Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az 1831. évi kolerajárvány Fejér megyében. – Die Choleraepidemie des Jahres 1831 und die Bauernbewegungen im Komitat Fejér. II–III, 1961–62. p. 91–94.
és a Horvát—Sziavon tartományokba. Szabad mozgásuk volt azonban az útlevéllel ellátott orvosoknak, orvosság szállítóknak és az egészségvédelmi bizottság tagjainak. A betegség az aratási időkben pusztított legjobban. A kolerabizottság és a földesurak az aratás elvégzése érdekében a rendszabályokat lazították s az aratás idejére a falvak lakóinak is megengedték, hogy a határban dolgozhassanak. A nehéz munka és silány táplálkozás következtében a járvány az uradalmak munkásai között erősen pusztított. Felső-Be s nyő pusztán hatvannégy arató betegedett meg, akik közül tizenhárom meghalt. Az aratási munkát egyes uradalmakban és falvakban munkaerő híján képtelenek voltak végezni. Ercsiben július 24-én a gabona jórészt aratatlan maradt, csak kis részét rakták kepébe. A lakosság éhezett, de a sok beteg miatt nem dolgozhatott. Gyöngyösi Antal Ercsibe kirendelt kolerabiztos jelentette, hogy a nép nem engedelmeskedik, de maga is elfásult a sok csapás látásától: „Ercsiben a holtakat nem győzik temetni... a lakosságot sem jótanáccsal, sem büntetéssel nem lehet irányítani." 22 Hasonló hírek érkeztek Penteléről is. A gazdák tulajdon termésükkel sem gondoltak, a helybeli plébános intette őket, hogy munkájukkal a csapás ellenére is törődniök kell. Perkát á n egyedüli hatásos gyógyszernek a lakosság csak a bort tartotta. Arról az elterjedt hírről számolt be a jelentés, hogy a földesurak és az orvosok összeesküdtek az elégedetlenkedő és lázongó jobbágyság kiirtására. Ehhez a hiedelemhez hozzá kell tenni, hogy némely helyen a szokásosnál több gyógyszert vetettek be a betegekkel, amely azonnali halált okozott. Perkátára a székesfehérvári püspök rác nyelvet ismerő papot küldött, aki igyekezett megnyugtatni az elégedetlenkedő lakosságot, Augusztus 19-én Csákváron úgy beszélteik, hogy „az urak az okai annak, hogy az Szegénység oly nagy számmal hal", s úgy vélekedtek, hogy a földesurak és az uradalom emberei megmérgezték a kutakat. 23 A járás szolgabírája a forrongó hangulatot látva a népet intette, de karhatalmat nem vett igénybe, nehogy azzal is növelje a nép elkeseredését és félelmét. Ebben az időben erőteljesen folyt már a felsőmagyarországi jobbágyielkelés amelyet éppen a vármegyék eltúlzott járvány ellenes intézkedései okoztak. Az uralkodó osztály az ország viszonylag csendesebb megyéiben a felkelés elkerülése érdekében a járványvédelmi intézkedések végrehajtásában nagyobb óvatosságot tanúsított. A járványdúlta falvakba küldött kolerabiztosokat levelekben és élőszóval bátorították kétségbeejtő helyzetükben a helytállásra, nekik „segedelmes és erős szívet kívánnak". 2í A zendülő hangulat különösen erős volt Ercsiben, T о r d a s о n , Pentelén, Perkátán és Csákváron. A katonaság eltartása, azok féktelen garázdálkodása végsőkig fokozta az élelméből kifogyott jobbágyság elkeseredését. A Dunaparton őrködő katonaságnak nyolc nap elteltével 248 pozsonyi mérő gabonát, 755 mérő zabot, 604 mázsa szé22 Ibid. 23 ibid. 24 Ibirl 2a Ibid. 26 Ibid. nát kellett szolgáltatni. 25 A megyei hatóságok figyelmeztették a katonaságot, hogy a lakosság zaklatásától tartózkodjék, mert az eseményekért, azok „kimenetelé-' ért a vármegye jót nem állhat'. 2 ^ A földesurak tudatosan arra törekedtek, hogy a paraszti elégedetlenség ne nyílt fegyveres felkelésre vezessen. Enyhítettek a szigorú járvány védelmi intézkedéseken, s ez elegendő is volt arra, hogy a felkelés kirobbanását megakadályozzák. A katonaság eltartását a nehéz időkre való hivatkozással az uradalmak magukra vállalták, s ezzel a falvak népét a mindennapos terhek alól mentesítették. A Duna-menti falvakban nyugalom lett, a nagybirtokosok biztonságban érezték magukat a jobbágyfalvaktól elzárt kastélyaikban. A falvak utcáit a szomorúság és a kétségbeesés ülte meg. Gyász volt mindenütt, rettegés a betegségtől és félelem a kenyértelen jövőtől. A tömegek megbékéltek, de a lelkek békétlenek maradtak, aminek elnémítására nem volt elég sem a vármegye, sem az államhatalom. A járvány augusztus 6-án Ercsiben már szűnni kezdett, mérsékeltebbé vált Seregélyesen és Perkátán is, de augusztus végén és szeptember hónapban a megye nyugati falvaiban, Isztimér, Csór, I n о t a községekben még tartott. Szeptember 27-én megszüntették a községekbe kirendelt egészségügyi bizottságokat, Székesfehérvár város tanácsa szeptember 12-én határozatot hozott, hogy a jövőben a vásárokat és a búcsúkat megtartják. Október 26-a után a városban már nem volt kolerabeteg, 27 A járvány sok áldozatot követelt. Világosan bízónyitjába pusztítás mértékét az alább felsorolt néhány adat: Székesfehérvárott 2074-ben betegedtek meg és 898 haláleset történt, Ercsiben 222, P e n t elén 260, Válom 165, Rácalmáson 128, Ráckeresztúron 113, Tabajdon 41 halálos áldozata volt a járványnak. 29 A nagymértékben jobbágyparasztságot pusztító kolerajárvány megyénkben nem vezetett nyílt fegyveres felkelésre. Az uralkodó osztály megtalálta azokat az intézkedéseket, amelyekkel a nyílt mozgalmat megakadályozhatta. A Felső-magyarországi felkelt megyék jobbágy falvainak helyzete rosszabb volt az ország más vidékéhez viszonyítva. Fejér megye sokezerholdas uradalmaiban munkát talált a zsellérség az egész gazdasági évben. Bár az úrbéri telekállomány a jobbágyság kezén jórészt felaprózódott, de az írtványok és más szerződéses nem úrbéres jellegű földek időlegesen viszszatartották a jobbágyságot a gazdasági hanyatlástól. Kialakult az elmúlt évtizedek alatt a jobbágyfalvaknak az a rétege, melyet érdeke a nagybirtokoshoz kapcsolt, s amely élen járt a falvakon belül keletkező elégedetlenség leszerelésében. Ezek az egész vagy többtelkes jobbágyok a falvak vezetését földesúri támogatással megszerezték és a feudális államhatalom hűséges támaszai voltak az 1831. mozgalmas éviben is. Farkas Gábor 27 Székesfehérvár város tanácsülési jegyzőkönyve, 1831. Ibid. 28 LAUSCHMANN GY., op. Cit. 29 Ercsi, Pentele, Vál, Rácalmás, Ráckeresztur, Tabajd 1831. évi anyakönyvi másodpéldányok. Székesfehérvár Állami Levéltár. 93
