Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.
91 dést kötött, a jobbágyok egy év múlva keservesen panaszkodtak azon elviselhetetlen terhek miatt: hogy a summapénz mellett tyúkot, ludat, récét, vajat és egyebeket kért tőlük az uraság. A földjük szűkös, minden beneficium nélkül való, — panaszolták — s ha így kell adózni, nemcsak a régi gazdák, de a jövevények is, mihelyt az idő kinyílik, el fognak oszolni. 103 Zichy János valószínűleg engedett a táciaknak, ugyanis midőn egypár hónap múlva a vajtai pusztát szándékozott megszállítani, a feltótelek közül hiányoztak az ilyen konyhára valók. 40 forintot kért évente (a 3 év után 50-et), ennek fejében szabadok voltak a robotolástól, az erdőt maguk szükségére élhették, makkbért sem fizettek, csak kilencedet adtak. 104 A győri jezsuiták 1714-ben a három szabad év eltelte után szerződést kötöttek a perkátaiakkal. A censust itt már fejenként állapították meg 4 forintban. Kilencedet adtak, de robotolni nem kellett, csak két egészhelyes tartozott egy szekér szénát az urasági majorba vinni. Karácsonyra, húsvétra, pünkösdre vadakkal és madarakkal kellett kedveskedniük a földesuraknak, és a szerződésben kötelezték Őket a maj őrházak ebítésénél való segédkezésre is. 105 Ebben az időben igen ritkák voltak az olyan, contraktusok, amelyek robot szolgáltatására kötelezték a jobbágyokat. Ennek oka, mint az Esterházy herceg ozorai uradalmában is, az volt, hogy mivel „most itten semmi majorsága nincsen", ezért 52 napi robot helyett könnyebbséget akarván szerezni a jobbágyoknak, 6 forintot kért a földesúr. (Ez tulajdonképpen az 52 napi munka értéke, esvén egy napra 11 1/2 pénz.) 103 Elvétve találunk csak olyan szerződéseket, amelyek robotra kötelezték a jobbágyokat. A kajászószentpéteri újjonan szálló lakosok szerződésében szerepelt az évi 12 napi robot (az esztendő 4 része szerint elosztva), egy fuvar Győrbe; a census 2 forint volt, kilencedet fizetniük kellett mindenből, s a baromfiakat és aprólékosokat is megkivántáik. 107 A „kuruc világ" után Szabadbattyánban megtelepedő új lakosokat a levél hordozáson kívül 8 napi kapálásra kötelezték. 108 Nádasdi Ferenc gróf 1713-ban a kiskeszi jobbágyokkal „alleviatiojukra és gyarapodásokra" kötött szerződést egész éven általi szolgáltatásaikról. Tartoztak kaszálni, szénát takarítani, a kilenced gabonát elnyomatni, 30 köböl búza és 30 köböl zab alá való földet a lepsényi határban eldolgozni, fuvarozni Győrbe, Veszprémbe. De mindezt csak ideiglenesen, „mivel kétsigesek vagyunk abban, mert talán-tán az előbbeni földesuraiknak pénzbeli adóval is, vagy pediglen több Robottal, hogy sem mint vallották tartoztak légyen annak okáért ha világosságira jöven meg tudhadtyuk annak rajtok való megvételit is magunknak fönt tartyuk". 109 Tehát a majorsági gazdálkodás szükségleteit. Az 1720-as évek végén kötött cecei szerződési sze103 OL. — Zichy lt. Fasc. 129—B. Miscellanea Tácziensia. IM OL. — Zichy lt. Fasc. 13*—D. Urbarialia Vájta. 105 OL. — UT. Perkáta. 105 MERÉNYI L.,Az ozorai uradalom 1702-ben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, (lflft) 304H-315. 107 OL. — UT. Szentpéter. rint a jobbágyok állataik után adóztak: egy pár ökörtől és egy pár lótól 1 tallért fizettek, és dézsmát adtak minden termésből. A kocsma éa a mészárszék a falué volt, s kötelezték a jobbágyokat, hogy szőlőt tartoznak telepíteni, biztosították azonban őket, hogy vallásukat „articulariter" megtarthatják. 110 Mindezek a szerződések azonban, ha csak meg nem újították, többnyire feledésbe mentek. A perkátaiak voltak az egyedüliek, kiknek) földesuraik, a győri jezsuiták megújították szerződésüket 1726-ban, „minthogy holmi Punctümokban lett volna fogyatkozást és rendetlen tartás". Urbáriumot szándékoztak ugyan kiadni, de „súlyos és a Rácz nemzetnek szokatlan munkája lett volna az hetenként való Robottolás", ezért, hogy békességük és gyarapodásuk legyen, új szerződést kötöttek velük. A census és a kilenced maradt, tyúk, vaj stb. helyett fizettek 42 forintot, a mészárszék haszna, vendégelés maradt a régiben. Mivel a faluban felépült a majorság, és a jobbágyok bizonytalanul sokfelé hajttattak az uraság tisztjeitől, a szerződésben újdonságként megszabták a robotot. Egésfc és fél helyes 8 napot, a többiek 12 napot tartoztak szolgálni. 111 A többi szerződés feledésbe ment. Az urbér-rendezéskor tett vallomásokkor sok faluban mondták a jobbágyok, hogy volt szerződésük, de nem aszerint dolgoztak, vagy hogy volt, de az csak a censusról rendelkezett. A culinareikra vonatkozó rendelkezés teljesítése azonban a szerződés elfelejtésével is szokásban maradt. A komáromi jezsuiták falvai, melyeknek! a XVIII. század elején nem volt szerződésük, hasonló szolgáltatásokat adtak, de az 1730-as évektől kezdve már nem kollektiven adták a culinarékat és a készpénzt, hanem egyénenként. Ezi azt jelentette, hogy pl. Pákozdon addig fizettek 40 forintot, és adtak 60 ludat, 100 kappant, 150 tyúkot, 600 tojást, 100 icce vajat, ezután pedig 241 forintot, 120 1/2 ludat, 241 kappant, 1446 tyukot,1201 tojást és 60 1/2 icce vajat sessionként elosztva." 2 Ezek a jobbágyok azonban tulajdonképpen a szokás szerint szolgáló jobbágyok közé sorolhatók. Ezután hosszú ideig csak újonan telepítettekkel vagy települtekkel kötöttek szerződést. Elvétve egyéni szerződést is kötöttek: pl. nemes Ivanovics Mihály Cserkó István komáromi superiorral, hogy Gyúrón lakhasson. A kontraktus csak három évre szólt, s mindig meg kellett újítani; 12 forintot kellett fizetnie évente és kilencedet." 3 Az 1740-es éveikben ismét kötöttek néhány kollektiv szerződóst a régi lakosokkal, mintí pl. grófi Cziráky József az egyik contractusfoan írta: „oeconomiánk helyesebb rendbe való vételére..." Ezek azonban már sokkal részletesebb szerződések, mint a századi elejiek, si kiterjedtek mind censusbeli mind bizonyos robotbeli praesentatiokra. A census mindegyikben igen magas volt. A 108 OL. — UT. Szabadbattyán. 109 OL. — UT. Kiskeszi. 110 OL. — UT. Czecze. 111 OL. — UT. Perkáta. 112 OL. — Acta Jesuitica Irregestrata, B. 37»—1/782. 113 OL. — Acta Jesuitica Irregestrata, B. 37 l 9^1727i.
