszky Márta, K.: Borsos Miklós szobrászatának néhány formai problémája. – Sur la sculpture de Miklós Borsos. IV–V, 1963–64. p. 161–168. t. XLV–XLVIII.

lehet kimutatni. Borsos ugyanis — bár nem tanult szobrászatot valamelyik akadémián, már ' indulásakor birtokában volt mindannak a tudásnak, melyet mások hosszú gyakorlatban szereznek meg és már ekkor mindent tudott. Legelső szobrai éppen ezért nem ifjúkori zsengék, vagy kísérletek, hanem kvalitásos, megérett, komoly művek és éppen annyira „készen vannak", mint úgynevezett érett alkotásai. Ami már most Borsos Miklós szobrászi működésének korszakait illeti: még a legfelületesebb végigpillantás is művein világossá teszi, hogy korszakai neki is voltak; ezek azonban időben nem határolódnak el élesen, ezért talán helyesebb lenne — bár nem eléggé pontos — irányoknak, törekvéseknek nevezni őket. Borsos Miklós maga három ilyen „korszakot" különböztet meg: 1. „korai formalista", melyet összefogott, nagy formák, a részletezés hiánya, nagyfokú egyszerűsítés jellemeznek; 2. „realista" a naturához közelebb álló, a részletekre nagy gondot fordító korszak; 3. az előző kettő kontaminációjából létrejött „lírai". E három korszakot ő sem jelöli meg időben pontosan; az első talán 1933-tól a 40-es évek közepéig tart, a második 1946—47-től 54—55ig ,a harmadik pedig a legutóbbi éveket ölelné fel. E korszakok felállítása azonban, úgy érezzük, felületes megállapításokon alapul (még ha van is bennük igazság). Mert mit kezdjünk ezek szerint az 1948-ban készült Fehér torzóval, mely már a második korszakhoz tartoznék, de szószerint illenek rá az elsőre mondottak; ugyanakkor például az 1938-as Ülő női afcítal összehasonlítva — bár mindkettőt az összefoglaló formák stb. jellemzik — óriási különbség van a két szobor szelleme között. Mint mondottuk, „korszakai", más szóval irányzatai, törekvései neki is vannak, ezek azonban nem annyira időben követik egymást, hanem inkább gyakran egymás mellett élnek, váltakoznak egymással. Vagyis: adott szobornál „korszakai" közül mindig azt választja ki, annak a szellemében, eszközeivel és tanulságai alapján dolgozik, mely a konkrét mű szándékának, mondanivalójának, horribile dictu anyagának a legmegfelelőbb. Mindezek a nehézségek indokolttá teszik, hogy Borsos Miklós szobrászatának vizsgálatánál elvessük a kronologikus módszert és helyette egy mindenképpen hasznosabbnak tűnő (különösen Borsos egész életművének megis4 Természetesen tágabb értelemben vett akcióról, cselekvésről, kapcsolatról van szó, és a megfogalmazás egyelőre mérése szempontjából hasznos) módszert alkalmazunk. A következőkben tehát — mondhatnánk ideiglenesen, mert a további alapos kutatás nyilván fel fogja vetni a művek új és helyesebb szempont szerinti rendszerezésének kérdését — anyagunkat témakörök szerint csoportosítjuk. Elöljáróban két olyan műről kell szólni, melyek más szobrokkal együtt egy ma még pontosan nem körülhatároló csoportba tartoznak. Egyelőre csak annyit mondhatunk róluk, hogy témájuk valamilyen akció, cselekvés kapcsolat/' A két kiemelt szobor jelentősége abban van, hogy — bár mindkettő 1941-ben készült — segítségükkel fogalmat alkothatunk Borsos pályakezdéséről és legalább nagy vonalakban rekonstruálhatjuk azt. Említettük, hogy kezdetben szobrait bazalt kockákba faragta. A Bánat még erre a külsődlegesnek tűnő, de valójában, a kompozíciót is determináló tényre utal viszsza. (Valószínűleg ez is bazalt kockából készült.) A derékig ábrázolt figura szuggesztív mozdulata: lehajtott és jobb öklére támasztott feje,, valamint jobb könyökét átfogó balkeze is ezt hangsúlyozza. Mintha egy szabadon mozgó alakot szakított volna bele a mértani testbe, vagy inkább, mintha az adott kockából éppen csak a legszükségesebbet faragta volna le, csupán anynyit, hogy az absztrakt mértani test tárgyi képzetet nyerjen. A bazalt kockák jó iskolának bizonyultak, a kemény anyag és a kő eleve megszabott formája, sőt mérete, nagy tömörségre, a mozdulatok zártságára, azaz kőszerű felfogásra szorították a művészt. Anya című szobrán is megőrizte a mértani test zártságát, egy tömbben hapvta az alakot, s e tömböt csak az arc, a csecsemő feje és keze, az anya kezei és az alig jelzett ruházat bontja meg. Borsos szobrászati alkotásainak itt tárgyalt első nagyobb csoportját a női aktok alkotják (ide soroljuk az olyan drapériás aktokat is, mint a Pannónia). Az álló, ülő, vagy fekvő aktok témája már korán felmerült Borsosnál. Betávolról sem pontos. Olyan műveket sorolhatunk ide, mint: a Bánát, a Sírás, az Anya gyermekével. 162