Pluhár Zsuzsanna - Gosztola Beáta - Szabó Dóra: Fűszerelem. Fűszereink egykor és ma - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 59. (Székesfehérvár, 2016)

Mérsékeltövi fűszernövények

Gyógyhatása Virágzó hajtásaiból állítják elő az Origani herba nevű gyógyszerkönyvi drogot, va­lamint az Origani aetheroleum elnevezésű illóolajat (0,5-8,0%), továbbá a szárított fűszert. A drog és a fűszer azonos módon, szárítással majd morzsolással készül, ez utóbbi mű­velet során leválasztják a virág- és levélrészeket a szárról. Illóolajának fő komponense a fenolos jellegű karvakrol, ez adja a fűszer jól ismert ízét. A népi gyógyászatban for­­rázatát meghűlés, köhögés és hasmenés enyhítésére, valamint fájdalmas alhasi gör­csök csillapítására használták. E hatásirányok a korszerű gyógyászatban is igazolást nyertek. A karvakrol, az illóolaj és a szárított drogból készített kivonatok erős anti­­oxidáns, baktériumölő és gombaölő hatással bírnak (természetes „antibiotikumok”). Fűszer célú felhasználása A görög, olasz, török és közel-keleti konyhák egyik fő fűszere, de világszerte igen nép­szerű a mediterrán konyha kedvelőinek körében. A paradicsomos mártással készülő tésztafélék, pizzák esetében szinte elengedhetetlen, de grillezett húsokhoz, zöldsé­gekhez, köretekbe (burgonya, kuszkusz stb.) is jól illik, valamint kenyér és sós süte­mények is készülnek vele. Levesekhez, töltelékekhez, halas, babos ételekhez, pástéto­mokhoz, mártásokhoz is használják. A görög és török konyha salátáiban, burgonyás és húsos ételeiben szinte mindig jelen van, és megadja az étel jellegzetes ízét. Morzsolt és őrölt formában egyaránt használható. ORVOSI ZSÁLYA - SALVIA OFFICINALIS Története Az ókori görögök és rómaiak a zsályát, a rozmaringhoz hasonlóan húsok tartósítására használták, de a gyógyászatban is igen nagy jelentőséget kapott. Dioszkoridész vizelet­hajtó és menstruációt serkentő szerként említette, leveleit sebek kezelésére is ajánlotta. A keresztes hadjáratok után Európában elterjedt a hiedelem a zsálya mindent gyógyító hatásáról, amelyet a következőképpen fogalmaztak meg: „Miért halna meg az az ember, ki kertjében zsályát termel?” Ez az elképzelés a középkori angol közmondásban is meg­jelent: „Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni”. A franciák a növényt „toute bonne” (minden jó) névvel illették. Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógy­növénykertekben zsályát is termesszenek. „Hej, tulipán, tulipán, Teljes szekfű szarkaláb, Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával.” 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom