Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Dunaújvárosi (pentelei) népi bútorok. – Alte Volksmöbel von Dunaújváros. II–III, 1961–62. p. 182–196.
Az egyik pad (1. ábra), amelyik jelzése, évszáma szerint is a régebbi darab (Lt. sz.-. 55.15.1) barnára van festve. Festési módjával a fa erezetét próbálták utánozni. A támláján lévő két mezőt sárgára festették. Mindkét mezőben két-két virágcsokor piros bimbós rózsával ós lila szeikfűvel (2. ábra). Ezekhez a virágokhoz néhány kisebb is csatlakozik, zöld leveles szárral. A mintán igen szembetűnő a sze!kfű-féle virág szokatlan furcsa színével. A pad felső, barna keretén piros festékkel írva a következő látható: 18 Tóth Mihail 56, s ezzel padunk pontos készítési idejét is megtudhatjuk. Méretei a következők: magassága:101,7 cm, szélessége: 32,6 cm, hossza: 199,8 cm. Az eladó Gurics Ferenc volt, aki apai nagyapjától örökölte. Gyűjtéskor már nem használták a szobában, hanem a kamrába szorult ki. A pad egész színezése élénk, vidám hatású. Ez a fajta színezési mód később a ládán is előfordul. A másik fajta színezési mód ugyancsak megtalálható múzeumunkban egy másik padon. Ez lényegesen szerényebb kidolgozású, jobban látszik rajta a vásári jelleg, és az anyagiakkal indokolt szerényebb kivitelezés. Ennek a padnak alapszíne a közismert ,,mónárkék". A hátlap itt is betétlapok közbeiktatásával síkokra van tagolva, a betétek azonban ennél a padnál ugyanolyan kék alapszínűek, mint a keret. Mindkét mezőiben két, ill. három leveles, száras virágrninta, cserepével együtt, un. bokor. A támlát középen függőlegesen tagolt részen egy virágkoszorú, efölött pirossal 1860. évszám. A dátum mellett jobbra, balra egy-egy viráginda (3. ábra). A virágok színezése: piros, kék, fehér, fekete, domináns színe a piros. A mintákat részletesen a 4. számú rajzon mutatjuk be. Az előbbi paddal ellentétben — amelynek csak az egyik oldalát tudtuk megszerezni, és annak is hegyes felét lefűrészelték a későbbiek folyamán — ennek a padnak mindkét oldala a múzeumban van. (Lt.: 54.118.1.1-2.) Hozzánk özv. Fekete Imréné hagyatékából került. Feketéné életében a sarokpad, még eredeti rendeltetésének megfelelően a szobában állott, a szemesfcályhával átellenes falnál. A két pad egymástól némjleg eltérő méretei a követlkezk: hossza: 182,5 cm, szélessége: 32,2 cm, magassága: 92 cm., ill: hotssza: 165 cm, szélessége: 33,8 cm, magassága: 88,5 cm. Ma már nagyon kevés eredeti színében meghagyott sarokpadot lehet a faluban találni. A még meglévő padokat, sajnos, átfestik egyszínűre, mivel az eredeti 2. ábra festés már amúgy is megkopott az idők folyamán. A további sorsa a padoknak azután az, hogy nem bírják már sokáig a szobai használatot és kikerülnek a nyári konyhába, kamrába. A várossal mindinkább szorosabb kapcsolatot tartó fiatalabb generáció igyekszik kicserélni a bútorait, és ezek a régebbi bútordarabok egymásután kikerülnek a kamrába, padlásra, majd a tűzhelybe. A szobáik átrendezése során éppen a saroikpadck azok, amelyek a leghamarabb kikerülnek onnan, tekintettel arra, hogy a sarokpad olyan elrendezését kívánja meg a bútoroknaik, amit nem tudnak már megtartani az egyes újabb bútordarabok megvásárlása után. Az említett két sarokpad általában azt az évszámot mutatta meg, amikor a fénykorát élte ez a fajta bútor. Üj padokat már a századforduló óta nem vesznek, a meglévőket azonban árverésen — hagyatékiból — szívesen megvették még a 20—30-as években is. Pad, „Kanapé" Ilyen elnevezéssel ismerik azt a fajta padot, amelyet a Magyarság Néprajzában is hasonló néven találhatunk meg. 2 Az Óvárosban kanapéként isimert padnak azonban nem volt ládája, csupán két kifelé hajló oldala és egy háttámlája, A háta általában esztergálással van díszítve. Ebből a pad-fajtából még nincs a múzeum birtokában, azonban a teljesség kedvéért ábra 183
