Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Irodalom – Beschprechungen - Bóna István: E. Oxenstierna, Die Wikinger. II–III, 1961–62. p. 201–202.

kard és egyes honfoglaló sírokban talált viking kardkoptatok bizonyítékai e kereskedelmi kapcsolatoknak. A vikingek egykorú és közelmúlt értékelésével foglalkozó „Helden oder Banditen?" hangzatos című bevezetés után a szerző rátér a vikingek előtörténetére. Ebből a lényeget ragadja meg: a viking hajóépítés és hajózás tudományának fejlődését s vele karöltve az északi kereskedelmi élet fellendülését, mint a viking mozgalmak két leendő alapját. Utána már a viking történet és régészet alappillérein állunk. Megismerjük nagy kereskedelmi központjaikat: Dorestadot, Haithabut és Birkát, mégpedig a legújabb ásatások fényében. Miután így a kiinduló alapokat megismertük, következik a viking hadjáratok izgalmas leírása. Egykorú fórások adataival szemlélteti a norvégok és dánok írországi, angliai és franciaországi becsapásait. Elkísérjük őket a Földközi tengerre is. E kalandos utazások természetesen tükröződnek a régészeti emüékanyagban is, akár az északi sírokba jutott frank, ír vagy bizánci készítményeikre gondolunk, akár a pireusi oroszlánra vésett viking „itt jártam" runa-feliratra. Az eddigi gondolatmenet folyamatos logikája után problematikus értékű fejezet következik. A svédek keleteurópai útjairól van szó, s ennek kapcsán arról az egyes svéd és német régészeik és történészeik által hangoztatott állítólagos döntő szerepről, amelyet viking kereskedők u novgorodi és kievi állam alapításában játszottak volna. Oxenstierna is ezen az alapon áll. Gondosan összeállítja a svéd varjágok keleteurópai szereplésére vonatkozó történeti, nyelvészeti és régészeti adatokat. Ezek száma nem csekély ugyan, mégis elenyésző az egykorú szláv és bizánci leletekhez viszonyítva. Ez az aránytalanság is mutatja, hogy Oxenstierna egy alapvető tételt teljesen figyelmen kívül hagyott. Államot ugyanis csak ott lehet „alapítani", helyesen állam csak ott keletkezik (mindegy milyen úton), ahol a helyi lakosság fejlődése során az állam kialakulásának történeti feltételei már létrejöttek. E feltételek a X. századi Oroszország jelentős részén már adottak voltak. Számos olyan kisebb-nagyobb állam alakult ki ebben az időben olyan területen is, amelyen a vikingek legfeljebb átutaztak. Novgorod és Kiev esetében is mindössze olyan színt kölcsönöznek az új államnak, mint István király külföldről behívott nemzetségei vagy a királyi család házassági kapcsolatai a magyar államnak, vagyis katonai erejükkel segítették a fiatal állam és a feudális rend megszilárdítását. Ezt azonban semmiképpen nem lehet „államalapításnak" nevezni. Ráadásul hozzátehetném, hogy a kievi állam katonai ^kísérői" közt nemcsak vikingek voltak, hanem pl. magyarok vagy besenyők. Ezekkel kapcsolatban mégsem merült fel soha az „alapító" szerepe. Sikeresebb és fontosabb a következő fejezet, amelyből megtudjuk, mi mindent vittek haza magukkal a svéd-vikingek keleti útjaikról. A Volgán vagy a Kaspi tengeren hajózva kapcsolatba kerültek a világ másik nagy vállalkozó szellemű kereskedelmi hatalmával, az arabokkal. Nem csoda hát, ha arab edények és ékszerek, kínai selymek, sőt, mint az újabb ásatások szenzációja, egy Buddha szobor is eljutott Svédországba. Majd a vikingek tengeri útjairól értesülünk, egyelőre még csak Islandig s a Nordkapig. Egyúttal plasztikus képet nyerünk a rabló vállalkozások idejében még szinte töretlen északi nemzetségi társadalomról. A hadjáratok során fokozatosan emelkedő királyi hatalmat a művelődéstörténetileg is legfontosabb, közismert régészeti leletek a királyi hajótemetkezések tükrözik. Itt ismerteti a szerző a Gokstad és Oseberg hajók pompás leleteit. Két színes fejezet tárgyalja a vikingek hiedelmeit, vallási életét és közös nemzetségi ünepeit. A 11. fejezetből a három északi nép írott történetének első korszakát ismerjük meg. A keresztény térítés folyamatát és első emlékeit is összefoglalja. A 12. fejezet Amerika első felfedezésének izgalmas történetéről számol be. Oxenstierna szigorú ' etikával elemzi az évről-évre a sajtó útján a világba harsogott állítólagos amerikai viking leleteket s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy ottlétükre — sajnos — mindezideig nem került elő hiteles bizonyíték. Végül az utolsó két fejezet mégegyszer összefoglalja a viking kereskedelmi utakat, vikingek gazdasági, kulturális és történeti jelentőségét. összegezve az elmondottakat: Oxenstierna könyve világos áttekintést ad a vikingekről. Stílusa könnyű, élvezetes és szórakoztató. Jól válogatott bibliográfiában tájékoztatja az érdeklődőket a viking régészeti irodalomról. Teszi ezt annak ellenére, hogy könyve tulajdonképpen neun a szakkörök számára készült, hanem nagy tudományos igénnyel írott népszerű munka. Mégpedig a legjobbak közül! A könyvet számos rajz, térkép, színes és egyszínű tábla egészíti ki. összeválogatásuk kitűnő, úgyszólván minden lényeges elmondottat illusztrálnak. A könyv szép kiállítása méltán dicséretére válik a kiadónak is. Bóna István 202