Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Irodalom – Beschprechungen - Bóna István: E. Oxenstierna, Die Wikinger. II–III, 1961–62. p. 201–202.
research in Ptrehistory did not pay sufficient attention to the problems of social and religious history so far. We are entitled to state that we possess extraordinary significant finds as regards Neolithic burials, Neolithic plastics or Copper Age burials. But our Central European, and generally European research in the history of prehistoric religion is mainly characterized by the fact that its primary source is archaeological material only. 3 Therefore it is bound to look for the threads, leading to areas where archaeological finds may be harmonized with the first written sources in any period, with a special attention. We cannot demand naturally that research dealing with the material of classical civilizations should elucidate these connections. It is therefore that we are especially gratified to meet ever more books and papers, bringing the connections as far as the Aegean, our immediate neighbourhood. It would be wrong, in our judgment, to publish the coherent material of find complexes, cemeteries and cultures in the future, neglecting their connections with the finds of the territories lying to the south from t ne religious point of view, as it was done so far, should these connections be manifested owing to other typological relations, historical links or independently of such. This is a common interest with the areas in our E. Oxenstierna, Die Wikinger. Stuttgart 1959, W. Kohlhammer Verlag. 270 lap, 8 színes táblakép, 88 táblakép, számos szövegközti rajz és fénykép. J. O. Plessmann függelékével. A germán régészet neves svéd kutatójának, Oxenstiernanak új könyve az európai ikorai középkori kutatás sürgető adósságát törleszti. Észak merész hajósairól a vikingekről az utóbbi évtizedékben európai nyelven a régészeti kutatások eredményeit csak mellékesen kezelő történeti összefoglalások láttak napvilágot. z ásatások leleteit; igaz, kiváló részlet-monográfiák mutatják be. Am ha ezek bizonyos összefoglalásra törekszenek is, vagy egy-egy tárgytípus történeti feljődésével foglalkoznak (pl a kardkoptatóik) vagy csak a publikáló országának leleteit fogják össze. A vikingek történetét a régészet eredményeivel alátámasztva T. D. Kendrick, A History of the Vikings (London 1930) с. kiváló könyve óta, tehát nem kísérelték meg összefoglalni. E munkát tűzte célul Oxenstierna, s nézetem szerint jól el is végezte. Köztudomású, hogy a VIII— XI. század közötti időszakban, kezdetben éhségtől és föld-éhségtől, majd kincsek utáni vágytól hajtva, végül új hazát, kereskedelmi partnert keresve hajók százai vágtak neki Észak valamennyi tengerének, valamennyi irányban skandináv harcosokkal, rabiákkal, kereskedőkkel és kitelepülőkkel megrakodva. Gyorsjáratú vitorlásaik Amerikától Bagdadig, a Nordkaptól Sziciliáig, Athénig és Bizáncig repítették őket. Az egymást követő hajórajok félelmetes és fürge harcosai lángbaborítják az akkor 3 C. J. GADD, Ideas of Divine Rule in the Ancient East. The Schweich Lectures of the Britsh Academy, London, 1918). See p. 7, dealing with the sources of religious historical research. vicinity, first of all with the countries situated more to the north, as the influences recevjed from the SouthEast acted through the area which is now Hungary, naturally, The authors of works dealing with wide-sipanning European problems might hardly be requested to know of the data and results of a paper which has been published in an often scarcely available periodical, in the language of a small nation. So we cannot demand this even if we regret the lack of the SouthEast European anthropomorphic vessels, the Neolithic burials in Hungary ,the Copper Age cemeteries, or such an outstanding single find as ithe so-called "Kökénydomb altar" in both the mentioned comprehensive works. It is a serious debt of Hungarian research to place the mentioned ones and the finds of a similar character in a wider connection and to make them known to European research/' It seems to be superflous to quote the numerous similar examples. We want to emphasize finally that, as we believe, the mentioned South-East European finds will gradually occupy the place they deserve in the history of religion, and will help to present the society and its religious beliefs which cannot be portrayed adequately without them. J. Mahkay ismert világ víziúton elérhető tartományait. Felégetik Írország, Anglia, Német-, Francia-, Spanyolország és Italia számos városát, felgyújtják kolostorait, lemészárolják a kolostorok lakóit. Aztán éppoly hirtelen eltűnnek a ködös távolban, amilyen váratlanul feltűntek félelmetes csíkos vitorláik. A szárazföld letelepült lakói tehetetlenek voltak ezzel az istencsapással szemben. Nem csoda tehát, ha az egykorú források ugyanúgy emberi mivoltukból kivetkőzött ördögökként írják le a vikingeket, mint a velük egyidoben Európa keleti felét bekalandozó őseinket. A régészeti források és a saját kirón'kák adatai azonban itt is, ott is más képet tárnak elénk, mint a halálra réimült barátok évkönyvei. Filénk vetítik a nemzetségi társadalomból a katonai demokrácián keresztüli a feudális állam felé haladó két nép történetéből azokat a szükségszerű tényezőket, amelyeknek csak következményei voltak ezek a valóban néni éppen barátságos kirándulások. De mást is elénk tárnak. A vajúdó társadalmi körülmények között a történelemi színpadjára lépő két nép mindennapi életét, hiedelmeit, szokásait, amelyek az adott fokon semmivel sem vadabbak, vagy színtelenebbek, mint a krónikásoké. Sőt! S ha már ennél az európai történetre sötét évszázadot borító viking-magyar párhuzamnál tartunk, hadd említsem meg, hogy honfoglaló őseink valóban találkoztak és kapcsolatba is kerültek a Volgán vagy a Dnyeperen hajózó normannokkal. Ha nem is nagyszámú tárgyi bizonyíték tanúskodik erről, minőségre mégsem rossz. A budaipesti viking lándzsa, a váccsörögi 1 From this point of view it is an important step that J. BANNER treated the vessels of the Tisza culture, portraying females, comprehensively. See Germania, 37 (1959), pp. 14 seqq. 201
