Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.
90 Tisztyei, akik igen nagy hatalmat vettek rajtunk, hogy semmi képpen nem maradhattunk..." 1762-ben a Nógrád 'megyei divini birtokáról örökös jobbágyokat hozott a földesúr, és ezenkívül más helyiségekből is idejöttekkel megiszállította a falut, s 1764-ben kontraktust kötött velük. 93 A Fejér megyei telepítések nem voltak olyan nagyarányúak, mint a többi dunántúli megyékben. Ugyanis mire nagyobb lendülettel indulhatott volna meg, a földsurak céljai a gazdálkodást illetőleg megváltoztak. Az úrbérrendezés után az egyetlen új telepítésű possessio a megyében Hercegfalva volt (1811.)" Az új telepesek csaknem minden esetben a pusztákat szállták meg. A régi magyar falvak kereteit a magyar jobbágyok szaporodása és néha odavándorlása töltötte ki. Soponyán 1764-ben 93 jobbágyból 42 örökösi jobbágy volt, ezekből 26 már 1720-ban is olilévő telkes jobbágyok leszármazottja. Az 1720-as 10 colonus családból, akik akkor a szántóföldek 73 %-át bírták, egy család (a Kelemen) kivételével valamennyi megtalálható 1764-ben, ágakra szakadtán, de mégis valamennyiení magukat jól bíró jobbágyok maradtak. Lényeges nem: is a föld hősége volt, hanem az, hogy' kinek hány állata volt a föld megművelésére. Ezért az 1720-as consriptióban szerepelt 16 inquilinus, akik 185 köblös földet műveltek meg, de állataik és más anyagi erejük nemigen volt, a következő tél évszázad alatt egykét kivétellel (Tóth ési Csák család) eltűnt a faluból. A soponyai jobbágyokról tudjuk, hogy honnan jöttek: Piriti,: Tác, Csősz, Szólád, Szentgyörgyvölgy, Ladány, Somogyberény, Szabadbattyán, Vilonya, Csetény, Ösi, Vörösberény, Lepsény. Az újjonan jöttek közül azok, akik idejövetelükkor elegendő földet voltak képesek foglalni maguknak s elegendő erejük volt hozzá, az örökös jobbágyokhoz hasonlóan megvetették a lábukat, de azok, akik csak a minimumot tudták 'maguknak biztosítani, éveken keresztül tengették az életüket, és az 1764—68-as években eltűntek a jobbágyok sorából. 95 Az etyeki németek közül az 1740-ben itt találtaknak kb. 1/6-a érte meg az úrbérrendezést, főként azok, kik az 1739-es nagy pestis után is elég szépszámú csa Iáddal maradtak meg. A megmaradt németek valamennyien a jobbmoduak közé tartoztak 1768-íban. A szaporodás családonként is jelentékeny volt, A Vindeisen' család 1740. előtt: 5 tagból állt, a pestis közülük hármat, a, családfőt; is, elvitt. Maradt egy házas legény és egy gyerek. 1757-ben is csak 1 Vindeisenről tudunk, az úrbérrendezéskor (felnőttek már gyerekek is) azonban már 4 igen jómódú Vindeisen 2 5/8 telket bír.' — Hasonló volt a helyzet a többi községekben is. A telepesek legnagyobb része saját maga irtott szántóföldet. A földterület növelésének természetes módja volt ez a régi lakosok számára is. Az irtásokhoz • |;I OL. — Zichy lt. Fasc. 134.—D. A vajtai helység erránt való jegyzések. — Zichy lt. Fasc. 265. No. 134. — OL. — UT. Vájta. " HORVÁTH GY. K., op. cit. 86. '•'-' OL. - 1715—1720-as összeírás. — Zichy lt. Fasc. 130—E. Urbarialia Soponyiensia. — OL. — UT. Soponya. '•'" OL. — Acta Jesiuitica Irregestrata, В. 379. — OL. — UT. Etyek. »•' OL. — Zichy lt. Fasc. 119. Urbarialia Kúti No. 25. mindig földesúri engedély kellett. Különbséget) kell azonban tenni azok között az írtások között, amelyek a házhely után járandó külsőséget képezték és azok között, 'melyeket a már külsőséget bíró, gyarapodni szándékozó jobbágyok végeztek. Az írtásföldek későbbi visszavételének ezen utóbbiak lettek a tételei. Pl. a kúti telepesek az 1759-es kontraktus alapján maguk irtották ki szántóföldjeiket, de sokkal többet irtottak ki a kiszabottnál, sine consensu Domini. 1786-ban ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy mi számít irtásnak. Az uraság szerint a régi. irtások irtásoknak nem mondhatók, mert így per infinitum mehetnének, ezek az úrbérrendezéskor már házhely után való földekké tétettek.' 1 ' JOBBÁGYSZOLGÁLTATÁSOK A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A szolgáltatások tekintetében különbséget kell termi a szerződés, urbárium vagy csak szokás szerint szolgáló jobbágyok között." 8 Sok szerződés keletkezett a felszabadulás utáni és közvetlenül a Rákóczi Szabadságharc utáni időkben. Ezeknek túlnyomó többsége telepítési szerződés. Egyike a legelsőnek az, amelyet a komáromi jezsuiták kötöttek 1694-ben a sósikutiakikal. A végleges szerződést azonban csak a szabadévek elteltével, 1697. április 24én kötötték meg, mely szerint 100 forintot tartoztak fizetni és kilencedet. 9 ' A jezsuiták többi falvaikban is már korán, a Rákóczi szabadságharc után szerződést kötött Cserkó István superior a jobbágyokkal. Ezekben a szerződésekben a legfontosabb és legsúlyosabb a készpénz adó volt. Pákozdon (1711.) 400 rénes forint, Válón (1711.) 300, az 1715-ben megtelepített Pázmándon csupán 150 forint. 100 Az ilyen magas készpénzkövetelés másutt is előfordult. Nem volt szükség a jobbágyok munkaerejére, tehát pénzt kértek tőlük. Például a pesti pálosok, akik midőn az egyik Pest megyei községükkel, Bottyánnal 1701-ben szerződést kötöttek, 100 forint készpénz cenzusban egyeztek meg, melyet csak jóval később relaxáltak 50 forintra, viszont ugyanakkor a robotot 40 napra emelték, mivel addig a majorságbéli munkájuk igen csekély volt. Ez azonban csak eszmei emelés volt, mert a valóságban nem tudta a földesúr kihasználni, mint a jobbágyok vallották az úrbérrendezéskor. 101 Robotról szó sem volt ezekben a szerződésekben. Kilenced fizetésre kötelezték a jobbágyokat, aztán falvankint a konyhára valókat szabták meg, Pákozdon pl. 60 lud, 100 kappan, 150 tyúk, 600 tojás, 100 icce vaj és 20 kocsi széna az allodiüm számára; 102 s ugyanígy a többi falvakban is. A jobbágyok számára azonban abban az időben ez is igen súlyos teher volt. Például midőn Zichy János gróf a : táciakkal 1714-ben szerző98 LUKACS ZS., A szerződéses jobbágyok helyzete a XVIII. század folyamán a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 13. sz. Bp. 1937. m OL. — Acta Jesuitica Irregestrata, B. 379. '"" OL. — UT. Pákozd, Vál, Pázmánd. 111 OL. — Acta Paulinorum. Fasc. 297. No, 20. — UT. Bottyán. "" OL. — UT. Pákozd,
