Lakat Erika (szerk.): Patikaköszöntő. 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 58. (Székesfehérvár, 2016)
Szima Viktória: A Fekete Sas, a vármegye első patikája
A jegyzékekben is mint „pharmacopeia Papensis" szerepel. Ot jelölték meg a 46. és 93. számú ház tulajdonosaként. A 93. számú ház20 lakóépület volt, itt élhettek feleségével, Somogyi Máriával. A 46. számú ház pedig Sartorius gyógyszertáraként21 szolgált. Sartorius gyógyszerészi tevékenységéről kevés adat van a birtokunkban. A levéltári iratok nem számolnak be arról, hogy Sartorius meddig folytatta a gyógyszerészi mesterséget. Annyi bizonyos, hogy a patikusi munka mellett a város életében is tevékenyen részt vett. A székesfehérvári tanácsülési jegyzőkönyvek 1691-1695 közötti kötetei arról vallanak, hogy városi szenátorként működött. Egy 1699-es tanácsülési jegyzőkönyvben már vice nótáriusként szerepel. A neve a városi telekkönyvekben is megjelenik (1698, 1712,1714), az utolsó bejegyzés haláláról és házának eladásáról tudósít.22 Sartorius gyógyszertárából semmilyen tárgyi emlék nem maradt fenn. Azonban ez sem csökkenti Székesfehérvár első gyógyszertárának jelentőségét, hiszen több kutató - Bakos Batu, Grabarits István, Szabó Lóránt - ezt az 1688-ban alapított intézményt tekinti a Fekete Sas patika jogelődjének. Így a Fekete Sas gyógyszertár tekinthető a megye legrégebbi és egyben legtovább működő patikájának. (Dolgozatomban magam is az 1688-as évet jelölöm meg az alapítás időpontjaként.) Ellenben Kovács Péter és Vida Mária 1745-re datálják a Fekete Sas jogelődjének születését, amikor az addigi polgári gyógyszertár a jezsuita rend kezébe került (erről a későbbiekben bővebben szó lesz). Amennyiben ezt az eseményt helyezzük homloktérbe, akkor a Fekete Sast nem illetik meg a fentebb említett címek. Ez esetben Sartorius patikája tekinthető Fejér megye legkorábbi intézményének. Míg a legtovább működő gyógyszertár titulus a kapucinusok által 1741-ben létrehozott móri Segítő Szűzanya apotékának23 jár. Sartory János 1714-ben bekövetkezett halála előtt még két gyógyszerész neve bukkan fel a tanácsülési jegyzőkönyvekben: Seitz Jánosé és Mallath Ferencz Simoné. Seitz János 1701-től működött városunkban, Mallath Ferencz pedig 1706-ban nyitotta meg patikáját. A három patikus valószínűleg egymás után folytatta praxisát, mivel a város lakosságának száma24 nem tette szükségessé több gyógyszertár egyidejű üzemeltetését. Seitz János hivatali idejéből egy jelentősebb eseményt örökített meg a jegyzőkönyv: amikor Seitz gyógyszerész magas adójának mérséklését kérelmezte a városi magisztrátustól. 20 A mai Megyeház utca 10., a Megyeház utca és a Templom köz sarkán. 21 , Joannes Sártory, pro apotecha Nro 46" címen említi a jegyzék. 22 Szabó Lóránt (1975): A székesfehérvári Fekete Sas története. In: Gyógyszerésztörténeti Diárium. IV. évf. 1. (12.) sz., 11. o. 23 Bakos Batu (1992): Fejér megye gyógyszerészeiének kialakulása és fejődése (1688-1950). Egyetemi doktori értekezés, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyógyszertudományi Kar Egyetemi Gyógyszertár - Gyógyszerügyi Szervezési Intézete, 93. o. Online: http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2014/08/Fejér-megye-gyógyszerészetének-kialakulása-és-fejlődése-1688-1950.pdf Letöltve: 2014.12.08., 08:32 24 Székesfehérvár lakossága 1720-ban csupán 3126 fő volt, míg egész Fejér megyéé 20.000 fő. Forrás: Kállay István (1988): Fehérvár regimentuma 1688-1848. A város mindennapjai. In: Fejér megyei Történeti Évkönyv. 18. kötet, 234. o., Székesfehérvár 20
